21. fejezet - Happy end

Bekopogtam és megláttam Őt...eléggé le volt döbbenve...
-Szia, én csak...akarlak. - mondtam zavartan, majd nyakába omlottam meg sem várva válaszát és vadul megcsókoltam.
Aztán vettem csak észre, hogy a szülei meg Alex ott vannak.  Hát elég ciki helyzet volt, azt tény.
- Ő, én...jó napot. -mondtam zavartan. - Szia Alex.
- Szia, Kris. -mondta zavartan Alex. Majd a szülei is köszöntek.
- Biztos vagy benne, hogy engem akarsz? -kérdezte zavartan.
- Sosem voltam biztosabb semmiben sem. -mondtam komolyan, majd újra megcsókoltam.

Egy hónappal később...
Nagy nap a mai, Párizs ünnepel- legalábbis egy része - ma egy ifiú pár kel egybe a Notre - Dame szentségében...És hogy kik ezek? Hát szép, hogy mi. Josh és én egybe kelünk, és én soha de soha nem voltam még ilyen boldog.
Reggel nagy volt a készülődés, mindenki körülöttem sürgött, forgott -főleg anyu - és őszintén szólva már alig vártam, hogy Josh lehámozza  rólam ezt a nagy ruhát. Igen, Ő, mert tudom, hogy úgy sem bírja ki a kis huncut. (:P)
Sosem hittem volna, hogy valaha is rátalálok az igazira, de megtörtént, méghozzá egy tökéletes pasival...
Elindultam hát a nagy templomban és mindenki felállt és felém nézett. Ott állt az oltárnál Josh, egy tökéletes szmokingban -én mondom James Bond elbújhat mellette, annyira tökéletes - és mosolygott rám, és én Rá, a férfira, aki maga az élet és a levegő nekem, a férfi, akivel örökké együtt leszek, jóban rosszban egyaránt.
A pap elkezdte a ceremóniát...
- Te vagy a mindenem, az életem, én szöszi hercegnőm. És én Jos, ígérem most, itt Isten színe előtt, hogy örökké szeretni foglak. -mondta az esküjét Josh és én alig bírtam megállni, hogy ne bőgjem el magam, annyira szépet mondott.
- Sosem találkoztam nálad jobb emberrel, Josh, bár néha tudjuk, hogy rosszcsont voltál, mikor megláttalak, valahogyan sejtettem, hogy ezzel a sráccal még lesz dolgom. -mondtam mosolyogva, mire a többiek elnevették maguk.
- Szeretlek mindennél jobban, és szerencsés vagyok , hogy tiéd lehetek. És én, Kristine , ígérem, hogy örökké szeretlek majd, mindig veled leszek, és jó feleséged leszek. -mondtam mosolyogva és már a könnyeimmel küszködtem.
Aztán folytatódott a ceremónia, és mikor igennel kellett válaszolni, mindketten azzal válaszoltunk. Az este is remek volt, annyit buliztunk amennyit csak lehetett, és Josh hozta a formáját, és Alexel- aki az egyik legjobb barátom lett, és persze Josh tanúja - sokat ökörködtek.
Hát az én történetem is egy happy end lett... Elutaztunk nászútra és kilenc kemény hónappal később megszületett kislányunk, Emma, aki sokak szerint nagyon hasonlít rám, de apját le sem tagadhatná :)

Emma maga volt a kincs számunkra és az évek csak teltek és egyre jobba nőtt. A 4. születésnapjára hatalmas bulit csaptunk, ott volt mindenki, még Matt is eljött és összejött egy lánnyal, el is vette. Igazán megvoltunk, tényleg, és tudtuk, semmi sem akadályozhatja meg a boldogságunk.
- Boldog szülinapot. énekeltük Emmának aki nagyokat tapsolt, majd Josh segítségével elfújta a gyertyákat és kívánt valamit.
Egy hónappal később elárulta mit kívánt, egy kistestvért, és teljesült kívánsága, ugyanis ismét terhes voltam...
hogy puszta véletlen lenne, vagy valami más, valami ami felettünk áll? Nem tudom, de egy biztos, boldogok vagyunk és szeressük egymást, és csakis de csakis ez számít...
9 Hónap múlva fiam született, a neve Josh Alex Leroy lett. Emma ismét olyan cukin tapsikolt és végre valahára  az egykori fájdalmak és harcok a múlté voltak.
Ez lenne hát a történetem, és ne féljetek álmodni, mert az álmok valóra válnak. És ha arról álmodsz, hogy az igazi eljön érted, akkor még jobban vágyj rá, mert el fog, hiszen minden hercegnő megtalálja egy nap hercegét ;)

20. rész – Elintézve…

Mattel igazán jó párosítás voltunk, Alysont sikerült kicsinálnunk, de a fő része még hátra volt, a hangfelvétel… Látta, hogy Mattel csókolózok, hogy kézen fogvaj árok, és majd szétvetette az ideg. Mégis, képtelen voltam lefeküdni vele, és bocsánatot is kértem tőle, és megértő volt, nagyon.
Nem tudom, hogy ki fog egy napon a felesége lenni, de biztosan szerencsés lesz, mert Matt édes és kedves, plusz remekül csókol és az ágyban is jó lemernék fogadni.

A terv úgy indult, hogy Alyson után mentem a konyhába, zsebemben a diktafonnal…
- Mit akarsz? –kérdezte flegmán.
- Csak beszélgetni a tettedről. –mondtam komolyan.
- Elgázoltalak, mert utállak, ennyi. –mondta vállat vonva.
- Neked ez csak ennyi? –döbbentem le.
- Mégis mit vársz? Bocsánatkérést? Hát arra várhatsz. –mondta gúnyosan. – Öröm volt elgázolni, és soha senki sem jön majd rá, hogy mit tettem.
- Azt majd meglátjuk. –mondtam komoran, majd kisétáltam a konyhából.

Egy hét múlva már börtönben ült a lány, és Matt apja kidobta Alysont és anyját is a házból plusz beadta a válási papírokat. Még nevére is felvette Alysont, és az szégyent hozott rá. De mégsem bánta meg, amit tett, jó időre rács mögé küldte anyáék segítségével Alysont.
Mindenki boldog, én is, csak egy valami hiányzik, méghozzá Josh. Nélküle az életem semmit sem ér, mert szeretem, teljes szívemből, de Ő Franciaországban van.
De nem hagyhatom elmenni, érzem, csak vele kell lennem, senki mással. Tudom, nyálasan hangzik, de így érzek.
Az nap éppen ebéden volt nálunk Matt és apja… Tudtam, itt az idő, hogy beszéljek Mattel.
- Ugye nem haragszol Matt, de utána kell mennem. –mondtam komolyan Matt szemeibe nézve.
- Nem haragszom, menj csak. –mondta mosolyogva, majd megfogta a kezeim.
- De ez a Josh gyerek aztán jól bánjon veled, mert velem gyűlik meg abaja. –mondta figyelmeztetően, de mégsem komolyan, picit viccelődve.
- Rendben. –mondtam mosolyogva, majd arcon pusziltam. Megbeszéltem anyáékkal a dolgot majd elindultam a reptérre vettem repülőjegyet és elindultam Franciaország felé…

19. fejezet -A játék elkezdődött…

Hiába tagadom, azon az éjjelen sírtam, viszont tudtam, hogy erősnek kell lennem, mert most egyetlen célom van: kicsinálni azt a ribancot! Lealázom, ahol tudom, és erre kiváló segítség, hogy egy suliba járunk, az egész egyetem tudni fogja mit tett. Sajnos börtönbe nem küldhetem, még, de lehet, hogy jobb is, mert amit tőlem kap, annál még a börtön is jobb.
Nyomoztam egy kicsit az egyetemen, és nem volt nehéz megtudni infókat Mattről, hiszen Ő az első lépés a húga kicsinálásához.  Minden lány oda van érte, és mint kiderült, nem is vér szerinti testvére a ribancnak, hanem mostoha. Azt beszélik, hogy Alyson anyja csak a pénze miatt ment hozzá a milliárdos Mr. Daltonhoz. Sőt még olyat is pletykáltak, hogy Alyson többször is kikezdett fogadott bátyával, aki persze jól kiröhögte és elutasította. Így még könnyebb lesz kikészíteni a ribancát.
Meg azt is megtudtam, hogy szabályosan epekedik utána, hát ez a csaj aztán beteg, és én még jobban kikészítem!
Megtudtam a cserfes lányoktól, hogy ilyenkor Matt mindig kondizik a suli konditermében, így felkaptam a tornarucim és utána mentem. Jól megbámult mindenki mindenhol –biztosan az új külsőm miatt – de nem érdekelt, most az a célom, hogy elcsábítsam Mattet, és közelebb lépjek a ribanc kikészítő hadművelthez…
Odasétáltam hát hozzá egy feszülős sötétkék topban, és miközben a súlyokat emelgette a fejéhez mentem és fölé hajolva ráköszöntem. Szegényke majdnem eldobta a súlyokat.
- Jaj, bocsi, én csak köszönni akartam, mert láttalak… - mondtam bocsánat kérően. tényleg nem állt szándékomban.
- Semmi. –mondta zavartan, majd felült és én az ölébe, szemtől szembe neki, main meg is lepődött, és jó páran is ránk szegezték tekintetüket, de nem érdekelt, már nem, régen érdekelt volna, viszont az a bizonyos énem már eltűnt.
- Nos, hála a drága mostohanővérednek életem szerelmének szüksége van időre és testvérével együtt elköltözött Franciaországba, szóval szakítottunk.  Sírtam, de átvészelem, viszont kell valaki, akivel szexelhetek, hogy elfelejtsem. Benne vagy szépfiú? Kérdeztem flörtölve vele, majd ujjammal végigsimítottam mellkasán.
Kissé ledöbbent –már megint – de aztán csibész mosoly férkőzött az arcára. Végigsimította hátam, és magához vont. Aztán megsimítottam arcát, majd vadul megcsókoltam. Ez valami varázslatos csók volt, még soha, de soha nem éreztem hozzá foghatót. Forrt benne a szenvedély és a vágy, és közben éreztem, hogy férfiassága áll.
- Ezt igennek veszem. –mondtam mosolyogva, majd újra megcsókoltam. A srác a markomban van, de mégis nehéz ezt tenni vele, de elvégre jól szórakozok, és a bosszúm is sikerül.
- Vedd annak cicavirág. –mondta rám kacsintva a szépfiú.
Nem érdekel, ha ribancnak néznek, de jobb, ha tudja mindenki, aki velem szembe mer szállni, azt kicsinálom, tönkreteszem, egy életre.
- Akkor elmegyünk szórakozni valahová szépfiú? –kérdeztem huncutan vigyorogva. tényleg élveztem ezt, mármint nem csak a bosszú miatt, hanem a srácért is, igencsak tehetségesen csókol, és lefogadom, az ágyban is ilyen jó.
- Igen szépségem. –mondta mosolyogva. Mondjuk kissé gyanús, hogy ilyen hamar beadja a derekát, vagy tényleg ilyen szép nő lettem?
- Mégis miért jössz el velem? Ne mondd, hogy csak a szépségem miatt. –kételkedtem. Mondjuk, semmi jogom nem lenne hozzá, hiszen é n is csak kihasználom, de mégis kíváncsi voltam.
- Nos, gondolom Te is azt szeretnéd, amit én, kicsinálni Alysont. Csakhogy én az anyjával együtt akarom, mert csak élősködnek rajtunk. –mondta komolyan és majd leesett az álam a döbbenettől.  Okos a srác, túlságosan is.
- Okos, nos, hát, ha látom, hogy bízhatok benned, és miután teszteltelek az ágyban, talán lehet róla szó. –kacsintottam rá mosolyogva.
- Ehhez mégis mi köze van a szexnek? –kérdezte döbbenten.
- Semmi, csak jó móka, és mi vadul fogjuk csinálni, és gyakran. –mondtam huncutan.
- Biztos vagy Te ebben? –kérdezte kissé pimasz módon kételkedve szavaimban.
- Igen, egyre biztosabb. –mondtam huncutan mosolyogva, majd vadul megcsókoltam újra…
Eljött hát a játék ideje, és ki tudja, talán mégis bízhatok benne, de előtte még tesztelnem kell a szépfiút, és örömmel fogom tesztelni, főleg a ráadást, a szexet Vele, mert a játék elkezdődött, és nincsenek szabályok!

18. fejezet -Búcsú és szenvedély

/ figyelem a bejegyzés erotikus +18as , csak saját felelősségre!/

Alyson átölelt közben és a fülbe súgta azon mondatokat, amik megpecsételték sorsát.
- Szándékosan gázoltalak el, egyáltalán nem voltam részeg, de mikor láttalak átmenni az úton, tudtam, itt az idő. – súgta gúnyosan a fülembe és nem sok kellett hozzá, hogy lekeverjek neki egy pofont. Mindenért meglakol a gaz, kikészítem a csajt!
 Ezután az egész este vontatott volt, és már alig vártam, hogy végre hazaérjünk. Nagyon nehezen tudtam uralkodni magamon és fogalmam sem volt, hogy hogyan álljak bosszút Alysonon. Csak egy alternatíva járt a fejemben, hogy elcsavarom a bátyja fejét, szeretkezem vele, úgy, hogy lásson gyakran, hogy megtudjak tikokat róla, és szépen lassan kikészítsem. Szüleit nem akarom bántani, de sajnos ez is elkerülhetetlen, és az is, hogy ezzel Mattet fogom bántani. Pedig nem akarom, nem szeretnék gonosz lenni, de érzem, ezt kell tennem. Szegény Josh, teljesen ki lesz akadva, de most, hogy tudom milyen Alyson, hogy gonosz, el kell érnem a célom. Viszont azt is tudom, hogy bár a fejemben eltervezhetem a dolgokat, képtelen lennék bántani Josht.

3 nappal később…
Josh beszélni akart velem, elég komolynak tűnt, megfogta a kezem és mélyen a szemeimbe nézett. A szobámban voltunk, az ágyon ültünk.
- Nézd, Kristine, én… képtelen vagyok erre. Ha csak rád nézek, eszembe jut, hogy az a ribanc mit tett veled, méghozzá szándékosan, mint mondtad, és az öcsém is vele volt, bár nem bűnös szerinted, én annak érzem. Kis időre van szükségem, elutazok Franciaországba. Nem tudom mennyi időre, lehet csak egy hónap, de az is lehet évekre. Élj, Kris, és élvezd az életet, találj egy rendes pasit, végezd el a fő sulit, élj boldogan. –mondta szomorúan. Láttam, hogy mennyire a nehezére esik, de őszinte volt, így gondoltam én is az leszek.
- Be kell vallanom valamit, a napokban azon agyaltam, hogy szakítok veled, bár fájó szívvel és tönkreteszem Alysont a bátyán keresztül. Hogy meg e tudtam volna tenni, nem tudom, de most, hogy ezt mondtad, most, hogy vége, talán lesz esélyem érzelmek nélkül bosszút állni, mert kétlem, hogy ment volna, ha velem vagy. – mondtam mélyen a szemeibe nézve és láttam, hogy kissé meglepődik.
- Haragszol? –kérdeztem félénken.
- Nem. Mosolyodott el, majd megsimította az arcom. – Rád sosem tudnék, és tedd, amit tenned kell.
- Köszönöm a megértésed, és ezért megjutalmazlak, anyuék nincsenek itthon, és már jól vagyok, ideje együtt töltenünk első, és egyben utolsó éjszakánk, bár ki tudja, lehet mégsem utolsó, ez a jövő titka. –mondtam komolyan a szemeibe nézve. Majd megcsókoltam zavart arcát letepertem az ágyon. Nem ellenkezett –igaz hülye lett volna – csak csókolt Ő is szenvedélyesen, mégis gyengéden.
Apránként hámoztuk le egymás ruháit, miközben hol Ő engem, hol én Őt csókoltam szenvedélyesen. Mikor levettem ébenfekete pólóját, végigcsókoltam izmos felsőtestét, majd kikapcsoltam nadrágját, és leszedtem róla, majd utána gyorsan az alsónadrágját is. Elém tárult hatalmas férfiassága –hát igen, családban marad – és a kezembe vettem, és elkezdem kényeztetni, miközben Ő férfiasakat nyögött. Aztán egy huncut vigyor keretében fordított a helyzetünkön, majd feltűrte a szürke ruhám végigsimítva combjaimon, aztán leszedte rólam egy könnyed mozdulattal a bugyim, majd belém hatolt.  Ezután kéjesen felnyögtem és miután begyorsította lökéseit, én is egyre vadabban karmolásztam hátát és egyre kéjesebben nyögtem.
- Ez az. –nyögtem kéjesen, miközben egyre jobban ziháltam levegő után, és Josh is.  Aztán kiszállt belőlem és a melleim csókolgatta, sőt már lassan nyalta mellbimbóim, és én kéjesen nyögtem az élvezettől, már megint. Aztán ráültem férfiasságára, és mozogni kezdtem rajta, majd ő felült hozzám, és egyre gyorsabban és gyorsabban, mozogtam férfiasságán, jó hosszú ideiig. közben vadul csókoltuk egymást, majd éreztem megfeszül a testem, és elélveztem kéjes és hangos nyögések közt, és Josh is.
Lihegve feküdtem mellkasára, miközben Ő karom simogatta.
- Köszönöm ezt az éjszakát. –mondtam komolyan, de tudtam, már vége, lassan megy…
- Sosem feledlek, de ezt az utat, ezt a bosszút végig kell járnom. –mondtam komolyan, majd felültem és megcsókoltam.
- Én, sem feledlek. –mondta, majd felült és öltözni kezdett.
- A gépem hamarosan indul, ideje készülnöm otthon. –mondta komolyan, majd megsimította az arcom és megcsókolt, utoljára…
- Rendben. Kikísérjelek?
- Nem, mert így is eléggé fáj a dolog.
- Igaz nekem is.
- Velem jön öcsém is, megpróbáljuk lerendezni együtt ezt az egészet, rávettem, csak féltem elmondani. –mondta zavartan.
- Ugyan, semmi baj, jól teszitek. –mondtam mosolyogva, és komolyan is gondoltam, béküljenek ki, élvezzék az életet, hiszen testvérek.
- Fontos a testvéri kötelék. – mondtam komolyan a szemeibe nézve, majd egy öleléssel leköszöntem tőle, és ő kisétált a szobámból, és egy jó hosszú időre az életemből is…

17. fejezet - Váratlan vacsora

- Nincs mit, hercegnőm. –mondta a csók után megsimítva az arcom. –Én köszönöm, hogy szeretsz.
- Ez a legkevesebb. –mondtam mosolyogva. Még mindig fájt a testem, kissé nyűgös voltam, és lélekben is összetört, de arra, amilyen hírt aznap kaptam, nem számítottam.
- Szabad lányom? –kérdezte anya a szobám ajtaján kopogva.
- Igen csak gyere. –mondtam zavartan és picit hátrébb léptem Joshtól.
- Nos, ma meghívtak minket vacsorázni a… Dalton család. Tudom, hogy nehéz ez neked, de békét szeretnének, és lányukat alaposan meg is büntették. –mondta anyu nagy nehezen ki, és Joshal mindketten felkaptuk a fejünk, mikor kimondta,hogy Dalton.
- Biztosan nem akarják, hogy kikészítsem a pici lányukat. –mondtam gúnyosan.
- Kristine, kérlek, hidd, el mi sem vagyunk oda érte, de egy per nem hiányzik, ha adnak valami kárpótlást, akkor kibékülünk. Megbeszéljük velük a dolgokat. Ott lesznek Josh szülei is. –mondta anyu szinte kérlelve, de az utolsó mondatánál felkaptuk a fejünk.
- Az öcsém is? –kérdezte Josh fájón.
- Igen, Ő is. –mondta anyu, mire sóhajtottam egyet. Remek, ez az este nagyon kínos lesz, érzem…

Aztán eljött az este elég feszült voltam és Josh is. Felvettem egy fekete estéji ruhát és befontam a hajam, majd feltűztem, pár szál azért még lógott, és egy fekete cipőt, majd a kedvenc ékszerem, amin a családi címer van.
- Meseszép ez a nyaklánc, de Te szebb vagy, hercegnőm. –mondta Josh, majd megcsókolta a nyakam. Elmosolyodtam, hiszen annyira boldog vagyok, hogy szeret, és, hogy ilyen kedves velem.
- Köszi, szépszeműm. –mondtam mosolyogva. Ez segített, jobban érezem magam sokkal.
Viszont miután elindultunk a Dalton ház felé egyre jobban izgultam és egyre komolyabb lettem. Mikor odaértünk nyájasan fogadtak. Aztán bekísértek az ebédlőbe ahol meg volt terítve az asztal, majd megláttam Alexet, mellette egy igen csak cuki sráccal beszélni. Szőkésbarna haja volt, igéző barna szemei, és tök furcsa volt Alexet ennyire feszülten látni, főleg miután megpillantottak minket. Rögtön Joshra néztem, aki nagyon komoly volt. Szegény még mindig magát okolja, mert az nap elment haza, nem maradt velem, de nem az Ő hibája, így cselekednem kellett.
- Szia, Alex. –mondtam neki mosolyogva, majd odamentem hozzá és átöleltem.
- Rád nem haragszom. –súgtam a fülébe és gondolom a többiek erre a lépésemre nem számítottak.
Aztán megláttam, hogy a másik srác zavartan néz.
- Am Kristine vagyok. –mutatkoztam be neki és a kezem felé nyújtottam.
- Matt Dalton, örvendek a szerencsének, Kris. Az őrült Alysonnak a bátyja vagyok. –mondta mosolyogva. Elég laza srác, de mikor rájöttem, hogy kinek a bátyja elkomolyodtam.
- Értem. És hol ez a lány? –kérdeztem kissé komorabban.
- Itt vagyok. –jött elő félénken Alyson és én amint megláttam újra kiborultam. Hirtelen elképzeltem, ahogyan kikötözöm a sínekhez a ribancot.
- Szia. –köszöntem közömbösen, de nem igazán tudtam, hogy meddig bírom még, hogy ne tépjem meg.
- Bocsáss meg, kérlek, mindenért. –mondta lehajtott fejjel. Igazán őszintének tűnt, de nem érdekel, kicsinálom a csajt, de nagyon, viszont most jó pofit kell mindenhez vágnom, és higgadnak, kell maradnom.
- Még idő kell. – mondtam komolyan. – De van rá esély, hogy megteszem, viszont egy valamiért hálás vagyok neked.
- Mi lenne az? –kérdezte csodálkozva és éreztem mindenkinek a tekintetét magamon.
- Josh. Mert ha nem szakítasz vele, nem szeretek belé. –mondtam komolyan és láttam Alex arca nagyon fájdalmas lett. Talán még mindig szeret? Bár nem érdekel, mert én már csak Joshért élek. Viszont a vicces fiú, a plasztika bátyja megforgatta szemeit mikor a Josh iránt táplál szerelmemről beszéltem. Nem sok kellett, hogy beszóljak neki, de inkább hallgattam, elég egyelőre csak egy Daltont kicsinálnom. Meg különben is az olyan fajta srácok, mint ő –szoknyapecérek – azok sosem értik meg ezt a mély szerelmet, ami köztem és Josh közt van.

- Szívesen. –mondta kissé zavartan, bár hangjában némi gúny is volt, ami nagyon felcseszett. Láttam, hogy bátyja szigorúan néz rá, mire Alyson megforgatta szemeit. Vagy úgy? A drága ribancka dacol? Na, majd adok én neki! Amint meggyógyulok és megerősödök, kikészítem, az biztos. De vajon hogy lehetne kikészíteni? Tudom, hogy utál, de azt, hogy szándékosan tette volna, kétlem, viszont ha a bátyjával… Nem, hiszen Josh szeretem! Valami más megoldás kéne. Ennyire gonosz még én sem vagyok, hogy összejövök a bátyával csak azért, hogy kicsináljam… Joshnak így is nehéz. Valami mást kell kitalálnom…

16. fejezet - Új élet… igaz szerelem

Egy héttel később már otthon is voltam, és tudtam, azzal, hogy megváltozott az arcom, egy új élet kezdődött el nálam.  Már tizenkilenc éves vagyok, példát kell mutatnom nem szabad összeroppannom. A ruhatáram-lecseréltem –bár néhány szexi rucit meghagytam- a hajam szőkére festettem –hiszen az a lány az álmomban szőke volt, Ő én voltam, és lehet őrült tett, de megtettem – és megpróbáltam mindenhez jó pofit vágni.

Éppen Joshal pakoltunk ki a szobámban a ruhákat, amit a kis cukkancs vett nekem.
- Köszi, a ruhákat. –mondtam mosolyogva, majd puszit nyomtam az arcára. Végigsimította a hátam, miután szorosan magához vonzott. Majd a nyakamba bújt, és éreztem, hogy mélyen beszívja az illatom.
- Nincs mit ez a legkevesebb, amit tehettem miután öcsém… - kezdte el a mondatot, de nem fejezte be. Szegénykémnek olyan lelkiismeret furdalása van öccse miatt, aki nagyon sokszor bocsánatot kért, de a plasztikája nem. Szakított is vele. Ezt Alexben becsülöm, és már közel a megbocsájtás, de a plasztikát kicsinálom.
- Figyu! Nem a Te hibád. –néztem mélyen a szemeibe megfogva az állát.
- De… - kezdett belé és én az ujjam-rátettem az ajkaira.
- Cssss. Ne beszélj, nem a Te hibád, Te velem voltál, és Alexet sem okolom már, csak a plasztikát, bár most már én vagyok túlplasztikázott hála neki.  –mondtam komolyan, bár azért próbáltam kicsit viccelődni is a végén. Josh azért picit elmosolyodott, de láttam a szemében, hogy akkor is bántja a dolog.
- Mondjuk a melleid nagyobbak. –mondta csibész mosolyával, majd megcsókolt.
Igaz, és ideje lenne érintened. –mondtam huncutan mosolyogva.
- Cseles, de még túl korai, ráadásul csak egy hete műtöttek. –mondta szigorúan, kár volt annyit apával lennie, mert lassan kezd annyira félteni és úgy gondolkodni, mint Ő, bár megértem, szeretnek, node azért szeretem Jost és szeretkezni is akarok vele.
- Node kívánlak. Annyit szenvedtem, végre örülnék, ha lenne valami jó is velem. –mondtam durcásan karba tett kézzel.
- Az orvos külön kihangsúlyozta, hogy nem szabad semmiféle fizikai mozgást végezned.
- Jaj, apa műtött, és nem az orvos, hanem az apa beszélt belőle. –mondtam tovább ugyan olyan durcásan.
- Nem hinném, hercegnőm. Féltelek, nem akarom, hogy bajod essen, mert, Szeretlek. –mondta ki a számomra leggyönyörűbb szót.
- Szeretsz? –kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
- Igen, szeretlek. –mondta komolyan Josh megsimítva az arcom.
- Én is szeretlek hercegem. –mondtam szinte már bőgve, és szorosan Őt ölelve.
- Tudom. –mondta majd megcsókolta a fejem búbját. Még sosem éreztem ilyet, ez az érzés felejthetetlen…
Mindenki annyira kedves velem mindenki annyira félt… Andy, Dimitri és Taylor is bent járt nálam, naponta látogatnak, és úgy kezelnek, mint egy kisgyereket. Néha idegesít, néha pedig élvezem, de végül is csak törődni akarnak velem.
- Mindent köszönök, Josh. –mondtam mélyen a szemeibe nézve, majd megsimítottam az arcát, és érzékien megcsókoltam ajkait.

15. fejezet - Ismeretlen lány…

- Ideje mennem. Holnap találkozunk, hercegnőm. –mondta mosolyogva Josh, majd megcsókolta lágyan ajkaim.
- Rendben, holnap. –mondtam kissé unottan.
- De holnap szétszexuállak szépfiú. –mondtam huncutan mosolyogva, majd ő is elmosolyodott.
- Rendben. –mondta majd felállt és én utána mentem és kikísértem.
- Szia, szépszemű. –mondtam, majd egy csókkal elváltunk…
- Szia, hercegnőm. –mondta a csók után ismét mosolyogva, majd elindult a kocsija felé és intett egyet a kocsiból még.
Annyi minden kavarog bennem, annyi dolgot kell elrendeznem magamban, és ehhez egy kis friss levegőre van szükségem…
- Megyek ki anya a városba egy kicsit, nemsokára jövök! –mondtam anyának kiáltva.
- Rendben vigyázz magadra. –kiáltott vissza.
- Meglesz! –mondtam majd elindultam ki a városba. Sétálnom kell, gondolkodni, tudni, hogy megéri  e a bosszú a plasztikának és Alexnek. Hiszen ha ők nem hagynak minket cserben, akkor sosem kezdek így érezni Josh iránt.
Este volt már alig jár ember az utcán, azon töprengtem, hogy mennyi minden történt ma velem, egy jelzőlámpánál álltam zöld lett, az útra léptem, és hirtelen hófehér reflektorokkal találtam magam szemben.  Aztán minden sötét lett, furcsa álmaim voltak, az, hogy futok az erdőben kézen fogva Joshal, utánunk a kislányunk, csillog a bőrünk, tiszta Twilight hatás, de nagyon élveztem az álmom.
- Nessie! –kiáltottam.
-Josh! Gyertek, nem értek utol!- ezeket kiáltottam, de utolértek, megfogták a kezem, de aztán egy tóhoz értünk belenéztem és egy teljesen más nőt láttam, szőke voltam, arcom teljesen más volt, de a szemeim csillogása megmaradt.
 Aztán kinyitottam a szemem, felébredve az álomból, és megpillantottam anya apa és Josh aggódó arcát.
- Mi az? Mi történt? –kérdeztem zavartan, és próbáltam felülni, de mindenem fájt… Anyáék szinte sírtak örömükben és ölelgettek a nővér meg morgott, hogy ez fájhat, neki hagyják pihenni.
- Ne, hagyja csak. De mégis mi… mi történt? –kérdeztem zavartan.
- Az öcsém volt és Alyson, ittasan vezetett a lány, és… elgázolt. –mondta ki fájóan Josh, és láttam, hogy könnyeivel küszköd. Felment bennem a pumpa, de annyira fájt a testem, hogy képtelen voltam most másra gondolni.
- Semmi baj Josh, erre most ne gondolj. –mondtam nyugtatva Őt, de eléggé feszült volt.
- De nézd mit tettek veled, ez… megbocsájthatatlan, hisz az arcod, mindened… - mondta zavartan és dühösen Josh.
- Mi van az arcommal? –kérdeztem zavartan, majd anya egy tükröt adott a kezembe és mikor belenéztem, egy teljesen új lányt láttam benne. Furcsa módon pont azt, akit az álomban. Megijedtem, mert rájöttem, hogy ez én vagyok.  Oda lett a régi arcom egy bár barnahajú, de mégis teljesen más arcú lány lett belőlem, egyedül a barna szemeim maradtak meg.
Eleredtek könnyeim, bár széplányt láttam a tükörben, mégis fájt ez az egész.
- Ne sírj kicsim. –mondta anyu majd megsimította az arcom. – Nézd milyen szép lettél, apád csodát tett veled, még jó, hogy plasztika sebész, és a legjobb.
- Csak ennyit tudtam kihozni belőle lányom, bocsáss meg. –mondta apa szomorúan.
- Nem baj apu, szép lettem, köszi. –mondtam, majd megfogtam a kezét.
- Pihenned kéne. –mondta apa.
- Nem kell. De mégis meddig voltam eszméletlen? – kérdeztem zavartan.
- Három napot. – láttam, már ő is a könnyeivel küszködik, és mikor anyára néztem Ő már a könnyeit potyogtatta.
- Alsyon és Alex megúszták a börtönt, mivel szüleik óvadékot kaptak, de nem hagyjuk annyiban! Josh is támogat ráadásul, ami nagyon nagy tett tőle.
- Nem baj. nincs baj, ez egy új esély, és új élet. –mondtam megsimítva anyu és apu kezét.
És mennyire igaz, egy új életet kaptam, de idegen lány lettem, már nem az, aki voltam, és bosszúra szomjas, hogy Alysont kicsináljam, amiért elgázolt, és még Alexnek is odapörkölök. Reszkessenek, mert ezt nem ússzák meg könnyen!


(szerki megj: bocsi az arcváltozásért,ez most így jött ki)

14. fejezet - Gyöngy szülők...

Josh felült hozzám és szorosan magához húzott, miután én leszedtem róla nadrágját. Letolta a hálóingem pántját, és nyakam, valamint vállaim csókolta. Egyszerűen zabálnivaló ez a srác, és minden egyes érintésével, minden egyes csókjával úgy éreztem, hogy elvesztem, méghozzá Benne!
Aztán hirtelen mindennek vége lett, kocsiajtó csapódást hallottam. Gyorsan az ablakhoz futottam és megláttam anyát kiszállni az autóból.
- Öltözz Josh, anyu hazajött, bár Ő egyáltalán nem szigorú, de mégis, ne egy szál alsónadrágban fogadd. –mondtam Josnak mosolyogva, de kissé szétszórtan.
Utána gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy felsőt, majd anyuhoz szaladtam. Lehet Joshank ez furcsa, de anyu a munkája miatt folyton utazik, olyan jó érzés, ha egy kicsit együtt lehetünk és annyira, de annyira közel állunk egymáshoz.
- Anyu. –öleltem át már a napaiban és Ő is engem, még, soha de soha nem voltam boldogabb.
- Szia, kislányom. Hogy vagy? –kérdezte mosolyogva anyu.
- Jól. –mondtam fülig érő szájjal, de még mindig nem eresztettem el.
- Jó napot asszonyom, a nevem Josh Leroy. –mutatkozott be Josh.
- Szia. A neved ismerős. Találkoztunk már? –kérdezte anyu.
- Am Kris az öcsémmel járt, régen. –mondta zavartan.
- Ne említsük azt az árulót, inkább menjünk, beszélgessünk. –mondtam mosolyogva, majd kézen fogtam anyut és Josht is és leültünk a kanapéra.
- Mesélj anyu, milyen volt Párizsban? –kérdeztem mosolyogva.
- Jó, de nyugalom kislányom, mindent elmesélek, csak előbb le kéne pihennem. Amúgy apád merre van? – mondta anyu nyugtatva engem, majd rákérdett apára én meg vállat vontam. De igaz, fogalmam sincs, hogy apa merre lehet.
- Biztos dupla műszakja van a korházban. Majd beszélnem kell vele, meg egyebek, amik nem rátok tartoznak. –mondta anyu elpirulva. Jaj, ezek ketten rosszabbak, mint egy ifjú házaspár. De nem bánom, mert nagyon szeretik egymást.
- Igen, valószínű. –mondtam komolyabban. –De ne félj, nemsokára megérkezik. –próbáltam vidítani, mert apa tényleg munkamániás.
- Igen, remélem is, hogy meg, mert kap a fejére. –mondta anya kissé morcisan mégis mosolyogva és Joshal akaratlanul is elnevettük magunk.
- Tudja az én apám is sokat dolgozik, néha volt olyan héz is, hogy csak egyszer láttam, de mikor hazajön, anya arcán látni, hogy mennyire szereti, és nem zavarja, mert tudja, hogy az mikor ölelheti, a legszebb pillanatuk. Az ön arcán is ezt látom, Mrs. Evans. –mondta mosolyogva Josh és én majdnem elájultam romantikus szavaitól, és jól megdöbbentem.
- Köszönöm Josh. –mondta anyu mosolyogva. – Jó szerelmed van, kislányom, ne engedd el. –mondta anya rám mosolyogva, majd felállt. – Nos én megyek is gyerekek, lepihenni.
- Am mi… - kezdtem belé a magyarázkodásba, hogy nem vagyunk szerelmes pár, bár én mélyen ezt érzem, nem akartam Josh elijeszteni, de anyu mosolyogva akár a tini és kissé elpirulva felment a szobába.

13. fejezet -Első csókunk♥

És eljött az a perc, megcsókolt, és én viszonoztam. Még sosem éreztem, hogy valaha valaki így csókolt volna meg, volt benne valami varázslatos, valami észveszejtő, mert éreztem, hogy kómába esek, éreztem, hogy végem, csak érte élek, csak Őt akarom.
Csók után bambán néztem a szemeibe, mégis mélyen, miközben elvesztem azokban a meseszép tengerkék szemekben.  Megsimította az arcom, és Ő is meseszépen nézett rám. Hát igen, Ő lett az én szépszemű hercegem, csak az enyém, és együtt elválaszthatatlanok leszünk, és bosszúállók, de ez most mégsem érdekel. Jobban érdekelt a nézése a csókjai, az, mikor kezével megsimította arcom, és mikor átkarolta a derekam, az érintése, na attól még jobban kikészültem.
- Legszívesebben már most Tiéd lennék, még sosem vágytam ennél jobban senkire, de mégis, Alex iránti érzéseim bennem vannak és a mérhetetlen fájdalom és düh is.  Viszont nem akarok sokáig várni, csak pár nap kell, és Tiéd vagyok, én huncut tapizós szépszeműm. –mondtam mosolyogva.
- Szépszmű? Tapizós? Tudod, mit igazad van, az vagyok és bár semmi szex, most jól végigtapizlak és csókollak. –mondta Josh huncutan, majd az ölébe vett.
- Hej, szépszemű! Mégis mit… ? –lepődtem meg miután felkapott. Aztán az ágyra tett és fölém hajolt és elkezdte csókolni a nyakam, majd feltűrte a hálóingem és a hasam kezdte el csókolni. Én csak mélyeket sóhajtottam és élveztem a csókjait.
- Imádlak. – mondtam már lassan nyödécselve.
Mikor abbahagyta a csókolásom Ránéztem, és láttam, hogy Ő felnézett rám kissé zavartan. Jaj én balga marha, hiszen nincsenek érzések, csak üzlet az egész, de én kezdek érezni, pedig Alex… De ő becsapott és nem szabad és… marha vagyok, és Josht szer…azaz kedvelem. Teljesen összezavarodtam,  ezt nem…még nem, most bosszút kell állnom!
- Am ezt nem lehet! Biztos megőrültem és tényleg így érzek, de ez csak üzlet. Ugye? Nem lehet érezni, én…- motyogtam össze vissza, majd felültem és Ő mellém.
- Megértelek, túl korai, csak én is elkaptattam magam. –mondta mosolyogva, majd kezébe vette a plüssmacim és játszadozott vele, mint valami kisfiú. Ezen akaratlanul is elnevettem magam.
- Most mégis mit csinálsz? Akár egy kisfiú komolyan mondom. –mondtam mosolyogva.
- Csak játszadozom. –mondta vállat vonva, majd elkezdte a macit a lábaimon „járkáltatni” majd egyre feljebb és feljebb haladt.
- Hm, ez a maci is olyan huncut, mint Te? –kérdeztem mosolyogva mire ő huncutan rám mosolygott.
- Igen, sőt, még huncutabb, jobb, ha vigyázol. –kacsintott rám, miközben a mancsával felém mutatott.
- Nálad senki sem huncutabb, bár lehet én igen. –mondtam mosolyogva.
- Egyet értek, viszont alig várom, hogy szeretkezzünk. –mondta mosolyogva, majd megsimította az arcom. Már megint kezdi, és nekem a térdeim remegni kezdenek újra –pedig ülünk az ágyon- és a szívem hevesebben ver. Talán nem is szerettem Alexet most? Talán az már régen elmúlt, mikor elváltunk egy éve? Talán Joshba beleszerettem ilyen rövid idő alatt? Lehetséges ez? Mégis mi a fenét várok? Élvezzem ki, szeretkezzünk, hiszen most már mindketten vágyunk rá, és mindketten szabadok vagyunk. Szeretem? Nem tudom, de érzek valamit iránta és hihetetlenül kívánom. Ez az! Ma megteszem és vadul szeretkezek vele, de mégis érzékien… szerelmesen.
- Én is, Josh. –mondtam a szemeibe nézve, majd kivettem a macit a kezéből, ráültem és oda tettem ahol én ültem ott az előbb.
- Ez az éjszaka a miénk, csak a miénk. –mondtam mélyen a szemeibe nézve, majd megcsókoltam szenvedélyesen és elkezdtem kikapcsolni a nadrágját. Tudtam ismét éreztem, hogy Vele akarok lenni és nem csak most, nem csak ezt az egy éjszakát, hanem még sokat, sőt, lehet nyálsana hangzik, de Örökre Vele akarok lenni.

Visszatértem :)

Sziasztok!
Jól kikirándultam magam, kipihentem majd magam miután hazaértem, és most készen állok arra, hogy folytassam az írást, Kristine storyját.
Bocsánat a késésért, de erre szükségem volt, viszont ma már jön is az új fejezet ;)
xoxo Kris :P

Vakáció!!!Holiday :)

 Kedves olvasók!
 10 napra elutazom Görögországba, Paráliába :)
Szóval 10 napig nem fogok semmilyen bejegyzést írni, sajnálom...
De gondoltam jobb ha szólok, 
viszont ha  visszatértem, ismét írok ezerrel :P

                                               Addig is Hérete!(viszlát) ^^

12. fejezet - Szükségem van Rád!

Aztán hazaértem, de egyszerűen képtelen voltam bemenni a házba. Mondjuk apa kocsija sehol, így nem kell elé állnom, és azt mondanom igazad volt Alexszel, legalábbis egyelőre.  De nem akartam, hogy Josh itt hagyjon, most szükségem volt Rá, és neki is rám…
- Velem maradsz ma éjjel? –kérdeztem boci szemekkel.
- Lehet nem éppen a legjobb ötlet, most zaklatott vagy. –mondta komolyan.
- Nem úgy velem, hanem csak légy mellettem, szükségem van rád.  De neked is rám, hiába tagadod.
- Rendben. Igazad van. Gyere, menjünk be.
- Menjünk be.
Aztán kiszálltunk a kocsiból, majd a bejárathoz sétáltunk, kézen fogva, majd bementünk, és meg sem állva a szobám felé vezettem.
- Hát ez lenne a szobám. –mondtam mosolyogva.
- Szép. –mondta ki, majd elkezdett nézelődni, amíg én elkezdtem vetkőzni.
- Ho –ho, mit csinálsz kislány? Semmi szex…még. –mondta megzavarodva, én meg elmosolyodtam. Annyira vicces volt, végre sikerült mosolyognom.
- Leveszem a ruháim, és átöltözök. De vicces vagy, amikor zavarban vagy. –kuncogtam el magam.
- Meg tudtommal láttál már ruhák nélkül, kis tapizós. –mondtam felvont szemöldökkel.
- Szóval vicces vagyok, hm? És tapizós? – vonta fel a szemöldökét, és virította ismét azt a cuki sunyi vigyorát, amitől már ott helyben elolvadtam.
- Igen, az vagy. - mondtam huncutan, majd odamentem hozzá, már csak egy szál melltartóban és bugyiban, majd végigsimítottam a mellkasán.  – Csak Te voltál képes megvigasztalni, és egyben megnevettetni, és köszi, érte, szépszemű.
Közben elkomolyodtam, és végigsimítottam arcán.  Már egyre közelebb és közelebb hajoltam felé, és már majdnem megcsókoltam, de ő elhajolt.
- Ezt nem kéne. Most zaklatott vagy, és én is, de ígérem szépségem, hogy amint lenyugodtak a kedélyek, úgy megdöngetlek, hogy arra szavakat sem találsz majd, legfeljebb nyögéseket. –mondta komolyan, majd a szex résznél huncutan rám vigyorgott.
De igaza volt, túlságosan dühös vagyok még Alexre és a plasztikájára és meg kell bosszulnunk, amit velünk tettek.
- Igazad van, bocsi. –mondtam komolyan. Persze a másik felem vágyott rá, és azt kívánta, bárcsak most „megdöngetne”, itt helyben vadul és szenvedélyesen. Tudom, hogy nemrég még alexért dobogott a szívem, de Josh, nos már az első perctől kezdve megmozdult valami a szívemben iránta, és mikor reggel letapizott, az érintésétől lázba jöttem, és ha csak visszagondolok rá újra elönt ez a vágy. Eközben észrevettem, hogy még mindig mellkasát simogatom, és mélyen azokba a meseszép szemekbe nézek.
- Minden oké? – kérdezte zavartan, kissé aggódva Josh.
- Am igen persze. –mondtam mosolyogva.
- Ami pedig a döngetést illeti, alig várom. –mondtam oda mosolyogva, kacéran, majd elindultam a szekrény felé. Simán levettem a melltartóm és a bugyim, nem zavart, hogy ott van, hiszen látott már a kis tapizós szépszemű ruhák nélkül. Mikor oda néztem hirtelen elfordult, de biztosra veszem, hogy amikor módjában állt, megbámult a drága. De ezt, cseppet sem bánom…
Aztán felkaptam egy cuki rózsaszín selyem hálóinget.
- Nos, hogy festek? –kérdeztem mosolyogva.
- Meseszép vagy. –mondta, majd odajött hozzám, és megsimította az arcom. Én csak bambán néztem a szemeibe és újra elöntött az a mérhetetlen vágy, amit iránta érzek.
- Szükségem van rád, Kris. –mondta mélyen a szemeimbe nézve.
- Nekem is rád, Josh. –mondtam komolyan miközben elvesztem azokban a szép szemeiben, aztán egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám. Tudtam, itt az idő, végre velem lesz, végre ölel és csókol. Itt vagyunk egymásnak, és mindkettőnknek szüksége van a másikra.

11. fejezet - Mérhetetlen fájdalom

Ott csókolgatta Alex a számomra igen csak ismerős szőke plasztikát a suliból, sőt, még szerelmet is vallott neki, ennyire tudok szájról olvasni.  Majd meg szakadt a szívem, hogy nekem, annak idején sosem mondta, hogy szeret, ezért hagyott el, és ennek a műnőnek meg csak így szerelmet vall, ráadásul az előző éjszaka velem szexelt . Igaz mondta utólag, hogy szeretett, de ezek után már hinni sem tudok neki, egyetlen szavának sem.
- Alyson? – csak ennyi nyögött ki fájdalmasan Josh, és rögtön leesett a kép, ez a lány Josh exe, aki az én exemmel kefél. Remek.  Mert igen, ezek után már tuti az exem Alex. Én marha csacsi, hogy hittem neki, és annak, hogy az előző éjszaka jelentett valamit! Én balga szamár! A szívem darabokban volt, de egyben majd szétvetett a düh.
Gyors léptekkel megindultam feléjük, utánam Josh, és mikor megláttak, totál le voltak döbbenve.
Nem szóltam egy ideig semmit, csak szomorúan néztem Alexre és a plasztikára. Josh is, mint később kiderült, de akkor csak őket néztem. Majd egy hatalmas pofont vágtam le Alexnek, hogy tudja, kurvára haragszom rá.
- Ezt nem érdemeltem meg Te szemét, hogy ezzel a műnővel csalj meg, és azt főképp nem, hogy újra a lelkembe gázolj. Azt hittem a tegnapi éjszaka után újra kezdtük, de úgy látszik tévedtem. A pokolban fogsz, elégne te rohadék. –mondtam oda dühösen a pofon után Alexnek.
- Sajnálom, hogy így kell megtudnotok, de egy ideje szeretem, Alysont. –mondta komolyan és kimérten Alex.
- Akkor miért kellett megdugnod? Miért kellett újra megbántanod?
- Veled próbáltam felejteni őt, de képtelen vagyok.
- Szóval szereted, és én csak egy tárgy voltam, amit jól kiélvezel, afféle felejtő.
- Sajnálom.
- Én is.  –szólt közbe a szöszi.
- Te csak légy csendbe plasztika! –üvöltöttem rá.
- Hogy mi? Mit képzelsz Te magadról?
- Én mit? Nézz magadba szöszi, összetörted Josh szívét, akinél jobb srác nincs is a Földön, és egyúttal ártottál másnak is. Miért voltatok ilyen gyávák? Mondtátok volna meg nyíltan, akkor talán még meg is bocsájtanám, de így, így készüljetek a bosszúmra! –mondtam gonoszan, és tényleg volt okuk félni  ezek után. Aztán oda jött Andy és Dim is, nem volt nehéz kitalálni, hogy mi folyik itt, így csak csendben hallgatták a dühkitörésem.
- Az én bosszúmra is. Sosem fogom neked ezt megbocsájtani, öcsém. –mondta ridegen Josh, és mikor ránéztem, azokkal a szép szemekkel szinte perzselte az árulókat.
- Készüljetek fel rá, mert a poklok poklát élitek majd át! Itt helyben megígérem, hogy kikészítelek titeket. –mondtam gyűlölettel teli tekintettel én is, majd kézen fogtam Josh, és elindultunk kifelé a klubból, mögöttünk Dim és Andy.
Mikor kiértem majd meg szakad a szívem, és a hirtelen düh mély fájdalomba csapott át. Nem bírtam visszatartani a könnyeim, és Josht átölelve bőgtem. Habár mindenki próbált vigasztalni, de nem ment, egyszerűen képtelen voltam arra, hogy leálljak.
- Nyugi, ne sírj. – mondta Josh vigasztalva, miközben magához ölelt.
- Gyűlölöm őket, ezért kapnak, de nagyon. –mondtam zokogva.
- Én is így érzek, ne aggódj megkapják a magukét, de most az a lényeg, hogy lenyugodjunk, és hideg fejjel gondolkodjunk.
- Még nem megy, képtelen vagyok. –sírtam tovább.
- Jobb lenne, ha pihennél, Kris.  Csak magadnak ártasz, Joshnak igaza van. –mondta vigasztalóan Andy.
- Hazaviszünk. –mondta Dim.
- Nem kell, majd én hazaviszem, ti csak szórakozzatok, már ha tudtok ezek után.  –szólt közbe Josh, mire felkaptam a fejem. De édi, ő akar hazavinni, én meg itten rinyálok, az ő szíve is pont úgy össze van törve.
- Igen, Josh haza visz. –mondtam szipogva, és átöleltem Josht, mire elmosolyodtak.
Most érzem, hogy szükségem van Rá, nélküle elvesznék, csak ő kell, mélyen beszívva az illatát, az erős karjai közt akarok lenni, hogy feledjem azt a mocskos dögöt és a plasztikáját.
- Akkor Josh visz haza és kényeztet. –mondta kis pimaszsággal Dim, de én nem néztem fel, csak tovább szorosan Joshoz bújva szipogtam.  Biztosan meg akart nevettetni, de egyszerűen most bármire képes lennék, csak nevetni nem…
- Igyekszem. –mondta nagyot sóhajtva Josh, majd megfogta az állam és mélyen a szemeimbe nézett.
- Ideje indulni. –szólt újra, majd bólintottam, mire letörölte a könnyeim az ujjával. Aztán kézen fogva a kocsijához mentünk, és miután beszálltunk, elindultunk hozzám. Közben végig az ablaknak dőltem, és kifelé bámultam. Nem tudta mit mondani Neki, hiszen átérzi fájdalmam, és túl gyenge is voltam hozzá.

10. fejezet - A buli...

Aztán késő este keltem fel, egy SMS-re Andy-tól, hogy buli van az egyik bárban, és, hogy miért nem megyünk el.  Vissza is írtam neki, hogy benne vagyok, rám fér a kikapcsolódás. Túl sok minden kavarog a fejemben Alexről és a gyanús SMS-eitől, ráadásul folyton beugrik a kép, mikor Josh végigsimította testem majdnem minden porcikáját, mikor azokkal a tengerkék szemekkel rám nézett, beleremegtem, és már csak a puszta gondolattól majdnem elaléltam.
Aztán a csengő zökkentett ki az álmodozásaimból. Andy volt az, fel is j=ott hozzám, én meg mint a tejbe tök úgy ültem egy helyben.
- Mégis mire vársz? Öltözz!- mondta komolyan.
- Lefeküdtem Alexszel, újra belezúgtam, de megint nem stimmel vele valami, gyanús SMS-eket kap, kikészültem, közben majdnem lesmárolt a bátyja, akinek érintéseitől lázba jövök. Kissé mozgalmas napom volt. –mondtam komoran, és Andynak kishíján leesett az álla a csodálkozástól.
- Huh! Nem semmi kislány, de jobb az ilyenektől távol tartanod magad. –mondta anyáskodó hangnemben.
- Tudom, de szeretem, viszont ott van a bátyja, aki totál megbabonázott, képtelen vagyok józanul gondolkodni.
- Azért megyünk bulizni, hogy lerészegedjünk, és felejtsünk, de mondjuk, jön Dimitri is. –mondta elpirulva miután kiejtette Dim nevét. Ez a lány totál belezúgott.
- Nekem nem baj, ha jön a Te orosz szeretőd, jól ki jövök vele. –mondtam nevetve, majd Andy egyre jobban pirult.
- Hey. – vörösödött el, és én meg jókat nevettem.
- Tény, ami tény, belezúgtál. –mosolyogtam rá, mire ő ugyan úgy pirulva bólintott egyet.
- Majd elmesélem, hogy milyen édi volt a legutóbbi szex alkalmával, azt hittem ott helyben elájulok a döbbenettől, no meg az orgazmustól. –mondta Andy mosolyogva, és ismét elvörösödött.
Ezen elnevettem magam, de egyben annyira jó látni, hogy legalább ő boldog…
Aztán elkezdtem öltözködni, és felvettem egy cuki mintás felsőt, és egy miniszoknyát extra nagy magas sarkúval, majd becsavartam a hajam. sminknek olyan természeteset tettem, csak semmi feltűnés, és aztán együtt elindultunk, apa óvó szavaival az tudatunkban a buliba. Mikor kiszálltam a kocsiból, megpillantottam Josht.
- Szia Josh. –mondtam mosolyogva, majd átöleltem.
- Josh, Ő Andy, a legjobb barátnőm, Andy, ő Alex bátyja, Josh. –mutattam be egymásnak őket. Andy zavartan rám nézett.
- Szóval a tapizós srác. –mondta Andy mosolyogva Josra.
- Elárultad neki? –vonta fel a szemöldökét Josh, de a barátnők mindent elmondanak egymásnak.
Igen el. –mondtam határozottan és pimaszan.  Aztán megjelent Dim.
- Szia Dim. –köszöntem, miután a tubicák számomra elég kínosan vad csókkal köszöntötték egymást.
- Ő Josh, Josh, Ő Andy pasija Dimitri. –mutattam be a két srácot egymásnak.
- Szia Dim.- majd kézfogás gyanánt a kezét felé nyújtotta.
- Szia Josh. –mondta Dim és kezet fogtak.
- Te vagy Kris pasija? – kérdezte újra Dim, és én majdnem ott helyben elájultam.
- Nem, én a pasija bátyja vagyok, most futottunk össze. –monda mosolyogva Josh.
- Az néha ugyan az.
- Ebben van valami Dimitri.
- Kicsit sem zavarunk? –néztem felvont szemöldökkel rájuk.
- Bocsi szépségem. –mondta huncutan mosolyogva Josh.
- Én mondtam, hogy ugyan az. –szólt Dim, és én vállba csaptam.
- Nah irány a buli srácok. Mert Kris végén megveri azt a csinos pofid. –mondta mosolyogva Dimnek Andy.
- Igaza van. –mondtam komolyan, mire mindkét fiú elnevette magát. Ezek nem vesznek komolyan.
De durcás pofival ugyan, de bementem utánuk a buliba, és rögtön táncolni is kezdtünk,  Andy természetesen Dimmel, és én megragadtam Josh-t és elkezdtünk, mint két őrült tini táncolni, hm…talán azok is voltunk.  De nem tudtam leplezni aggodalmam Alex iránt, másfelől az iránta táplált vonzalmam sem. Viszont látta, hogy letört vagyok, és megfogta a két kezem, és vigasztalni próbált.
- Biztosan valami fontos dolga akadt, azért SMS-ezett annyit, ne félj, rendes srác, csak nehezen tudja kifejezni érzéseit. –mondta mélyen a szemeimbe nézve.
- Igen, biztosan. –mondtam, majd mély levegőt vettem.
- Nem iszunk valamit? –kérdeztem fájdalmasan.
- De gyere. –mondta mosolyogva, majd elindultunk a bárpult felé. Viszont amit akkor láttunk, annak egyikünk sem akart hinni. Mintha kést döftek volna szívembe. Ott helyben hirtelen a bőgés és az ájulás kerülgetett. Miért tette ezt Velem? Végül a düh jött ki rajtam…

9. fejezet - Zavaró SMS-ek

Furcsa volt újra velük enni, de többnyire azzal telt a reggeli, hogy Mr és Mrs Leroy engem faggatnak.
- Milyen terveid vannak a jövőre nézve, Kristine? –kérdezte Mr. Leroy.
- Am még magam sem tudom, egyszerű gimibe járok, de érdekel az írás, sokat írok. Ezen kívül kínáltak már pár modellállást, lehet, elvállalok majd pluszba párat. –mondtam mosolyogva, majd felkapta mindkét Leroy srác a fejét.
- Modellkedés? –döbbent le Mrs. Leroy.
- Igen. –mondtam szerényen és halkan.
- Mit vártál anya, meseszép a csaj. –mondta Josh. még picit goromba volt, és letört, láttam rajta, hogy teljesen ki van készülve. Mondjuk a parkban panaszkodott Alysonra, most mégis egy összetört szívet láttunk.  Lehet ezért nem is szóltak rá, mindenki láthatta, hogy mennyire kivan szegény.
- Hát ebben egyet értünk. –mondta Alex, majd rám kacsintott, és én visszamosolyogtam. De nem tudtam mégsem koncentrálni, mert majd meg szakadt a szívem szegény Josh miatt.
- Majd elmúlik a fájdalmad, Josh. –csak ennyit mondtam, majd megfogtam a kezét. Ugyan is pont a két srác közt ültem, pechemre, vagy mákomra, ez már csak nézőpont kérdése.
Alex olyan komoly volt, gondolom sajnálta szegényt, aztán később kiderült az igazság, és teljesen más volt, mint hittem, de erről később…
- Már alig várom. –csak ennyit mondott szegényke.
Aztán hirtelen telefoncsörgés volt, Alex kapott sms-t.
- Elnézést. –mondta, majd felvonta a szemöldökét, és ezután mosolyogva olvasta az üzenetet. Vajon kitől lehet? Olyan feszült volt. Vajon mit titkol a drága?
- Minden rendben? –kérdeztem mosolyogva, de belül majd meg ölt a kíváncsiság.
- Igen, persze, semmi gond.  –mondta rezzenéstelen arccal, de tudtam, hogy baj van. Én marha sejthettem volna már akkor, hogy túl szép vele ahhoz, hogy igaz legyen.
- Akkor jó. –mondtam, majd végre folytattam a reggelim. Ezután néma csend volt az asztalnál. Valami nem stimmelt Alexszel, és képtelen voltam rájönni, hogy mi a fene. Közben kapta egyfolytában az SMS- eket, és majd meg őrjített ezzel.  Vajon ki az, akivel így írogat? És az a furcsa mosoly a száján. Ez nem tetszik, itt valami nagyon nem stimmel.
Aztán miután mindenki befejezte a reggelit, felmentünk a szobájába, de még akkor is kapta az SMS-eket.
- Ki a fenével írogatsz? –kérdeztem már kissé dühösen. Eleinte hezitált, de aztán mondott valamit. Képtelen voltam eldönteni, hogy most igaz, vagy sem…
- Semmi különös, az egyik haveromnak kellett segítség. – mondta a kissé átlátszó kifogását, de akkor én balga hittem neki.
- Értem. –mondtam zavartan. Ha róla van, szó tényleg nem tudom, hogy miben higgyek.  Egyik percben olyan kedves, a másik percben meg összetöri a szívem.
- Nos én megyek, majd hívj, ha nem SMS-ezel.  –mondtam oda gonoszan, majd elindultam, de visszarántott magához, és megcsókolt.
- Viszlát. –mondta, és szemeiből szomorúság sugárzott. Csók közben is éreztem, hogy búcsúzik, és mintha ez lenne az utolsó csókunk, olyan érzésem támadt.
De nem akartam ezt hinni, biztos paranoiás lettem megint.  Ezután intettem neki, elköszöntem a család többi tagjától is, Josht megvigasztaltam újra, majd hazamentem apuhoz, aki nagyban várt.  
Most arra sem tudtam gondolni, hogy esetleg fejmosást kapok, az a búcsúcsók szerűség járt a fejemben egész idő alatt, amit Alextől kaptam.
- Szia. –köszöntem oda apunak, aki a nappaliban várt.
- Szia. Minden oké? –kérdezte zavartan.
- Igen. Miért kérded?
- Csak mert olyan világfájdalmas képed van.
- Jól vagyok, csak kifáradtam. –mondtam komolyan, de ezzel éppen egy kínos téma irányába löktem magam.
- Nem is akarom tudni a részleteket, csak az, hogy jól vagy e. - hangja komoly volt, most nem oktatott ki, vagy csak nem akart, hiszen tudta, ezek után hasztalan velem beszélnie a biztonságos szexről.  
- Igen jól. –mondtam, majd egy zavart mosoly után elindultam a szobám felé.
Még sosem aggódtam ennyire, ha Alex újra megbánt, akkor végem, összetörtem egy életre. Ezek közt a gondolatok közt aludtam el. Nem is tudom miért, pedig reggel volt, de talán a tegnapi vad szex merített ki ennyire, ami hajnalig tartott, de egy biztos, rémálmaim voltak arról, hogy ismét összetöri a szívem…

8.fejezet - Bűnös érintés, összetört szív...

Kifejezetten haragszok magamra, amiért eljöttem vele, hiszen újra megbánt, és újra csalódnom kell benne. Most is, vajon hol és merre lehet, túlságosan gyanús ez nekem, hogy csak így reggel lelép. Bevásárolnia nem kell, hiszen van személyzetük, és mindig mindent megcsinálnak helyettük. Akkor meg hová kellett mennie? Aztán lehet, hogy van valami fontos dolga, és csak én vagyok paranoiás, ki tudja.
Ezekben a gondolatokban merültem el a tusoló alatt, majd kerestem törölközőt, de sehol semmi, én marha nem hoztam be a tusolóba, ami el volt készítve. Jellemző rám. Gondoltam, úgy sincs senki a szobában, így kimentem pucéran, de miután kinyitottam az ajtót, hirtelen beléütköztem valakibe.
Mikor felnéztem, nem hittem a szememnek, Josh volt az, méghozzá egy szál törölközőben. Szólni sem tudtam, rajtam nem volt semmi, rajta meg éppen hogy valami. Csak bambán néztem rá, Ő is rám, bár néha mintha csodálkozást véltem volna felfedezni arcáról, máskor meg a tekintetével, azokkal a kék szemekkel, mintha perzselt volna, úgy végig mért, bár egyelőre nem sokat láthatott, inkább érezhette a testem, mert ahogyan neki mentem, jó hozzá tapadtam, akarva, akaratlanul.
- Te tényleg meseszép vagy, nem csak arcra. –mondtam komolyan, majd megsimította az arcom, és a másik kezével a derekam, és a hátam simította végig, majd a fenekem. Nem szóltam, túlságosan jól esett, és abban a percben még Alexet is elfelejtettem, ami bűn, de igaz. Csak végigsimítottam kezemmel az izmos felsőtestén, majd meseszép kék szemeibe meredtem.
- Te sem vagy semmi. –mondtam még mindig bambán.  Aztán a következő pillanatban az egyik keze vándorútra indult. Méghozzá a nyakamtól indulva, és egyre lejjebb és lejjebb haladt.
- Ezt nem kéne. –mondtam, de Ő leállított.
-Csssss. –mondta, majd elkezdte simogatni melleim, és én megremegtem, alig bírtam állni a lábamon. Aztán elindult lefelé a keze, és majdnem végigsimította nőiességem, de leállítottam.
- Ezt ne, Josh, nem helyes, Alex miatt. – mondtam komolyan, majd megfogtam a kezét.
- Igaz, bocsáss meg, csak a szívem és az önbecsülésem darabokban van.  –mondta fájdalmas tekintetével.
- Mégis mi történt? –kérdeztem aggódó tekintettel.
-Alyson dobott. Nem árulta el ki miatt, gondolom fél, hogy szétverem a csávó képét, de igaza is van, ha megtudom, hogy ki volt, megverem azt. – szinte forrott a dühtől.
- Nyugodj le, kérlek, biztosan van valami békés megoldás is.
- Ehhez nincs. Szétverem a pasast.
- Nem, Josh, van megoldás, nem helyes, tudom, fáj, én is éreztem hasonlót, mikor Alex dobott, de még visszakaphatod Alysont, csak harcolj érte.
- Már nem kell, é biztos lehetsz benne, hogy tönkre teszem!
- Ne, várj! –kiáltottam miután elindult, de Ő elindult kifelé, én gyorsan magamra vettem egy köntöst, és elindultam utána, egészen a szobájáig. Amit persze jól megbámultam, nagyon szép szoba volt, de Ő hirtelen ledobta a törölközőjét, és nekem meg leesett az állam.
- Ezek ám a méretek, az biztos. –gondoltam magamban, de hangosan nem mertem kimondani. Aztán észhez kaptam, mikor már a nadrágját vette fel.
- Ne menj, Josh, kérlek, higgadj le! –kérleltem, majd megfogtam a kezét is, boci szemekkel néztem Rá, de benne fortyogott a düh.
Aztán elindult lefelé, és én meg utána, de mikor leálltam, ott termett az egész család talpig kiöltözve a reggelihez, én meg egy szál semmiben Josh nevét kiabálva.
Alex is már ott volt, mindenki furcsa tekintettel nézett ránk.
- Am bocsánat. Alyson kirúgta szegényt, és most valami őrültségre készül. –mondtam szomorúan a többieknek, tényleg aggódtam Joshért.
Alex arca zavart és ijedt volt, a szüleié, meg szomorú.
- Nyugodj le, bátyám. –mondta higgadtan Alex, majd egyik kezét Josh vállára tette, és a szemei nézett.
- Csak nyugi, nem éri meg. –mondta ismét, majd csodával határos módon lehiggadt.
- Akkor én átöltözöm. –mondtam zavartan, majd felmentem átöltözni. Hát szegény jól kiborult, amit nem is csodálok. Egy biztos, később megvigasztalom…

7. fejezet - Furcsa reggel

Minden olyan furcsa volt másnap reggel, egyszerűen magam sem hittem el, hogy mit tettem.  Ráadásul reggel kaptam egy sms –t apától, hogy azért csak óvatosan, meg használjak óvszert. Mit ne
mondjak meglepődtem, később kiderült, hogy Mrs. Leroy felhívta őt és elmondta, hogy Alexel vagyok.
Hát ultra ciki a helyzet, de Alex mindenért kárpótol, érte megéri még apával is dacolni, és hallgatni a süket szövegeit, a szüzesség fontosságáról, és, hogy ha egyszer megteszem, kellőképp védekezzek.  Megtettem. De akkor is égő lesz, ha újra látom aput.
Alex is felkelt, majd végig csókolta hátam, miközben én kitárcsáztam apu számát. Nem jókor teszi, az tény.
- Szia, apu, am még maradok egy kicsit, de délutánra haza megyek. –mondtam bele a telefonba rekedtes hangon.  Egyben rettegtem apu mondaitól, másfelől Alex csókolgatta a hátam, amitől újra felizgultam.
- Rendben. Nem örülök, de a szülei rendesek, és tudod, csak óvatosan. –mondta apa szigorúan.
- Igen tudom apu. – nagyon unott volt a hangom, és meg is forgattam a szemeim, bár apu úgy sem látja, de amennyire ismer, tuti gondolhatta milyen képet vágok.
- Rendben prücsök akkor délután. –mondta szomorúan.
- Holnap apu. – én is szomorú lettem, mindig ilyen hatással van rám, de most már jobb ha tudja, bár az ő prücske leszek mindig, már felnőtt nő lettem.  Aztán letettem a telefont és nagyot sóhajtottam.
- Apa, tudod milyen, mindig bűntudatot kelt bennem.  –mondtam sóhajtva újra.
- Igen, apukád jól tud hatni másokra.  De nekem el kell mennem egy kis időre, cica, de reggelire visszaérek. –mondta komolyan, majd hozzá fordultam boci szemekkel.
- Ne nézz így rám, kérlek. –mondta, majd megcsókolt.
- Tényleg mennem kell. –mondta ismét, majd kiszállt az ágyból és elindult öltözni.
- Jó, menj, én addig elleszek. –mondtam szomorkásan, majd egy csókkal elváltunk.
Ezután letusoltam, csak álltam és álltam a tusoló alatt, élveztem, ahogyan a vízcseppek jönnek rám. Még sosem éreztem ehhez fogható megnyugvást, olyan boldog voltam, hogy újra vele lehetek, hogy arra szavak sincsenek. Habár lehet ismét magamra hagy, újra átver, de erre gondolni sem akartam.

6. fejezet - Érzelmek és vágyak

/erotikus, +18-as tartalom, csak saját felelősségre!/

Vadul csókoltam, majd végül az ágyra löktem, és fölé kerekedtem. A nyakát csókolgattam, majd feltűrtem a felsőjét és kocka hasára adtam apró csókokat, végül leszedtem azt róla. Ezután leszedte a felsőm, majd felült hozzám, és a nyakam, majd a dekoltázsom csókolgatta. Aztán újra találkoztak ajkaink és egybe forrtak, szinte égtem a vágytól, és a csókjai még csak tetézték ezt.  Imádtam vele lenni, újra elöntöttek a régi érzések, Ő az egyetlen férfi, aki ennyire fel tud izgatni, és Ő az egyetlen férfi, akit valaha szerettem.  Még csak tizenhét voltam, mikor elrabolta a szívem, de egy biztos, örökre tette, mert egy évvel később is csak érte élek.  Az sem érdekel, ha sosem vesz el, de mostantól Vele akarok lenni, bárhogyan.  Nem érdekel, ha apa kiveri a hisztit, ellenkezek vele, jobb, ha hozzászokik, hogy Alex mostantól velem alszik, és sokat lesz nálunk. Nem kedvelte, mindig morgott az orra alá, amikor ott volt, de ez többé nincs, hiába tagadom, soha, de soha nem tudnám elfejteni Alexet.  Mindig is szeretni fogom, és csak reménykedhetek, hogy ő is viszont szeret.
Vágytam rá, a csókjaira, az érintéseire, pedig éppen ölelt és csókolt. Ezután hirtelen fordított a helyzetünkön, és lehámozta rólam a farmerom, majd a melltartóm és a csipkés tangám is. Még jó, hogy szeretem a szexi alsóneműket, így most készen álltam. Aztán kicsatoltam az övét, majd ismét fölé kerekedtem, és leszedtem róla nadrágját, majd alsónadrágját. Ezután elém tárult méretes férfiassága - hát igen, régi szép idők - majd ráültem és lassan mozogni kezdtem rajta. Közben mindketten egyre hangosabban és hangosabban nyögtünk az élvezettől. A kezemmel végigsimítottam a mellkasán néha - néha, de közben nem hagytam abba a mozgást a férfiasságán. Férfias nyögéseitől még inkább bevadultam és felizgultam. Még soha egy pasi sem gerjesztett be így, érzem, ha vele vagyok, a határok megszűnnek létezni, és a szabályok is eltörlődnek.  Aztán fordított a helyzetünkön és apró csókokkal árasztotta el a testem, totálisan kikészültem ezektől a csókoktól, mintha elvarázsoltak volna. Aztán hirtelen érzéki ajkait éreztem szeméremajkaim, és levegő után kapkodtam az élvezettől, miközben a kezeimmel a lepedőt gyúrtam.  Ez a pasi fantasztikus, ennyi fájdalom és szenvedés után, még mindig képes vagyok neki megbocsájtani, és képes így élvezni vele a szexet.
- Ez az, még A..le..xx. –nyögtem az élvezettől, mire ő egyre gyorsabb és gyorsabb nyelvcsapásokkal kényeztetett, egészen addig, amíg hangos sikolyok közt el nem élveztem.
- Most jöjjön a lényeg. –mondta mosolyogva huncutan, majd belém hatolt férfiasságával, mire én kéjesen újra felnyögtem és hol hátát, hol fenekét markolásztam.
- Imádlak. –mondtam kuncogva, majd ismét fordítottam helyzetünk, és elkezdtem csókolni kívánatos mellkasát, és izmos hasát, még picit belé is haraptam az egyik mellbimbójába, mire ő felszisszent. Nehogy már csak a pasik tehessék meg, nekünk, nőknek is jár ennyi.
- Bocsi cukipofi. –mondtam huncutan, és pimaszan vigyorogva, majd vadul megcsókoltam, és ezután újra ráültem férfiasságára.  Ezután egyre gyorsabban és gyorsabban mozogtam rajta, és természetesen a nyögéseink is egyre hangosabbak és hangosabbak lettek. Végül megfeszült a testem, és hangos nyögések közt elmentem, Alexszel együtt.  Aztán mellé feküdtem, de még mindig szaporán vettük a levegőt, mindketten.
- Ez kurva jó volt. –mondtam kacéran mosolyogva rá, mire Ő is visszamosolygott.
- Az nem kifejezés. –mondta ugyan úgy mosolyogva.
Ezután fejemet a mellkasára borítottam, és éreztem, ahogyan lassan rám tör a fáradtság.  Aztán nem tudom mikor, de elaludtam az Ő karjai közt.