2011. június 22., szerda

18. fejezet -Búcsú és szenvedély



/ figyelem a bejegyzés erotikus +18as , csak saját felelősségre!/
Alyson átölelt közben és a fülbe súgta azon mondatokat, amik megpecsételték sorsát.
- Szándékosan gázoltalak el, egyáltalán nem voltam részeg, de mikor láttalak átmenni az úton, tudtam, itt az idő. – súgta gúnyosan a fülembe és nem sok kellett hozzá, hogy lekeverjek neki egy pofont. Mindenért meglakol a gaz, kikészítem a csajt!
 Ezután az egész este vontatott volt, és már alig vártam, hogy végre hazaérjünk. Nagyon nehezen tudtam uralkodni magamon és fogalmam sem volt, hogy hogyan álljak bosszút Alysonon. Csak egy alternatíva járt a fejemben, hogy elcsavarom a bátyja fejét, szeretkezem vele, úgy, hogy lásson gyakran, hogy megtudjak tikokat róla, és szépen lassan kikészítsem. Szüleit nem akarom bántani, de sajnos ez is elkerülhetetlen, és az is, hogy ezzel Mattet fogom bántani. Pedig nem akarom, nem szeretnék gonosz lenni, de érzem, ezt kell tennem. Szegény Josh, teljesen ki lesz akadva, de most, hogy tudom milyen Alyson, hogy gonosz, el kell érnem a célom. Viszont azt is tudom, hogy bár a fejemben eltervezhetem a dolgokat, képtelen lennék bántani Josht.
3 nappal később…
Josh beszélni akart velem, elég komolynak tűnt, megfogta a kezem és mélyen a szemeimbe nézett. A szobámban voltunk, az ágyon ültünk.
- Nézd, Kristine, én… képtelen vagyok erre. Ha csak rád nézek, eszembe jut, hogy az a ribanc mit tett veled, méghozzá szándékosan, mint mondtad, és az öcsém is vele volt, bár nem bűnös szerinted, én annak érzem. Kis időre van szükségem, elutazok Franciaországba. Nem tudom mennyi időre, lehet csak egy hónap, de az is lehet évekre. Élj, Kris, és élvezd az életet, találj egy rendes pasit, végezd el a fő sulit, élj boldogan. –mondta szomorúan. Láttam, hogy mennyire a nehezére esik, de őszinte volt, így gondoltam én is az leszek.
- Be kell vallanom valamit, a napokban azon agyaltam, hogy szakítok veled, bár fájó szívvel és tönkreteszem Alysont a bátyán keresztül. Hogy meg e tudtam volna tenni, nem tudom, de most, hogy ezt mondtad, most, hogy vége, talán lesz esélyem érzelmek nélkül bosszút állni, mert kétlem, hogy ment volna, ha velem vagy. – mondtam mélyen a szemeibe nézve és láttam, hogy kissé meglepődik.
- Haragszol? –kérdeztem félénken.
- Nem. Mosolyodott el, majd megsimította az arcom. – Rád sosem tudnék, és tedd, amit tenned kell.
- Köszönöm a megértésed, és ezért megjutalmazlak, anyuék nincsenek itthon, és már jól vagyok, ideje együtt töltenünk első, és egyben utolsó éjszakánk, bár ki tudja, lehet mégsem utolsó, ez a jövő titka. –mondtam komolyan a szemeibe nézve. Majd megcsókoltam zavart arcát letepertem az ágyon. Nem ellenkezett –igaz hülye lett volna – csak csókolt Ő is szenvedélyesen, mégis gyengéden.
Apránként hámoztuk le egymás ruháit, miközben hol Ő engem, hol én Őt csókoltam szenvedélyesen. Mikor levettem ébenfekete pólóját, végigcsókoltam izmos felsőtestét, majd kikapcsoltam nadrágját, és leszedtem róla, majd utána gyorsan az alsónadrágját is. Elém tárult hatalmas férfiassága –hát igen, családban marad – és a kezembe vettem, és elkezdem kényeztetni, miközben Ő férfiasakat nyögött. Aztán egy huncut vigyor keretében fordított a helyzetünkön, majd feltűrte a szürke ruhám végigsimítva combjaimon, aztán leszedte rólam egy könnyed mozdulattal a bugyim, majd belém hatolt.  Ezután kéjesen felnyögtem és miután begyorsította lökéseit, én is egyre vadabban karmolásztam hátát és egyre kéjesebben nyögtem.
- Ez az. –nyögtem kéjesen, miközben egyre jobban ziháltam levegő után, és Josh is.  Aztán kiszállt belőlem és a melleim csókolgatta, sőt már lassan nyalta mellbimbóim, és én kéjesen nyögtem az élvezettől, már megint. Aztán ráültem férfiasságára, és mozogni kezdtem rajta, majd ő felült hozzám, és egyre gyorsabban és gyorsabban, mozogtam férfiasságán, jó hosszú ideiig. közben vadul csókoltuk egymást, majd éreztem megfeszül a testem, és elélveztem kéjes és hangos nyögések közt, és Josh is.
Lihegve feküdtem mellkasára, miközben Ő karom simogatta.
- Köszönöm ezt az éjszakát. –mondtam komolyan, de tudtam, már vége, lassan megy…
- Sosem feledlek, de ezt az utat, ezt a bosszút végig kell járnom. –mondtam komolyan, majd felültem és megcsókoltam.
- Én, sem feledlek. –mondta, majd felült és öltözni kezdett.
- A gépem hamarosan indul, ideje készülnöm otthon. –mondta komolyan, majd megsimította az arcom és megcsókolt, utoljára…
- Rendben. Kikísérjelek?
- Nem, mert így is eléggé fáj a dolog.
- Igaz nekem is.
- Velem jön öcsém is, megpróbáljuk lerendezni együtt ezt az egészet, rávettem, csak féltem elmondani. –mondta zavartan.
- Ugyan, semmi baj, jól teszitek. –mondtam mosolyogva, és komolyan is gondoltam, béküljenek ki, élvezzék az életet, hiszen testvérek.
- Fontos a testvéri kötelék. – mondtam komolyan a szemeibe nézve, majd egy öleléssel leköszöntem tőle, és ő kisétált a szobámból, és egy jó hosszú időre az életemből is…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése