15. fejezet - Ismeretlen lány…

- Ideje mennem. Holnap találkozunk, hercegnőm. –mondta mosolyogva Josh, majd megcsókolta lágyan ajkaim.
- Rendben, holnap. –mondtam kissé unottan.
- De holnap szétszexuállak szépfiú. –mondtam huncutan mosolyogva, majd ő is elmosolyodott.
- Rendben. –mondta majd felállt és én utána mentem és kikísértem.
- Szia, szépszemű. –mondtam, majd egy csókkal elváltunk…
- Szia, hercegnőm. –mondta a csók után ismét mosolyogva, majd elindult a kocsija felé és intett egyet a kocsiból még.
Annyi minden kavarog bennem, annyi dolgot kell elrendeznem magamban, és ehhez egy kis friss levegőre van szükségem…
- Megyek ki anya a városba egy kicsit, nemsokára jövök! –mondtam anyának kiáltva.
- Rendben vigyázz magadra. –kiáltott vissza.
- Meglesz! –mondtam majd elindultam ki a városba. Sétálnom kell, gondolkodni, tudni, hogy megéri  e a bosszú a plasztikának és Alexnek. Hiszen ha ők nem hagynak minket cserben, akkor sosem kezdek így érezni Josh iránt.
Este volt már alig jár ember az utcán, azon töprengtem, hogy mennyi minden történt ma velem, egy jelzőlámpánál álltam zöld lett, az útra léptem, és hirtelen hófehér reflektorokkal találtam magam szemben.  Aztán minden sötét lett, furcsa álmaim voltak, az, hogy futok az erdőben kézen fogva Joshal, utánunk a kislányunk, csillog a bőrünk, tiszta Twilight hatás, de nagyon élveztem az álmom.
- Nessie! –kiáltottam.
-Josh! Gyertek, nem értek utol!- ezeket kiáltottam, de utolértek, megfogták a kezem, de aztán egy tóhoz értünk belenéztem és egy teljesen más nőt láttam, szőke voltam, arcom teljesen más volt, de a szemeim csillogása megmaradt.
 Aztán kinyitottam a szemem, felébredve az álomból, és megpillantottam anya apa és Josh aggódó arcát.
- Mi az? Mi történt? –kérdeztem zavartan, és próbáltam felülni, de mindenem fájt… Anyáék szinte sírtak örömükben és ölelgettek a nővér meg morgott, hogy ez fájhat, neki hagyják pihenni.
- Ne, hagyja csak. De mégis mi… mi történt? –kérdeztem zavartan.
- Az öcsém volt és Alyson, ittasan vezetett a lány, és… elgázolt. –mondta ki fájóan Josh, és láttam, hogy könnyeivel küszköd. Felment bennem a pumpa, de annyira fájt a testem, hogy képtelen voltam most másra gondolni.
- Semmi baj Josh, erre most ne gondolj. –mondtam nyugtatva Őt, de eléggé feszült volt.
- De nézd mit tettek veled, ez… megbocsájthatatlan, hisz az arcod, mindened… - mondta zavartan és dühösen Josh.
- Mi van az arcommal? –kérdeztem zavartan, majd anya egy tükröt adott a kezembe és mikor belenéztem, egy teljesen új lányt láttam benne. Furcsa módon pont azt, akit az álomban. Megijedtem, mert rájöttem, hogy ez én vagyok.  Oda lett a régi arcom egy bár barnahajú, de mégis teljesen más arcú lány lett belőlem, egyedül a barna szemeim maradtak meg.
Eleredtek könnyeim, bár széplányt láttam a tükörben, mégis fájt ez az egész.
- Ne sírj kicsim. –mondta anyu majd megsimította az arcom. – Nézd milyen szép lettél, apád csodát tett veled, még jó, hogy plasztika sebész, és a legjobb.
- Csak ennyit tudtam kihozni belőle lányom, bocsáss meg. –mondta apa szomorúan.
- Nem baj apu, szép lettem, köszi. –mondtam, majd megfogtam a kezét.
- Pihenned kéne. –mondta apa.
- Nem kell. De mégis meddig voltam eszméletlen? – kérdeztem zavartan.
- Három napot. – láttam, már ő is a könnyeivel küszködik, és mikor anyára néztem Ő már a könnyeit potyogtatta.
- Alsyon és Alex megúszták a börtönt, mivel szüleik óvadékot kaptak, de nem hagyjuk annyiban! Josh is támogat ráadásul, ami nagyon nagy tett tőle.
- Nem baj. nincs baj, ez egy új esély, és új élet. –mondtam megsimítva anyu és apu kezét.
És mennyire igaz, egy új életet kaptam, de idegen lány lettem, már nem az, aki voltam, és bosszúra szomjas, hogy Alysont kicsináljam, amiért elgázolt, és még Alexnek is odapörkölök. Reszkessenek, mert ezt nem ússzák meg könnyen!


(szerki megj: bocsi az arcváltozásért,ez most így jött ki)