6. fejezet - Érzelmek és vágyak

/erotikus, +18-as tartalom, csak saját felelősségre!/

Vadul csókoltam, majd végül az ágyra löktem, és fölé kerekedtem. A nyakát csókolgattam, majd feltűrtem a felsőjét és kocka hasára adtam apró csókokat, végül leszedtem azt róla. Ezután leszedte a felsőm, majd felült hozzám, és a nyakam, majd a dekoltázsom csókolgatta. Aztán újra találkoztak ajkaink és egybe forrtak, szinte égtem a vágytól, és a csókjai még csak tetézték ezt.  Imádtam vele lenni, újra elöntöttek a régi érzések, Ő az egyetlen férfi, aki ennyire fel tud izgatni, és Ő az egyetlen férfi, akit valaha szerettem.  Még csak tizenhét voltam, mikor elrabolta a szívem, de egy biztos, örökre tette, mert egy évvel később is csak érte élek.  Az sem érdekel, ha sosem vesz el, de mostantól Vele akarok lenni, bárhogyan.  Nem érdekel, ha apa kiveri a hisztit, ellenkezek vele, jobb, ha hozzászokik, hogy Alex mostantól velem alszik, és sokat lesz nálunk. Nem kedvelte, mindig morgott az orra alá, amikor ott volt, de ez többé nincs, hiába tagadom, soha, de soha nem tudnám elfejteni Alexet.  Mindig is szeretni fogom, és csak reménykedhetek, hogy ő is viszont szeret.
Vágytam rá, a csókjaira, az érintéseire, pedig éppen ölelt és csókolt. Ezután hirtelen fordított a helyzetünkön, és lehámozta rólam a farmerom, majd a melltartóm és a csipkés tangám is. Még jó, hogy szeretem a szexi alsóneműket, így most készen álltam. Aztán kicsatoltam az övét, majd ismét fölé kerekedtem, és leszedtem róla nadrágját, majd alsónadrágját. Ezután elém tárult méretes férfiassága - hát igen, régi szép idők - majd ráültem és lassan mozogni kezdtem rajta. Közben mindketten egyre hangosabban és hangosabban nyögtünk az élvezettől. A kezemmel végigsimítottam a mellkasán néha - néha, de közben nem hagytam abba a mozgást a férfiasságán. Férfias nyögéseitől még inkább bevadultam és felizgultam. Még soha egy pasi sem gerjesztett be így, érzem, ha vele vagyok, a határok megszűnnek létezni, és a szabályok is eltörlődnek.  Aztán fordított a helyzetünkön és apró csókokkal árasztotta el a testem, totálisan kikészültem ezektől a csókoktól, mintha elvarázsoltak volna. Aztán hirtelen érzéki ajkait éreztem szeméremajkaim, és levegő után kapkodtam az élvezettől, miközben a kezeimmel a lepedőt gyúrtam.  Ez a pasi fantasztikus, ennyi fájdalom és szenvedés után, még mindig képes vagyok neki megbocsájtani, és képes így élvezni vele a szexet.
- Ez az, még A..le..xx. –nyögtem az élvezettől, mire ő egyre gyorsabb és gyorsabb nyelvcsapásokkal kényeztetett, egészen addig, amíg hangos sikolyok közt el nem élveztem.
- Most jöjjön a lényeg. –mondta mosolyogva huncutan, majd belém hatolt férfiasságával, mire én kéjesen újra felnyögtem és hol hátát, hol fenekét markolásztam.
- Imádlak. –mondtam kuncogva, majd ismét fordítottam helyzetünk, és elkezdtem csókolni kívánatos mellkasát, és izmos hasát, még picit belé is haraptam az egyik mellbimbójába, mire ő felszisszent. Nehogy már csak a pasik tehessék meg, nekünk, nőknek is jár ennyi.
- Bocsi cukipofi. –mondtam huncutan, és pimaszan vigyorogva, majd vadul megcsókoltam, és ezután újra ráültem férfiasságára.  Ezután egyre gyorsabban és gyorsabban mozogtam rajta, és természetesen a nyögéseink is egyre hangosabbak és hangosabbak lettek. Végül megfeszült a testem, és hangos nyögések közt elmentem, Alexszel együtt.  Aztán mellé feküdtem, de még mindig szaporán vettük a levegőt, mindketten.
- Ez kurva jó volt. –mondtam kacéran mosolyogva rá, mire Ő is visszamosolygott.
- Az nem kifejezés. –mondta ugyan úgy mosolyogva.
Ezután fejemet a mellkasára borítottam, és éreztem, ahogyan lassan rám tör a fáradtság.  Aztán nem tudom mikor, de elaludtam az Ő karjai közt.

4. fejezet - Vallomások

Mint egy úriember kinyitotta a kocsija ajtaját, majd elindultunk.
- Hová megyünk? – kérdeztem mosolyogva.
- Az meglepetés. –mondta huncutan. Kezdődik, ha ő meglepetést tervez, akkor én tuti elveszítem a fejem és általában az ágyában kötök ki.
- Nem vagyok oda a meglepetésekért.  Bár legutóbb vad szexben tört ki a meglepid, mégis, inkább kihagynám ezt ma, tekintve a múltunk. Komolyan mondom.
- Nem terveztem szexet, de ha akarod, érted kivételt teszek.  - kacsintott rám. Ez nem vesz komolyan.  Nem vagyok hajlandó ismét beleszeretni, habár abban sem vagyok biztos, hogy kiszerettem belőle.
- Komolyan mondom. –mondtam, de aztán meg is érkeztünk egy káprázatos villához.
- Ez az új otthonom, és ma főzök valami jó neked. És ne félj, többé nem kell szeretkezned velem, pedig biztosan fantasztikus lenne, de soha többé nem kell úgy lenned velem, örülhetsz.  –hangja olyan szomorú volt, majd meg szakadt a szívem, érte, pedig tudtam, milyen nagy lókötő, de mégis, tudtam, hogy ezt őszintén mondja, és tényleg fáj neki, hogy ilyen rideg vagyok vele.  Magam sem értem, hol nevetek vele, hol pedig komor vagyok és rideg. De tudjuk, miért vagyok ilyen, hiszen tudjuk mit tett, elutasított, mikor szerelmet vallottam, és akárhányszor felhoztam az érzéseim, a lelkembe tiport. Ha nem megyek el, ha apa nem kap más állást, már ennél is jobban össze lennék törve lelkileg.
- Jaj, én nem úgy gondoltam, de nézd el, Alex, még a mai napig nem hevertem ki, amit velem tettél. –mondtam komolyan.
- Nekem sem volt könnyű, nehéz volt kifejezni érzéseim, de miután elmentél, rájöttem, hogy kár volt elengednem téged, és, hogy én is szeretlek. De ez a múlté, mondom, már csak barátok vagyunk, kivertelek a fejemből, vége. – hangja komor volt, kimért és rideg. De totál ledöbbentem, hogy Ő is szeretett, így már haragudni sem tudok rá.
- Szerettél? –néztem rá boci szemekkel, majd végigsimítottam az arcát, pont a sebhelyénél. Egy kutya harapta meg, de csak még szexibb lett a pofikája a harapástól. Persze nem jó, hogy ez történ vele, de mégsem csúnyította el cseppet sem.
- Igen. –mondtam ridegen, majd elfordult vissza és előre nézett ki a kocsiból.
- Hívhattál volna, vagy írhattál volna. –mondtam és biztosra veszem, a képre volt írva, hogy mennyire fáj. Mert fájt is, hiszen ha megírja, visszajövök hozzá, és sosem engedem el.
- Azok után, ahogyan bántam veled, nem hittem, hogy visszajössz. De most itt van a lehetőség mindent helyre hozni. És első lépésnek kezdjük a vacsorával. – el akart indulni ki a kocsiból, de megfogtam a karját, és visszahúztam.
- Várj. Mielőtt elmennénk vacsizni akarok valamit adni. –mondtam komolyan a már zavart tekintetébe nézve, majd hozzá hajoltam, egyre közelebb és közelebb és megcsókoltam. Eleinte gyengéden csókoltam meg, várva reakcióját, de ő rögtön vissza is csókolt, majd egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást. A végén az ölében kötöttem ki, és szemtől szemben vele csókolóztunk. Közben a hajába túrtam, és levegő után kapkodtam olyan vadul csókolóztunk.
Hirtelen éreztem, hogy feláll férfiassága, és belemosolyogtam a csókba.
- Mi az? –kérdezte mosolyogva.
- Érzem, hogy a farkad áll, mint a cövek. –mondtam kacéran mosolyogva.
- Hát csodálkozol? –kérdezte nevetve.
- Kívántalak. –mondta ismét, majd újra megcsókolt vadul és szenvedélyesen, én meg vissza. Közben még szorosabban hozzá tapadtam –már mintha ez lehetséges még ennél is jobban - és közben éreztem, hogy a felsőm alá nyúl és végigsimítja, a hátam. Belebizseregtem minden egyes érintésébe, és itt volt az ideje belátnom, hogy a rabja lettem.
- Én is téged. –mondtam két csók közben. De igaz, ez az érzés, már rég nem éreztem, a szívem hevesen vert, ismét, és a testem szinte égett a vágytól, miközben azok a bizonyos pillangók a gyomromban egyre nagyobb szárnycsapásokkal repkedtek.  Félek, hogy ismét beleszeretek, de attól tartok késő ennek gátat szabni, mert az érzéseim elindultak, és csak Rá vágyom, csak Őt akarom.

3. fejezet - Újra látlak

-          Látom, nem vagy jó kedvedbe. –mondtam komoran Josh.

-          Hát nem éppen. –mondtam szomorkásan.

Aztán meghallottam azt a hangot, ami egy éve magát a szerelmet jelentette, a fiút, akinek odaadtam magam, a fiút, akinek szívem adtam, és akivel csúnyán váltunk el.  Elfordultam zavartan a park másik irányába… féltem, sőt rettegtem attól, hogy mi lesz most.

-          Nézd csak kit fújt erre a szél, öcsém. –mutatott felém, és én Alex felé fordultam fájdalmas képpel.

-          Szia, Alex. –mondtam fájdalmasan, mire láttam, hogy arcára fagy a mosoly.

-          Kristine? –döbbent le.

-          Én lennék. –mondtam sóhajtva egyet, majd felkeltem a padról és oda mentem hozzá.

-          Mégis hogy… hogy kerülsz ide?

-          Itt lakom, közel fél éve, itt kapott apu állást. Egyik nagyvárosból a másikba.

-          Értem.

-          Szerettem New Yorkot, sok szép emlék köt hozzá. – eszembe jutott az a bizonyos éjszaka is, sőt az utána jövő vad éjszakáink is, életem legszebb egy hónapja volt, dem égis fájdalmasan emlékszem vissza rá.

-          Nézd, ami megtörtént, megtörtént, borítsunk fátylat a múltra. Az a bizonyos egy hónap meseszép volt, és nem kéne hagynunk, hogy felemésszen minket a fájdalmas elválásunk, lehetnénk barátok, kezdhetnénk újra.  –mondtam ismét, majd kezemet nyújtottam felé.

-          Benne vagyok. –mondta kissé fájdalmas mosollyal, majd kezet fogott velem. Az érintése előhozta a régi emlékeket, minden a feje tetejére fordult az érzéseimmel kapcsolatban.  Egyszerűen ez a kézfogás nem volt elég, újra ölelni akartam, érezni illatát.
Aztán a következő pillanatban átöleltem, mélyen beszívtam az illatát, és bebújtam a nyakához.

-           Hiányoztál. –mondtam kissé rekedtes hangon, mert a bőgés közelében jártam.

-          Te is. –mondta, majd éreztem, ahogyan végigsimítja a fejem, majd a hátam.

-          Én azt hiszem, hogy megyek, magatokra hagylak. –mondta zavartan Damon, majd felkaptam a fejem. Megkedveltem a huncut mosolyú srácot, nem akartam, hogy menjen.

-          Jaj, nem kell, elmehetnénk valahová hárman. Mit szóltok? –kérdeztem hirtelen.

-          Nekem okés. –mondta mosolyogva Alex.

-          Nem akarlak zavarni titeket, van mit megbeszélnetek.  Ráadásul a barátnőm vár. –mondta Josh, és nekem leesett az állam. Ennek barátnője van és mg így is flörtélt velem?

-          Neked barátnőd van, és az előbb mindezek ellenére flörtöltél velem. Kis szemét. –mondtam ledöbbenve, de nevetve, majd finoman belebokszoltam a vállába. Bár ha erősen tettem volna sem fájt volna neki, olyan izmos a karja. Vállat vont és huncutan elmosolygott. Alex meg  felvont szemöldökkel, de mosolyogva nézett bátyjára.

-          Ne nézz így Alex, akkor még nem tudtam ki, és különben is, mostanában az agyamra megy Alyson, de igyekszem még vele maradni. –mondta vállat vonva Josh.

-          Így már más, de tudod, hogy Alsyon apja fontos ügyfele apának, ha most dobod, apa kikészül. –mondta Alex, és én csak bambán néztem a beszélgetésüket az üzleti fogásokról, amiben az emberi érzések, az igazi értékek elvesznek.  Első az üzlet úgy néz ki.

-          Igen tudod, de már lépek utána, biztosan nem tudja, hol vagyok, de előbb elhoztad, amit kértem?

-          Igen, itt van. Nem hiszem el, hogy pénz nélkül járkálsz a városban.  –majd egy köteg pénzt adott át Joshnak.

-          Elköltöttem.  Node megyek, sziasztok!

-          Szia, bátyám.

-          Am szia. –intettem Joshnak.

-          Nos, mihez lenne kedved, hercegnőm? –kérdezte huncutan vigyorogva Alex. Kezdődik, de ha azt hiszi, hogy megfektet,nagyon téved, nem adom magam neki, még egyszer nem adom oda neki szívem.

-          Nem tudom, elmehetnénk enni valahová, vagy csak mesélj. Mi volt eddig veled. –mondtam mosolyogva.

-          Mindegyik megoldható.

-          Mennyire akarsz elegáns helyre vinni? Csak mert nem ahhoz vagyok öltözve.

Ezután végigmért, és én majdnem elpirultam tőle, mindig is zavarba tud hozni, ez a gyengém, másnak eddig még soha sem sikerült.  Nah jó apának, de neki máshogyan. Azokkal a ciki kérdéseivel, a pasikat illetően. Néha elsüllyedek, annyira zavarba hoz, főleg, ha más előtt kérdi. Meg persze váltig állítja, hogy szűz vagyok, ha tudná, hogy egy éve odaadtam ennek a szexistennek a szüzességem, kitérne a
hitéből.  De nem tudja, és ez így van rendjén, még ne is tudja meg, idéo kell, hogy kitaláljam a szöveget, és kimagyarázzam a dolgot.

-          Ez is megteszi, hercegnőm. –mondta ismét ezt a mesebeli jelzőt rám, de igaz, mellette hercegnőnek érzem magam.

-          Akkor induljunk, hercegem. –mondtam nevetve, majd belékaroltam és elindultunk a kocsija felé.

2. fejezet - Micsoda véletlen...

Csak felvont szemöldökkel néztem rá, de tetszett, hogy ilyen huncut, nagyon is.  De igaza volt, amióta megláttam, hevesen ver a szívem, és azok a furcsa érzések keringenek a gyomromban.
-            Hát, jogos, néha elég. –mondtam mosolyogva. Az a mosolya, jó idő kell hozzá, hogy megszokjam.
-          Am… melyik suliba jársz, Josh? Mesélj magadról valamit. –kérdeztem mosolyogva.
-           Nos… ide a Los Angeles High- ba járok. Hétfőn kezdünk, most költöztünk ide, Franciaországból.  Van egy öcsém.. Anya újság író, apa ügyvéd. Még valami szépségem? – az a kacér tekintet, az a huncut mosoly. hát nincs még egy ilyen a Földön, az tény.
-          Francia? Az nem semmi. Adhatnál nyelvleckéket. –mondtam huncutan.
-          Meglesz. – villanotta elő a huncut és pimasz vigyorát, ismét.
-          Egyszer jártam egy ideig egy francia sráccal, Alex Leroyal . Nagy lókötő a srác, de szerettem, amíg tartott. Még a szüzességem is neki adtam, pedig akkoriban még ennél is makacsabb voltam. – mondtam komolyan és láttam, hogy arcára fagy a mosoly.
-          Mi a baj? –kérdeztem aggódva.
-          Micsoda véletlen. A sors éppen az öcsém exével hozott össze, a teljes nevem Josh Leroy. –mondta most már kissé mosolyogva.
-          Te vagy az a Josh? Az, aki bevezette őt az éjszaki életbe? Aki megszerezte neki az első nőjét?  A bátyja, akire felnéz? – kérdeztem ledöbbenve, de Ő csak bólogatott.
-          Nem semmi. –mondtam elismerően.
-          Tudtam, hogy ismerős vagy valahonnan, láttam is rólad képet, mikor vele jártam. De akkor egy lány kókusz melltartói közül nyaltad le a tejszínhabot. – mosolyodtam el, de egy biztos, lettem volna a lány helyében.
-          Az is jár a francia nyelvlecke mellé.
-          Azt gondoltam.

Hazudtam magamnak, most, hogy találkoztam vele, eszembe jutott, hogy mennyire szerettem Alexet, apa nem is tudja, hogy odaadtam magam neki, mikor az ő apjukkal üzletelt.  De szerettem ehhez kétség sem fér. Az alatt az egy év alatt sikerült elfelejtenem, hogy milyen a szerelem, és milyen, ha fáj valami, túlságosan is.  Mikor ránéztek Joshra, hasonlót érzek, ez a furcsa megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába, ami akkor is, mikor Alexel jártam, és az ő hihetetlenül elbűvölő kék szemeibe néztem.  Ezekben a Leroy testvérekben van valami, amitől nem tudok szabadulni, valami, ami magával ragad, és hiába próbálsz szabadulni, és józanul gondolkodni, nem megy.
-          Itt találkozom vele a parkban, nemsokára meg is kéne jönnie. késik, szokásához híven. –mondtam szemét forgatva kissé atyáskodóan Josh.
-          Juj, az kínos lesz. –mondtam zavartan.
-          Ugyan. Miért lenen az? Hiszen nem történ köztünk semmi. –mondta hitetlenkedve. Igaza van, de Alex iránti érzéseim még mindig megvoltak, és fájt, ami történt. Nagyon.
-          Legyen annyi elég, hogy fájdalmasan váltunk el.
-          Jaj, hát igaz, de most már új lappal indultok, jó barátként. Sok mindenről lemaradtam, amíg Balin nyaltam a tejszínt a lányok melltartóiból. –mondtam komolyan, majd próbált viccelődni, de én csak fájdalmasan mosolyogtam egyet…

Egyszerűen túlságosan fáj a múlt, túl sok minden történt ahhoz, hogy csak úgy hirtelen újra barátok legyünk.  Idő kell…