17. fejezet - Váratlan vacsora

- Nincs mit, hercegnőm. –mondta a csók után megsimítva az arcom. –Én köszönöm, hogy szeretsz.
- Ez a legkevesebb. –mondtam mosolyogva. Még mindig fájt a testem, kissé nyűgös voltam, és lélekben is összetört, de arra, amilyen hírt aznap kaptam, nem számítottam.
- Szabad lányom? –kérdezte anya a szobám ajtaján kopogva.
- Igen csak gyere. –mondtam zavartan és picit hátrébb léptem Joshtól.
- Nos, ma meghívtak minket vacsorázni a… Dalton család. Tudom, hogy nehéz ez neked, de békét szeretnének, és lányukat alaposan meg is büntették. –mondta anyu nagy nehezen ki, és Joshal mindketten felkaptuk a fejünk, mikor kimondta,hogy Dalton.
- Biztosan nem akarják, hogy kikészítsem a pici lányukat. –mondtam gúnyosan.
- Kristine, kérlek, hidd, el mi sem vagyunk oda érte, de egy per nem hiányzik, ha adnak valami kárpótlást, akkor kibékülünk. Megbeszéljük velük a dolgokat. Ott lesznek Josh szülei is. –mondta anyu szinte kérlelve, de az utolsó mondatánál felkaptuk a fejünk.
- Az öcsém is? –kérdezte Josh fájón.
- Igen, Ő is. –mondta anyu, mire sóhajtottam egyet. Remek, ez az este nagyon kínos lesz, érzem…

Aztán eljött az este elég feszült voltam és Josh is. Felvettem egy fekete estéji ruhát és befontam a hajam, majd feltűztem, pár szál azért még lógott, és egy fekete cipőt, majd a kedvenc ékszerem, amin a családi címer van.
- Meseszép ez a nyaklánc, de Te szebb vagy, hercegnőm. –mondta Josh, majd megcsókolta a nyakam. Elmosolyodtam, hiszen annyira boldog vagyok, hogy szeret, és, hogy ilyen kedves velem.
- Köszi, szépszeműm. –mondtam mosolyogva. Ez segített, jobban érezem magam sokkal.
Viszont miután elindultunk a Dalton ház felé egyre jobban izgultam és egyre komolyabb lettem. Mikor odaértünk nyájasan fogadtak. Aztán bekísértek az ebédlőbe ahol meg volt terítve az asztal, majd megláttam Alexet, mellette egy igen csak cuki sráccal beszélni. Szőkésbarna haja volt, igéző barna szemei, és tök furcsa volt Alexet ennyire feszülten látni, főleg miután megpillantottak minket. Rögtön Joshra néztem, aki nagyon komoly volt. Szegény még mindig magát okolja, mert az nap elment haza, nem maradt velem, de nem az Ő hibája, így cselekednem kellett.
- Szia, Alex. –mondtam neki mosolyogva, majd odamentem hozzá és átöleltem.
- Rád nem haragszom. –súgtam a fülébe és gondolom a többiek erre a lépésemre nem számítottak.
Aztán megláttam, hogy a másik srác zavartan néz.
- Am Kristine vagyok. –mutatkoztam be neki és a kezem felé nyújtottam.
- Matt Dalton, örvendek a szerencsének, Kris. Az őrült Alysonnak a bátyja vagyok. –mondta mosolyogva. Elég laza srác, de mikor rájöttem, hogy kinek a bátyja elkomolyodtam.
- Értem. És hol ez a lány? –kérdeztem kissé komorabban.
- Itt vagyok. –jött elő félénken Alyson és én amint megláttam újra kiborultam. Hirtelen elképzeltem, ahogyan kikötözöm a sínekhez a ribancot.
- Szia. –köszöntem közömbösen, de nem igazán tudtam, hogy meddig bírom még, hogy ne tépjem meg.
- Bocsáss meg, kérlek, mindenért. –mondta lehajtott fejjel. Igazán őszintének tűnt, de nem érdekel, kicsinálom a csajt, de nagyon, viszont most jó pofit kell mindenhez vágnom, és higgadnak, kell maradnom.
- Még idő kell. – mondtam komolyan. – De van rá esély, hogy megteszem, viszont egy valamiért hálás vagyok neked.
- Mi lenne az? –kérdezte csodálkozva és éreztem mindenkinek a tekintetét magamon.
- Josh. Mert ha nem szakítasz vele, nem szeretek belé. –mondtam komolyan és láttam Alex arca nagyon fájdalmas lett. Talán még mindig szeret? Bár nem érdekel, mert én már csak Joshért élek. Viszont a vicces fiú, a plasztika bátyja megforgatta szemeit mikor a Josh iránt táplál szerelmemről beszéltem. Nem sok kellett, hogy beszóljak neki, de inkább hallgattam, elég egyelőre csak egy Daltont kicsinálnom. Meg különben is az olyan fajta srácok, mint ő –szoknyapecérek – azok sosem értik meg ezt a mély szerelmet, ami köztem és Josh közt van.

- Szívesen. –mondta kissé zavartan, bár hangjában némi gúny is volt, ami nagyon felcseszett. Láttam, hogy bátyja szigorúan néz rá, mire Alyson megforgatta szemeit. Vagy úgy? A drága ribancka dacol? Na, majd adok én neki! Amint meggyógyulok és megerősödök, kikészítem, az biztos. De vajon hogy lehetne kikészíteni? Tudom, hogy utál, de azt, hogy szándékosan tette volna, kétlem, viszont ha a bátyjával… Nem, hiszen Josh szeretem! Valami más megoldás kéne. Ennyire gonosz még én sem vagyok, hogy összejövök a bátyával csak azért, hogy kicsináljam… Joshnak így is nehéz. Valami mást kell kitalálnom…

15. fejezet - Ismeretlen lány…

- Ideje mennem. Holnap találkozunk, hercegnőm. –mondta mosolyogva Josh, majd megcsókolta lágyan ajkaim.
- Rendben, holnap. –mondtam kissé unottan.
- De holnap szétszexuállak szépfiú. –mondtam huncutan mosolyogva, majd ő is elmosolyodott.
- Rendben. –mondta majd felállt és én utána mentem és kikísértem.
- Szia, szépszemű. –mondtam, majd egy csókkal elváltunk…
- Szia, hercegnőm. –mondta a csók után ismét mosolyogva, majd elindult a kocsija felé és intett egyet a kocsiból még.
Annyi minden kavarog bennem, annyi dolgot kell elrendeznem magamban, és ehhez egy kis friss levegőre van szükségem…
- Megyek ki anya a városba egy kicsit, nemsokára jövök! –mondtam anyának kiáltva.
- Rendben vigyázz magadra. –kiáltott vissza.
- Meglesz! –mondtam majd elindultam ki a városba. Sétálnom kell, gondolkodni, tudni, hogy megéri  e a bosszú a plasztikának és Alexnek. Hiszen ha ők nem hagynak minket cserben, akkor sosem kezdek így érezni Josh iránt.
Este volt már alig jár ember az utcán, azon töprengtem, hogy mennyi minden történt ma velem, egy jelzőlámpánál álltam zöld lett, az útra léptem, és hirtelen hófehér reflektorokkal találtam magam szemben.  Aztán minden sötét lett, furcsa álmaim voltak, az, hogy futok az erdőben kézen fogva Joshal, utánunk a kislányunk, csillog a bőrünk, tiszta Twilight hatás, de nagyon élveztem az álmom.
- Nessie! –kiáltottam.
-Josh! Gyertek, nem értek utol!- ezeket kiáltottam, de utolértek, megfogták a kezem, de aztán egy tóhoz értünk belenéztem és egy teljesen más nőt láttam, szőke voltam, arcom teljesen más volt, de a szemeim csillogása megmaradt.
 Aztán kinyitottam a szemem, felébredve az álomból, és megpillantottam anya apa és Josh aggódó arcát.
- Mi az? Mi történt? –kérdeztem zavartan, és próbáltam felülni, de mindenem fájt… Anyáék szinte sírtak örömükben és ölelgettek a nővér meg morgott, hogy ez fájhat, neki hagyják pihenni.
- Ne, hagyja csak. De mégis mi… mi történt? –kérdeztem zavartan.
- Az öcsém volt és Alyson, ittasan vezetett a lány, és… elgázolt. –mondta ki fájóan Josh, és láttam, hogy könnyeivel küszköd. Felment bennem a pumpa, de annyira fájt a testem, hogy képtelen voltam most másra gondolni.
- Semmi baj Josh, erre most ne gondolj. –mondtam nyugtatva Őt, de eléggé feszült volt.
- De nézd mit tettek veled, ez… megbocsájthatatlan, hisz az arcod, mindened… - mondta zavartan és dühösen Josh.
- Mi van az arcommal? –kérdeztem zavartan, majd anya egy tükröt adott a kezembe és mikor belenéztem, egy teljesen új lányt láttam benne. Furcsa módon pont azt, akit az álomban. Megijedtem, mert rájöttem, hogy ez én vagyok.  Oda lett a régi arcom egy bár barnahajú, de mégis teljesen más arcú lány lett belőlem, egyedül a barna szemeim maradtak meg.
Eleredtek könnyeim, bár széplányt láttam a tükörben, mégis fájt ez az egész.
- Ne sírj kicsim. –mondta anyu majd megsimította az arcom. – Nézd milyen szép lettél, apád csodát tett veled, még jó, hogy plasztika sebész, és a legjobb.
- Csak ennyit tudtam kihozni belőle lányom, bocsáss meg. –mondta apa szomorúan.
- Nem baj apu, szép lettem, köszi. –mondtam, majd megfogtam a kezét.
- Pihenned kéne. –mondta apa.
- Nem kell. De mégis meddig voltam eszméletlen? – kérdeztem zavartan.
- Három napot. – láttam, már ő is a könnyeivel küszködik, és mikor anyára néztem Ő már a könnyeit potyogtatta.
- Alsyon és Alex megúszták a börtönt, mivel szüleik óvadékot kaptak, de nem hagyjuk annyiban! Josh is támogat ráadásul, ami nagyon nagy tett tőle.
- Nem baj. nincs baj, ez egy új esély, és új élet. –mondtam megsimítva anyu és apu kezét.
És mennyire igaz, egy új életet kaptam, de idegen lány lettem, már nem az, aki voltam, és bosszúra szomjas, hogy Alysont kicsináljam, amiért elgázolt, és még Alexnek is odapörkölök. Reszkessenek, mert ezt nem ússzák meg könnyen!


(szerki megj: bocsi az arcváltozásért,ez most így jött ki)

12. fejezet - Szükségem van Rád!

Aztán hazaértem, de egyszerűen képtelen voltam bemenni a házba. Mondjuk apa kocsija sehol, így nem kell elé állnom, és azt mondanom igazad volt Alexszel, legalábbis egyelőre.  De nem akartam, hogy Josh itt hagyjon, most szükségem volt Rá, és neki is rám…
- Velem maradsz ma éjjel? –kérdeztem boci szemekkel.
- Lehet nem éppen a legjobb ötlet, most zaklatott vagy. –mondta komolyan.
- Nem úgy velem, hanem csak légy mellettem, szükségem van rád.  De neked is rám, hiába tagadod.
- Rendben. Igazad van. Gyere, menjünk be.
- Menjünk be.
Aztán kiszálltunk a kocsiból, majd a bejárathoz sétáltunk, kézen fogva, majd bementünk, és meg sem állva a szobám felé vezettem.
- Hát ez lenne a szobám. –mondtam mosolyogva.
- Szép. –mondta ki, majd elkezdett nézelődni, amíg én elkezdtem vetkőzni.
- Ho –ho, mit csinálsz kislány? Semmi szex…még. –mondta megzavarodva, én meg elmosolyodtam. Annyira vicces volt, végre sikerült mosolyognom.
- Leveszem a ruháim, és átöltözök. De vicces vagy, amikor zavarban vagy. –kuncogtam el magam.
- Meg tudtommal láttál már ruhák nélkül, kis tapizós. –mondtam felvont szemöldökkel.
- Szóval vicces vagyok, hm? És tapizós? – vonta fel a szemöldökét, és virította ismét azt a cuki sunyi vigyorát, amitől már ott helyben elolvadtam.
- Igen, az vagy. - mondtam huncutan, majd odamentem hozzá, már csak egy szál melltartóban és bugyiban, majd végigsimítottam a mellkasán.  – Csak Te voltál képes megvigasztalni, és egyben megnevettetni, és köszi, érte, szépszemű.
Közben elkomolyodtam, és végigsimítottam arcán.  Már egyre közelebb és közelebb hajoltam felé, és már majdnem megcsókoltam, de ő elhajolt.
- Ezt nem kéne. Most zaklatott vagy, és én is, de ígérem szépségem, hogy amint lenyugodtak a kedélyek, úgy megdöngetlek, hogy arra szavakat sem találsz majd, legfeljebb nyögéseket. –mondta komolyan, majd a szex résznél huncutan rám vigyorgott.
De igaza volt, túlságosan dühös vagyok még Alexre és a plasztikájára és meg kell bosszulnunk, amit velünk tettek.
- Igazad van, bocsi. –mondtam komolyan. Persze a másik felem vágyott rá, és azt kívánta, bárcsak most „megdöngetne”, itt helyben vadul és szenvedélyesen. Tudom, hogy nemrég még alexért dobogott a szívem, de Josh, nos már az első perctől kezdve megmozdult valami a szívemben iránta, és mikor reggel letapizott, az érintésétől lázba jöttem, és ha csak visszagondolok rá újra elönt ez a vágy. Eközben észrevettem, hogy még mindig mellkasát simogatom, és mélyen azokba a meseszép szemekbe nézek.
- Minden oké? – kérdezte zavartan, kissé aggódva Josh.
- Am igen persze. –mondtam mosolyogva.
- Ami pedig a döngetést illeti, alig várom. –mondtam oda mosolyogva, kacéran, majd elindultam a szekrény felé. Simán levettem a melltartóm és a bugyim, nem zavart, hogy ott van, hiszen látott már a kis tapizós szépszemű ruhák nélkül. Mikor oda néztem hirtelen elfordult, de biztosra veszem, hogy amikor módjában állt, megbámult a drága. De ezt, cseppet sem bánom…
Aztán felkaptam egy cuki rózsaszín selyem hálóinget.
- Nos, hogy festek? –kérdeztem mosolyogva.
- Meseszép vagy. –mondta, majd odajött hozzám, és megsimította az arcom. Én csak bambán néztem a szemeibe és újra elöntött az a mérhetetlen vágy, amit iránta érzek.
- Szükségem van rád, Kris. –mondta mélyen a szemeimbe nézve.
- Nekem is rád, Josh. –mondtam komolyan miközben elvesztem azokban a szép szemeiben, aztán egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám. Tudtam, itt az idő, végre velem lesz, végre ölel és csókol. Itt vagyunk egymásnak, és mindkettőnknek szüksége van a másikra.

10. fejezet - A buli...

Aztán késő este keltem fel, egy SMS-re Andy-tól, hogy buli van az egyik bárban, és, hogy miért nem megyünk el.  Vissza is írtam neki, hogy benne vagyok, rám fér a kikapcsolódás. Túl sok minden kavarog a fejemben Alexről és a gyanús SMS-eitől, ráadásul folyton beugrik a kép, mikor Josh végigsimította testem majdnem minden porcikáját, mikor azokkal a tengerkék szemekkel rám nézett, beleremegtem, és már csak a puszta gondolattól majdnem elaléltam.
Aztán a csengő zökkentett ki az álmodozásaimból. Andy volt az, fel is j=ott hozzám, én meg mint a tejbe tök úgy ültem egy helyben.
- Mégis mire vársz? Öltözz!- mondta komolyan.
- Lefeküdtem Alexszel, újra belezúgtam, de megint nem stimmel vele valami, gyanús SMS-eket kap, kikészültem, közben majdnem lesmárolt a bátyja, akinek érintéseitől lázba jövök. Kissé mozgalmas napom volt. –mondtam komoran, és Andynak kishíján leesett az álla a csodálkozástól.
- Huh! Nem semmi kislány, de jobb az ilyenektől távol tartanod magad. –mondta anyáskodó hangnemben.
- Tudom, de szeretem, viszont ott van a bátyja, aki totál megbabonázott, képtelen vagyok józanul gondolkodni.
- Azért megyünk bulizni, hogy lerészegedjünk, és felejtsünk, de mondjuk, jön Dimitri is. –mondta elpirulva miután kiejtette Dim nevét. Ez a lány totál belezúgott.
- Nekem nem baj, ha jön a Te orosz szeretőd, jól ki jövök vele. –mondtam nevetve, majd Andy egyre jobban pirult.
- Hey. – vörösödött el, és én meg jókat nevettem.
- Tény, ami tény, belezúgtál. –mosolyogtam rá, mire ő ugyan úgy pirulva bólintott egyet.
- Majd elmesélem, hogy milyen édi volt a legutóbbi szex alkalmával, azt hittem ott helyben elájulok a döbbenettől, no meg az orgazmustól. –mondta Andy mosolyogva, és ismét elvörösödött.
Ezen elnevettem magam, de egyben annyira jó látni, hogy legalább ő boldog…
Aztán elkezdtem öltözködni, és felvettem egy cuki mintás felsőt, és egy miniszoknyát extra nagy magas sarkúval, majd becsavartam a hajam. sminknek olyan természeteset tettem, csak semmi feltűnés, és aztán együtt elindultunk, apa óvó szavaival az tudatunkban a buliba. Mikor kiszálltam a kocsiból, megpillantottam Josht.
- Szia Josh. –mondtam mosolyogva, majd átöleltem.
- Josh, Ő Andy, a legjobb barátnőm, Andy, ő Alex bátyja, Josh. –mutattam be egymásnak őket. Andy zavartan rám nézett.
- Szóval a tapizós srác. –mondta Andy mosolyogva Josra.
- Elárultad neki? –vonta fel a szemöldökét Josh, de a barátnők mindent elmondanak egymásnak.
Igen el. –mondtam határozottan és pimaszan.  Aztán megjelent Dim.
- Szia Dim. –köszöntem, miután a tubicák számomra elég kínosan vad csókkal köszöntötték egymást.
- Ő Josh, Josh, Ő Andy pasija Dimitri. –mutattam be a két srácot egymásnak.
- Szia Dim.- majd kézfogás gyanánt a kezét felé nyújtotta.
- Szia Josh. –mondta Dim és kezet fogtak.
- Te vagy Kris pasija? – kérdezte újra Dim, és én majdnem ott helyben elájultam.
- Nem, én a pasija bátyja vagyok, most futottunk össze. –monda mosolyogva Josh.
- Az néha ugyan az.
- Ebben van valami Dimitri.
- Kicsit sem zavarunk? –néztem felvont szemöldökkel rájuk.
- Bocsi szépségem. –mondta huncutan mosolyogva Josh.
- Én mondtam, hogy ugyan az. –szólt Dim, és én vállba csaptam.
- Nah irány a buli srácok. Mert Kris végén megveri azt a csinos pofid. –mondta mosolyogva Dimnek Andy.
- Igaza van. –mondtam komolyan, mire mindkét fiú elnevette magát. Ezek nem vesznek komolyan.
De durcás pofival ugyan, de bementem utánuk a buliba, és rögtön táncolni is kezdtünk,  Andy természetesen Dimmel, és én megragadtam Josh-t és elkezdtünk, mint két őrült tini táncolni, hm…talán azok is voltunk.  De nem tudtam leplezni aggodalmam Alex iránt, másfelől az iránta táplált vonzalmam sem. Viszont látta, hogy letört vagyok, és megfogta a két kezem, és vigasztalni próbált.
- Biztosan valami fontos dolga akadt, azért SMS-ezett annyit, ne félj, rendes srác, csak nehezen tudja kifejezni érzéseit. –mondta mélyen a szemeimbe nézve.
- Igen, biztosan. –mondtam, majd mély levegőt vettem.
- Nem iszunk valamit? –kérdeztem fájdalmasan.
- De gyere. –mondta mosolyogva, majd elindultunk a bárpult felé. Viszont amit akkor láttunk, annak egyikünk sem akart hinni. Mintha kést döftek volna szívembe. Ott helyben hirtelen a bőgés és az ájulás kerülgetett. Miért tette ezt Velem? Végül a düh jött ki rajtam…

8.fejezet - Bűnös érintés, összetört szív...

Kifejezetten haragszok magamra, amiért eljöttem vele, hiszen újra megbánt, és újra csalódnom kell benne. Most is, vajon hol és merre lehet, túlságosan gyanús ez nekem, hogy csak így reggel lelép. Bevásárolnia nem kell, hiszen van személyzetük, és mindig mindent megcsinálnak helyettük. Akkor meg hová kellett mennie? Aztán lehet, hogy van valami fontos dolga, és csak én vagyok paranoiás, ki tudja.
Ezekben a gondolatokban merültem el a tusoló alatt, majd kerestem törölközőt, de sehol semmi, én marha nem hoztam be a tusolóba, ami el volt készítve. Jellemző rám. Gondoltam, úgy sincs senki a szobában, így kimentem pucéran, de miután kinyitottam az ajtót, hirtelen beléütköztem valakibe.
Mikor felnéztem, nem hittem a szememnek, Josh volt az, méghozzá egy szál törölközőben. Szólni sem tudtam, rajtam nem volt semmi, rajta meg éppen hogy valami. Csak bambán néztem rá, Ő is rám, bár néha mintha csodálkozást véltem volna felfedezni arcáról, máskor meg a tekintetével, azokkal a kék szemekkel, mintha perzselt volna, úgy végig mért, bár egyelőre nem sokat láthatott, inkább érezhette a testem, mert ahogyan neki mentem, jó hozzá tapadtam, akarva, akaratlanul.
- Te tényleg meseszép vagy, nem csak arcra. –mondtam komolyan, majd megsimította az arcom, és a másik kezével a derekam, és a hátam simította végig, majd a fenekem. Nem szóltam, túlságosan jól esett, és abban a percben még Alexet is elfelejtettem, ami bűn, de igaz. Csak végigsimítottam kezemmel az izmos felsőtestén, majd meseszép kék szemeibe meredtem.
- Te sem vagy semmi. –mondtam még mindig bambán.  Aztán a következő pillanatban az egyik keze vándorútra indult. Méghozzá a nyakamtól indulva, és egyre lejjebb és lejjebb haladt.
- Ezt nem kéne. –mondtam, de Ő leállított.
-Csssss. –mondta, majd elkezdte simogatni melleim, és én megremegtem, alig bírtam állni a lábamon. Aztán elindult lefelé a keze, és majdnem végigsimította nőiességem, de leállítottam.
- Ezt ne, Josh, nem helyes, Alex miatt. – mondtam komolyan, majd megfogtam a kezét.
- Igaz, bocsáss meg, csak a szívem és az önbecsülésem darabokban van.  –mondta fájdalmas tekintetével.
- Mégis mi történt? –kérdeztem aggódó tekintettel.
-Alyson dobott. Nem árulta el ki miatt, gondolom fél, hogy szétverem a csávó képét, de igaza is van, ha megtudom, hogy ki volt, megverem azt. – szinte forrott a dühtől.
- Nyugodj le, kérlek, biztosan van valami békés megoldás is.
- Ehhez nincs. Szétverem a pasast.
- Nem, Josh, van megoldás, nem helyes, tudom, fáj, én is éreztem hasonlót, mikor Alex dobott, de még visszakaphatod Alysont, csak harcolj érte.
- Már nem kell, é biztos lehetsz benne, hogy tönkre teszem!
- Ne, várj! –kiáltottam miután elindult, de Ő elindult kifelé, én gyorsan magamra vettem egy köntöst, és elindultam utána, egészen a szobájáig. Amit persze jól megbámultam, nagyon szép szoba volt, de Ő hirtelen ledobta a törölközőjét, és nekem meg leesett az állam.
- Ezek ám a méretek, az biztos. –gondoltam magamban, de hangosan nem mertem kimondani. Aztán észhez kaptam, mikor már a nadrágját vette fel.
- Ne menj, Josh, kérlek, higgadj le! –kérleltem, majd megfogtam a kezét is, boci szemekkel néztem Rá, de benne fortyogott a düh.
Aztán elindult lefelé, és én meg utána, de mikor leálltam, ott termett az egész család talpig kiöltözve a reggelihez, én meg egy szál semmiben Josh nevét kiabálva.
Alex is már ott volt, mindenki furcsa tekintettel nézett ránk.
- Am bocsánat. Alyson kirúgta szegényt, és most valami őrültségre készül. –mondtam szomorúan a többieknek, tényleg aggódtam Joshért.
Alex arca zavart és ijedt volt, a szüleié, meg szomorú.
- Nyugodj le, bátyám. –mondta higgadtan Alex, majd egyik kezét Josh vállára tette, és a szemei nézett.
- Csak nyugi, nem éri meg. –mondta ismét, majd csodával határos módon lehiggadt.
- Akkor én átöltözöm. –mondtam zavartan, majd felmentem átöltözni. Hát szegény jól kiborult, amit nem is csodálok. Egy biztos, később megvigasztalom…

7. fejezet - Furcsa reggel

Minden olyan furcsa volt másnap reggel, egyszerűen magam sem hittem el, hogy mit tettem.  Ráadásul reggel kaptam egy sms –t apától, hogy azért csak óvatosan, meg használjak óvszert. Mit ne
mondjak meglepődtem, később kiderült, hogy Mrs. Leroy felhívta őt és elmondta, hogy Alexel vagyok.
Hát ultra ciki a helyzet, de Alex mindenért kárpótol, érte megéri még apával is dacolni, és hallgatni a süket szövegeit, a szüzesség fontosságáról, és, hogy ha egyszer megteszem, kellőképp védekezzek.  Megtettem. De akkor is égő lesz, ha újra látom aput.
Alex is felkelt, majd végig csókolta hátam, miközben én kitárcsáztam apu számát. Nem jókor teszi, az tény.
- Szia, apu, am még maradok egy kicsit, de délutánra haza megyek. –mondtam bele a telefonba rekedtes hangon.  Egyben rettegtem apu mondaitól, másfelől Alex csókolgatta a hátam, amitől újra felizgultam.
- Rendben. Nem örülök, de a szülei rendesek, és tudod, csak óvatosan. –mondta apa szigorúan.
- Igen tudom apu. – nagyon unott volt a hangom, és meg is forgattam a szemeim, bár apu úgy sem látja, de amennyire ismer, tuti gondolhatta milyen képet vágok.
- Rendben prücsök akkor délután. –mondta szomorúan.
- Holnap apu. – én is szomorú lettem, mindig ilyen hatással van rám, de most már jobb ha tudja, bár az ő prücske leszek mindig, már felnőtt nő lettem.  Aztán letettem a telefont és nagyot sóhajtottam.
- Apa, tudod milyen, mindig bűntudatot kelt bennem.  –mondtam sóhajtva újra.
- Igen, apukád jól tud hatni másokra.  De nekem el kell mennem egy kis időre, cica, de reggelire visszaérek. –mondta komolyan, majd hozzá fordultam boci szemekkel.
- Ne nézz így rám, kérlek. –mondta, majd megcsókolt.
- Tényleg mennem kell. –mondta ismét, majd kiszállt az ágyból és elindult öltözni.
- Jó, menj, én addig elleszek. –mondtam szomorkásan, majd egy csókkal elváltunk.
Ezután letusoltam, csak álltam és álltam a tusoló alatt, élveztem, ahogyan a vízcseppek jönnek rám. Még sosem éreztem ehhez fogható megnyugvást, olyan boldog voltam, hogy újra vele lehetek, hogy arra szavak sincsenek. Habár lehet ismét magamra hagy, újra átver, de erre gondolni sem akartam.