10. fejezet - A buli...

Aztán késő este keltem fel, egy SMS-re Andy-tól, hogy buli van az egyik bárban, és, hogy miért nem megyünk el.  Vissza is írtam neki, hogy benne vagyok, rám fér a kikapcsolódás. Túl sok minden kavarog a fejemben Alexről és a gyanús SMS-eitől, ráadásul folyton beugrik a kép, mikor Josh végigsimította testem majdnem minden porcikáját, mikor azokkal a tengerkék szemekkel rám nézett, beleremegtem, és már csak a puszta gondolattól majdnem elaléltam.
Aztán a csengő zökkentett ki az álmodozásaimból. Andy volt az, fel is j=ott hozzám, én meg mint a tejbe tök úgy ültem egy helyben.
- Mégis mire vársz? Öltözz!- mondta komolyan.
- Lefeküdtem Alexszel, újra belezúgtam, de megint nem stimmel vele valami, gyanús SMS-eket kap, kikészültem, közben majdnem lesmárolt a bátyja, akinek érintéseitől lázba jövök. Kissé mozgalmas napom volt. –mondtam komoran, és Andynak kishíján leesett az álla a csodálkozástól.
- Huh! Nem semmi kislány, de jobb az ilyenektől távol tartanod magad. –mondta anyáskodó hangnemben.
- Tudom, de szeretem, viszont ott van a bátyja, aki totál megbabonázott, képtelen vagyok józanul gondolkodni.
- Azért megyünk bulizni, hogy lerészegedjünk, és felejtsünk, de mondjuk, jön Dimitri is. –mondta elpirulva miután kiejtette Dim nevét. Ez a lány totál belezúgott.
- Nekem nem baj, ha jön a Te orosz szeretőd, jól ki jövök vele. –mondtam nevetve, majd Andy egyre jobban pirult.
- Hey. – vörösödött el, és én meg jókat nevettem.
- Tény, ami tény, belezúgtál. –mosolyogtam rá, mire ő ugyan úgy pirulva bólintott egyet.
- Majd elmesélem, hogy milyen édi volt a legutóbbi szex alkalmával, azt hittem ott helyben elájulok a döbbenettől, no meg az orgazmustól. –mondta Andy mosolyogva, és ismét elvörösödött.
Ezen elnevettem magam, de egyben annyira jó látni, hogy legalább ő boldog…
Aztán elkezdtem öltözködni, és felvettem egy cuki mintás felsőt, és egy miniszoknyát extra nagy magas sarkúval, majd becsavartam a hajam. sminknek olyan természeteset tettem, csak semmi feltűnés, és aztán együtt elindultunk, apa óvó szavaival az tudatunkban a buliba. Mikor kiszálltam a kocsiból, megpillantottam Josht.
- Szia Josh. –mondtam mosolyogva, majd átöleltem.
- Josh, Ő Andy, a legjobb barátnőm, Andy, ő Alex bátyja, Josh. –mutattam be egymásnak őket. Andy zavartan rám nézett.
- Szóval a tapizós srác. –mondta Andy mosolyogva Josra.
- Elárultad neki? –vonta fel a szemöldökét Josh, de a barátnők mindent elmondanak egymásnak.
Igen el. –mondtam határozottan és pimaszan.  Aztán megjelent Dim.
- Szia Dim. –köszöntem, miután a tubicák számomra elég kínosan vad csókkal köszöntötték egymást.
- Ő Josh, Josh, Ő Andy pasija Dimitri. –mutattam be a két srácot egymásnak.
- Szia Dim.- majd kézfogás gyanánt a kezét felé nyújtotta.
- Szia Josh. –mondta Dim és kezet fogtak.
- Te vagy Kris pasija? – kérdezte újra Dim, és én majdnem ott helyben elájultam.
- Nem, én a pasija bátyja vagyok, most futottunk össze. –monda mosolyogva Josh.
- Az néha ugyan az.
- Ebben van valami Dimitri.
- Kicsit sem zavarunk? –néztem felvont szemöldökkel rájuk.
- Bocsi szépségem. –mondta huncutan mosolyogva Josh.
- Én mondtam, hogy ugyan az. –szólt Dim, és én vállba csaptam.
- Nah irány a buli srácok. Mert Kris végén megveri azt a csinos pofid. –mondta mosolyogva Dimnek Andy.
- Igaza van. –mondtam komolyan, mire mindkét fiú elnevette magát. Ezek nem vesznek komolyan.
De durcás pofival ugyan, de bementem utánuk a buliba, és rögtön táncolni is kezdtünk,  Andy természetesen Dimmel, és én megragadtam Josh-t és elkezdtünk, mint két őrült tini táncolni, hm…talán azok is voltunk.  De nem tudtam leplezni aggodalmam Alex iránt, másfelől az iránta táplált vonzalmam sem. Viszont látta, hogy letört vagyok, és megfogta a két kezem, és vigasztalni próbált.
- Biztosan valami fontos dolga akadt, azért SMS-ezett annyit, ne félj, rendes srác, csak nehezen tudja kifejezni érzéseit. –mondta mélyen a szemeimbe nézve.
- Igen, biztosan. –mondtam, majd mély levegőt vettem.
- Nem iszunk valamit? –kérdeztem fájdalmasan.
- De gyere. –mondta mosolyogva, majd elindultunk a bárpult felé. Viszont amit akkor láttunk, annak egyikünk sem akart hinni. Mintha kést döftek volna szívembe. Ott helyben hirtelen a bőgés és az ájulás kerülgetett. Miért tette ezt Velem? Végül a düh jött ki rajtam…

8.fejezet - Bűnös érintés, összetört szív...

Kifejezetten haragszok magamra, amiért eljöttem vele, hiszen újra megbánt, és újra csalódnom kell benne. Most is, vajon hol és merre lehet, túlságosan gyanús ez nekem, hogy csak így reggel lelép. Bevásárolnia nem kell, hiszen van személyzetük, és mindig mindent megcsinálnak helyettük. Akkor meg hová kellett mennie? Aztán lehet, hogy van valami fontos dolga, és csak én vagyok paranoiás, ki tudja.
Ezekben a gondolatokban merültem el a tusoló alatt, majd kerestem törölközőt, de sehol semmi, én marha nem hoztam be a tusolóba, ami el volt készítve. Jellemző rám. Gondoltam, úgy sincs senki a szobában, így kimentem pucéran, de miután kinyitottam az ajtót, hirtelen beléütköztem valakibe.
Mikor felnéztem, nem hittem a szememnek, Josh volt az, méghozzá egy szál törölközőben. Szólni sem tudtam, rajtam nem volt semmi, rajta meg éppen hogy valami. Csak bambán néztem rá, Ő is rám, bár néha mintha csodálkozást véltem volna felfedezni arcáról, máskor meg a tekintetével, azokkal a kék szemekkel, mintha perzselt volna, úgy végig mért, bár egyelőre nem sokat láthatott, inkább érezhette a testem, mert ahogyan neki mentem, jó hozzá tapadtam, akarva, akaratlanul.
- Te tényleg meseszép vagy, nem csak arcra. –mondtam komolyan, majd megsimította az arcom, és a másik kezével a derekam, és a hátam simította végig, majd a fenekem. Nem szóltam, túlságosan jól esett, és abban a percben még Alexet is elfelejtettem, ami bűn, de igaz. Csak végigsimítottam kezemmel az izmos felsőtestén, majd meseszép kék szemeibe meredtem.
- Te sem vagy semmi. –mondtam még mindig bambán.  Aztán a következő pillanatban az egyik keze vándorútra indult. Méghozzá a nyakamtól indulva, és egyre lejjebb és lejjebb haladt.
- Ezt nem kéne. –mondtam, de Ő leállított.
-Csssss. –mondta, majd elkezdte simogatni melleim, és én megremegtem, alig bírtam állni a lábamon. Aztán elindult lefelé a keze, és majdnem végigsimította nőiességem, de leállítottam.
- Ezt ne, Josh, nem helyes, Alex miatt. – mondtam komolyan, majd megfogtam a kezét.
- Igaz, bocsáss meg, csak a szívem és az önbecsülésem darabokban van.  –mondta fájdalmas tekintetével.
- Mégis mi történt? –kérdeztem aggódó tekintettel.
-Alyson dobott. Nem árulta el ki miatt, gondolom fél, hogy szétverem a csávó képét, de igaza is van, ha megtudom, hogy ki volt, megverem azt. – szinte forrott a dühtől.
- Nyugodj le, kérlek, biztosan van valami békés megoldás is.
- Ehhez nincs. Szétverem a pasast.
- Nem, Josh, van megoldás, nem helyes, tudom, fáj, én is éreztem hasonlót, mikor Alex dobott, de még visszakaphatod Alysont, csak harcolj érte.
- Már nem kell, é biztos lehetsz benne, hogy tönkre teszem!
- Ne, várj! –kiáltottam miután elindult, de Ő elindult kifelé, én gyorsan magamra vettem egy köntöst, és elindultam utána, egészen a szobájáig. Amit persze jól megbámultam, nagyon szép szoba volt, de Ő hirtelen ledobta a törölközőjét, és nekem meg leesett az állam.
- Ezek ám a méretek, az biztos. –gondoltam magamban, de hangosan nem mertem kimondani. Aztán észhez kaptam, mikor már a nadrágját vette fel.
- Ne menj, Josh, kérlek, higgadj le! –kérleltem, majd megfogtam a kezét is, boci szemekkel néztem Rá, de benne fortyogott a düh.
Aztán elindult lefelé, és én meg utána, de mikor leálltam, ott termett az egész család talpig kiöltözve a reggelihez, én meg egy szál semmiben Josh nevét kiabálva.
Alex is már ott volt, mindenki furcsa tekintettel nézett ránk.
- Am bocsánat. Alyson kirúgta szegényt, és most valami őrültségre készül. –mondtam szomorúan a többieknek, tényleg aggódtam Joshért.
Alex arca zavart és ijedt volt, a szüleié, meg szomorú.
- Nyugodj le, bátyám. –mondta higgadtan Alex, majd egyik kezét Josh vállára tette, és a szemei nézett.
- Csak nyugi, nem éri meg. –mondta ismét, majd csodával határos módon lehiggadt.
- Akkor én átöltözöm. –mondtam zavartan, majd felmentem átöltözni. Hát szegény jól kiborult, amit nem is csodálok. Egy biztos, később megvigasztalom…