10. fejezet - A buli...

Aztán késő este keltem fel, egy SMS-re Andy-tól, hogy buli van az egyik bárban, és, hogy miért nem megyünk el.  Vissza is írtam neki, hogy benne vagyok, rám fér a kikapcsolódás. Túl sok minden kavarog a fejemben Alexről és a gyanús SMS-eitől, ráadásul folyton beugrik a kép, mikor Josh végigsimította testem majdnem minden porcikáját, mikor azokkal a tengerkék szemekkel rám nézett, beleremegtem, és már csak a puszta gondolattól majdnem elaléltam.
Aztán a csengő zökkentett ki az álmodozásaimból. Andy volt az, fel is j=ott hozzám, én meg mint a tejbe tök úgy ültem egy helyben.
- Mégis mire vársz? Öltözz!- mondta komolyan.
- Lefeküdtem Alexszel, újra belezúgtam, de megint nem stimmel vele valami, gyanús SMS-eket kap, kikészültem, közben majdnem lesmárolt a bátyja, akinek érintéseitől lázba jövök. Kissé mozgalmas napom volt. –mondtam komoran, és Andynak kishíján leesett az álla a csodálkozástól.
- Huh! Nem semmi kislány, de jobb az ilyenektől távol tartanod magad. –mondta anyáskodó hangnemben.
- Tudom, de szeretem, viszont ott van a bátyja, aki totál megbabonázott, képtelen vagyok józanul gondolkodni.
- Azért megyünk bulizni, hogy lerészegedjünk, és felejtsünk, de mondjuk, jön Dimitri is. –mondta elpirulva miután kiejtette Dim nevét. Ez a lány totál belezúgott.
- Nekem nem baj, ha jön a Te orosz szeretőd, jól ki jövök vele. –mondtam nevetve, majd Andy egyre jobban pirult.
- Hey. – vörösödött el, és én meg jókat nevettem.
- Tény, ami tény, belezúgtál. –mosolyogtam rá, mire ő ugyan úgy pirulva bólintott egyet.
- Majd elmesélem, hogy milyen édi volt a legutóbbi szex alkalmával, azt hittem ott helyben elájulok a döbbenettől, no meg az orgazmustól. –mondta Andy mosolyogva, és ismét elvörösödött.
Ezen elnevettem magam, de egyben annyira jó látni, hogy legalább ő boldog…
Aztán elkezdtem öltözködni, és felvettem egy cuki mintás felsőt, és egy miniszoknyát extra nagy magas sarkúval, majd becsavartam a hajam. sminknek olyan természeteset tettem, csak semmi feltűnés, és aztán együtt elindultunk, apa óvó szavaival az tudatunkban a buliba. Mikor kiszálltam a kocsiból, megpillantottam Josht.
- Szia Josh. –mondtam mosolyogva, majd átöleltem.
- Josh, Ő Andy, a legjobb barátnőm, Andy, ő Alex bátyja, Josh. –mutattam be egymásnak őket. Andy zavartan rám nézett.
- Szóval a tapizós srác. –mondta Andy mosolyogva Josra.
- Elárultad neki? –vonta fel a szemöldökét Josh, de a barátnők mindent elmondanak egymásnak.
Igen el. –mondtam határozottan és pimaszan.  Aztán megjelent Dim.
- Szia Dim. –köszöntem, miután a tubicák számomra elég kínosan vad csókkal köszöntötték egymást.
- Ő Josh, Josh, Ő Andy pasija Dimitri. –mutattam be a két srácot egymásnak.
- Szia Dim.- majd kézfogás gyanánt a kezét felé nyújtotta.
- Szia Josh. –mondta Dim és kezet fogtak.
- Te vagy Kris pasija? – kérdezte újra Dim, és én majdnem ott helyben elájultam.
- Nem, én a pasija bátyja vagyok, most futottunk össze. –monda mosolyogva Josh.
- Az néha ugyan az.
- Ebben van valami Dimitri.
- Kicsit sem zavarunk? –néztem felvont szemöldökkel rájuk.
- Bocsi szépségem. –mondta huncutan mosolyogva Josh.
- Én mondtam, hogy ugyan az. –szólt Dim, és én vállba csaptam.
- Nah irány a buli srácok. Mert Kris végén megveri azt a csinos pofid. –mondta mosolyogva Dimnek Andy.
- Igaza van. –mondtam komolyan, mire mindkét fiú elnevette magát. Ezek nem vesznek komolyan.
De durcás pofival ugyan, de bementem utánuk a buliba, és rögtön táncolni is kezdtünk,  Andy természetesen Dimmel, és én megragadtam Josh-t és elkezdtünk, mint két őrült tini táncolni, hm…talán azok is voltunk.  De nem tudtam leplezni aggodalmam Alex iránt, másfelől az iránta táplált vonzalmam sem. Viszont látta, hogy letört vagyok, és megfogta a két kezem, és vigasztalni próbált.
- Biztosan valami fontos dolga akadt, azért SMS-ezett annyit, ne félj, rendes srác, csak nehezen tudja kifejezni érzéseit. –mondta mélyen a szemeimbe nézve.
- Igen, biztosan. –mondtam, majd mély levegőt vettem.
- Nem iszunk valamit? –kérdeztem fájdalmasan.
- De gyere. –mondta mosolyogva, majd elindultunk a bárpult felé. Viszont amit akkor láttunk, annak egyikünk sem akart hinni. Mintha kést döftek volna szívembe. Ott helyben hirtelen a bőgés és az ájulás kerülgetett. Miért tette ezt Velem? Végül a düh jött ki rajtam…

9. fejezet - Zavaró SMS-ek

Furcsa volt újra velük enni, de többnyire azzal telt a reggeli, hogy Mr és Mrs Leroy engem faggatnak.
- Milyen terveid vannak a jövőre nézve, Kristine? –kérdezte Mr. Leroy.
- Am még magam sem tudom, egyszerű gimibe járok, de érdekel az írás, sokat írok. Ezen kívül kínáltak már pár modellállást, lehet, elvállalok majd pluszba párat. –mondtam mosolyogva, majd felkapta mindkét Leroy srác a fejét.
- Modellkedés? –döbbent le Mrs. Leroy.
- Igen. –mondtam szerényen és halkan.
- Mit vártál anya, meseszép a csaj. –mondta Josh. még picit goromba volt, és letört, láttam rajta, hogy teljesen ki van készülve. Mondjuk a parkban panaszkodott Alysonra, most mégis egy összetört szívet láttunk.  Lehet ezért nem is szóltak rá, mindenki láthatta, hogy mennyire kivan szegény.
- Hát ebben egyet értünk. –mondta Alex, majd rám kacsintott, és én visszamosolyogtam. De nem tudtam mégsem koncentrálni, mert majd meg szakadt a szívem szegény Josh miatt.
- Majd elmúlik a fájdalmad, Josh. –csak ennyit mondtam, majd megfogtam a kezét. Ugyan is pont a két srác közt ültem, pechemre, vagy mákomra, ez már csak nézőpont kérdése.
Alex olyan komoly volt, gondolom sajnálta szegényt, aztán később kiderült az igazság, és teljesen más volt, mint hittem, de erről később…
- Már alig várom. –csak ennyit mondott szegényke.
Aztán hirtelen telefoncsörgés volt, Alex kapott sms-t.
- Elnézést. –mondta, majd felvonta a szemöldökét, és ezután mosolyogva olvasta az üzenetet. Vajon kitől lehet? Olyan feszült volt. Vajon mit titkol a drága?
- Minden rendben? –kérdeztem mosolyogva, de belül majd meg ölt a kíváncsiság.
- Igen, persze, semmi gond.  –mondta rezzenéstelen arccal, de tudtam, hogy baj van. Én marha sejthettem volna már akkor, hogy túl szép vele ahhoz, hogy igaz legyen.
- Akkor jó. –mondtam, majd végre folytattam a reggelim. Ezután néma csend volt az asztalnál. Valami nem stimmelt Alexszel, és képtelen voltam rájönni, hogy mi a fene. Közben kapta egyfolytában az SMS- eket, és majd meg őrjített ezzel.  Vajon ki az, akivel így írogat? És az a furcsa mosoly a száján. Ez nem tetszik, itt valami nagyon nem stimmel.
Aztán miután mindenki befejezte a reggelit, felmentünk a szobájába, de még akkor is kapta az SMS-eket.
- Ki a fenével írogatsz? –kérdeztem már kissé dühösen. Eleinte hezitált, de aztán mondott valamit. Képtelen voltam eldönteni, hogy most igaz, vagy sem…
- Semmi különös, az egyik haveromnak kellett segítség. – mondta a kissé átlátszó kifogását, de akkor én balga hittem neki.
- Értem. –mondtam zavartan. Ha róla van, szó tényleg nem tudom, hogy miben higgyek.  Egyik percben olyan kedves, a másik percben meg összetöri a szívem.
- Nos én megyek, majd hívj, ha nem SMS-ezel.  –mondtam oda gonoszan, majd elindultam, de visszarántott magához, és megcsókolt.
- Viszlát. –mondta, és szemeiből szomorúság sugárzott. Csók közben is éreztem, hogy búcsúzik, és mintha ez lenne az utolsó csókunk, olyan érzésem támadt.
De nem akartam ezt hinni, biztos paranoiás lettem megint.  Ezután intettem neki, elköszöntem a család többi tagjától is, Josht megvigasztaltam újra, majd hazamentem apuhoz, aki nagyban várt.  
Most arra sem tudtam gondolni, hogy esetleg fejmosást kapok, az a búcsúcsók szerűség járt a fejemben egész idő alatt, amit Alextől kaptam.
- Szia. –köszöntem oda apunak, aki a nappaliban várt.
- Szia. Minden oké? –kérdezte zavartan.
- Igen. Miért kérded?
- Csak mert olyan világfájdalmas képed van.
- Jól vagyok, csak kifáradtam. –mondtam komolyan, de ezzel éppen egy kínos téma irányába löktem magam.
- Nem is akarom tudni a részleteket, csak az, hogy jól vagy e. - hangja komoly volt, most nem oktatott ki, vagy csak nem akart, hiszen tudta, ezek után hasztalan velem beszélnie a biztonságos szexről.  
- Igen jól. –mondtam, majd egy zavart mosoly után elindultam a szobám felé.
Még sosem aggódtam ennyire, ha Alex újra megbánt, akkor végem, összetörtem egy életre. Ezek közt a gondolatok közt aludtam el. Nem is tudom miért, pedig reggel volt, de talán a tegnapi vad szex merített ki ennyire, ami hajnalig tartott, de egy biztos, rémálmaim voltak arról, hogy ismét összetöri a szívem…

7. fejezet - Furcsa reggel

Minden olyan furcsa volt másnap reggel, egyszerűen magam sem hittem el, hogy mit tettem.  Ráadásul reggel kaptam egy sms –t apától, hogy azért csak óvatosan, meg használjak óvszert. Mit ne
mondjak meglepődtem, később kiderült, hogy Mrs. Leroy felhívta őt és elmondta, hogy Alexel vagyok.
Hát ultra ciki a helyzet, de Alex mindenért kárpótol, érte megéri még apával is dacolni, és hallgatni a süket szövegeit, a szüzesség fontosságáról, és, hogy ha egyszer megteszem, kellőképp védekezzek.  Megtettem. De akkor is égő lesz, ha újra látom aput.
Alex is felkelt, majd végig csókolta hátam, miközben én kitárcsáztam apu számát. Nem jókor teszi, az tény.
- Szia, apu, am még maradok egy kicsit, de délutánra haza megyek. –mondtam bele a telefonba rekedtes hangon.  Egyben rettegtem apu mondaitól, másfelől Alex csókolgatta a hátam, amitől újra felizgultam.
- Rendben. Nem örülök, de a szülei rendesek, és tudod, csak óvatosan. –mondta apa szigorúan.
- Igen tudom apu. – nagyon unott volt a hangom, és meg is forgattam a szemeim, bár apu úgy sem látja, de amennyire ismer, tuti gondolhatta milyen képet vágok.
- Rendben prücsök akkor délután. –mondta szomorúan.
- Holnap apu. – én is szomorú lettem, mindig ilyen hatással van rám, de most már jobb ha tudja, bár az ő prücske leszek mindig, már felnőtt nő lettem.  Aztán letettem a telefont és nagyot sóhajtottam.
- Apa, tudod milyen, mindig bűntudatot kelt bennem.  –mondtam sóhajtva újra.
- Igen, apukád jól tud hatni másokra.  De nekem el kell mennem egy kis időre, cica, de reggelire visszaérek. –mondta komolyan, majd hozzá fordultam boci szemekkel.
- Ne nézz így rám, kérlek. –mondta, majd megcsókolt.
- Tényleg mennem kell. –mondta ismét, majd kiszállt az ágyból és elindult öltözni.
- Jó, menj, én addig elleszek. –mondtam szomorkásan, majd egy csókkal elváltunk.
Ezután letusoltam, csak álltam és álltam a tusoló alatt, élveztem, ahogyan a vízcseppek jönnek rám. Még sosem éreztem ehhez fogható megnyugvást, olyan boldog voltam, hogy újra vele lehetek, hogy arra szavak sincsenek. Habár lehet ismét magamra hagy, újra átver, de erre gondolni sem akartam.

6. fejezet - Érzelmek és vágyak

/erotikus, +18-as tartalom, csak saját felelősségre!/

Vadul csókoltam, majd végül az ágyra löktem, és fölé kerekedtem. A nyakát csókolgattam, majd feltűrtem a felsőjét és kocka hasára adtam apró csókokat, végül leszedtem azt róla. Ezután leszedte a felsőm, majd felült hozzám, és a nyakam, majd a dekoltázsom csókolgatta. Aztán újra találkoztak ajkaink és egybe forrtak, szinte égtem a vágytól, és a csókjai még csak tetézték ezt.  Imádtam vele lenni, újra elöntöttek a régi érzések, Ő az egyetlen férfi, aki ennyire fel tud izgatni, és Ő az egyetlen férfi, akit valaha szerettem.  Még csak tizenhét voltam, mikor elrabolta a szívem, de egy biztos, örökre tette, mert egy évvel később is csak érte élek.  Az sem érdekel, ha sosem vesz el, de mostantól Vele akarok lenni, bárhogyan.  Nem érdekel, ha apa kiveri a hisztit, ellenkezek vele, jobb, ha hozzászokik, hogy Alex mostantól velem alszik, és sokat lesz nálunk. Nem kedvelte, mindig morgott az orra alá, amikor ott volt, de ez többé nincs, hiába tagadom, soha, de soha nem tudnám elfejteni Alexet.  Mindig is szeretni fogom, és csak reménykedhetek, hogy ő is viszont szeret.
Vágytam rá, a csókjaira, az érintéseire, pedig éppen ölelt és csókolt. Ezután hirtelen fordított a helyzetünkön, és lehámozta rólam a farmerom, majd a melltartóm és a csipkés tangám is. Még jó, hogy szeretem a szexi alsóneműket, így most készen álltam. Aztán kicsatoltam az övét, majd ismét fölé kerekedtem, és leszedtem róla nadrágját, majd alsónadrágját. Ezután elém tárult méretes férfiassága - hát igen, régi szép idők - majd ráültem és lassan mozogni kezdtem rajta. Közben mindketten egyre hangosabban és hangosabban nyögtünk az élvezettől. A kezemmel végigsimítottam a mellkasán néha - néha, de közben nem hagytam abba a mozgást a férfiasságán. Férfias nyögéseitől még inkább bevadultam és felizgultam. Még soha egy pasi sem gerjesztett be így, érzem, ha vele vagyok, a határok megszűnnek létezni, és a szabályok is eltörlődnek.  Aztán fordított a helyzetünkön és apró csókokkal árasztotta el a testem, totálisan kikészültem ezektől a csókoktól, mintha elvarázsoltak volna. Aztán hirtelen érzéki ajkait éreztem szeméremajkaim, és levegő után kapkodtam az élvezettől, miközben a kezeimmel a lepedőt gyúrtam.  Ez a pasi fantasztikus, ennyi fájdalom és szenvedés után, még mindig képes vagyok neki megbocsájtani, és képes így élvezni vele a szexet.
- Ez az, még A..le..xx. –nyögtem az élvezettől, mire ő egyre gyorsabb és gyorsabb nyelvcsapásokkal kényeztetett, egészen addig, amíg hangos sikolyok közt el nem élveztem.
- Most jöjjön a lényeg. –mondta mosolyogva huncutan, majd belém hatolt férfiasságával, mire én kéjesen újra felnyögtem és hol hátát, hol fenekét markolásztam.
- Imádlak. –mondtam kuncogva, majd ismét fordítottam helyzetünk, és elkezdtem csókolni kívánatos mellkasát, és izmos hasát, még picit belé is haraptam az egyik mellbimbójába, mire ő felszisszent. Nehogy már csak a pasik tehessék meg, nekünk, nőknek is jár ennyi.
- Bocsi cukipofi. –mondtam huncutan, és pimaszan vigyorogva, majd vadul megcsókoltam, és ezután újra ráültem férfiasságára.  Ezután egyre gyorsabban és gyorsabban mozogtam rajta, és természetesen a nyögéseink is egyre hangosabbak és hangosabbak lettek. Végül megfeszült a testem, és hangos nyögések közt elmentem, Alexszel együtt.  Aztán mellé feküdtem, de még mindig szaporán vettük a levegőt, mindketten.
- Ez kurva jó volt. –mondtam kacéran mosolyogva rá, mire Ő is visszamosolygott.
- Az nem kifejezés. –mondta ugyan úgy mosolyogva.
Ezután fejemet a mellkasára borítottam, és éreztem, ahogyan lassan rám tör a fáradtság.  Aztán nem tudom mikor, de elaludtam az Ő karjai közt.

Átalakítás!

Nagyon elnézést kérek, de a blogon kis átalakítás lesz, Alex külseje megváltozik, és nem azért, mert nem szeretném Gaspard Ulliel- t, hanem azért, mert a történethez (szerintem mindenki tudja miért) jobban kapcsolódik Paul Wesley. Van több oka is, hogy miért pont Pault választottam, de annyit elárulok, hogy bár cuki, Gaspard szimpibb, de vele, általa azokat a dolgokat képtelen volnék megtenni, így kellett valaki más.
Remélem megértitek(főleg Gas rajongók, de cserébe beteszem Gast más szerepbe(csak Neked Andy :P)
Megértéseteket köszönöm! xoxo Kristine :]

5. fejezet- Újra...

Aztán hirtelen bekopogott valaki az ablakon, felnéztem, és egy ismerős arcot láttam. Az édesapja. Alex lehajtotta az ablakot, és én zavartan köszöntem. Eléggé le volt döbbenve Mr. Leroy, de aztán rám vigyorgott.
-  Krsitine. Szia. Hát újra láthatom az én kedvenc meny jelöltem. –mondta mosolyogva Mr. Leroy.  Jól estek szavai, bár kissé megijesztetett, ezek már az esküvőt tervezik, akkor is folyton ilyen dolgokkal bombáztak minket, ha nem éppen Alex és Josh gyerekkori fényképeivel, amin Alex nagyokat pirult. Most csak szemét forgatta.
- Maga pedig az én kedvenc após jelöltem. –mondtam mosolyogva, és ő is vissza rám. Nagyon kedvelt ez a pasi, és bevallom én is őt.
- Ennek örülök. De jobb, ha bejöttök, Emily asszonyom is örülni fog neked.  - ez a bácsi tényleg túlságosan kedves volt, de a felesége sem kutya,, csak ez a két szexi jómadár ilyen vad.
- Ugyan már apa, szeretnénk kettesben lenni. – mondta Alex unottan.
- Ugyan semmi gond, menjünk. –mondtam ismét az” apósomra” mosolyogva.
- Csak bejöttök egy kis időre, aztán tiétek a ház, mert anyátokkal egy estélyre vagyunk hivatalosak, és a bátyád meg Alysonnál tölti az estét. – mondta Mr. Leroy.
Láttam, hogy felcsillan Alex szeme, és bevallom az enyém is.  Miénk lesz, a ház, és egy biztos, sokat fogunk huncutkodni, és pajzánkodni.
- Rendben, menjünk. –mondta Alex, majd huncutan rám vigyorgott.
- Oké. Csak ennyit tudtam kinyögni, majd elindultunk befelé. Mrs. Leroy ujjongva fogadott, persze ő is le volt döbbenve, de aztán annyira felpezsdült, hogy át is ölelt, és már megint a menyének hívott. Nagyon vágyhatnak ezek unokákra, mert nem sokkal később már babafotókat nézegettem újra, és azt, hogy milyen jó géneket örökölhetnek majd a gyerekeim Alextől.  Alex csak a szemeit forgatta, de én nagyokat mosolyogtam a mondataikon, és bevallom, nem is lenne rossz, hogy egy napon ennek a tökéletes pasinak szüljek gyereket.  És ha azt a tökéletes testet, és mosolyt örökölnék, amiktől majd el lehet olvadni nála és Joshnál is, akkor csak jól járhatok. De persze nem ez a fontos, hanem az, hogy ha szüleivel vagyok, túlságosan beleélem magam, újra… és tudom, hogy kizárt, hogy Alex valaha is megnősüljön, mert ismerem Őt annyira, hogy tudjam, utálja a kötöttségeket.
- Azokért a szép szemekért tényleg érdemes lenne, ha Ő lenne a gyerekeim apja. –mondtam huncutan Alexre nézve, mire ő csak kissé gúnyosan elmosolyodott. De tudtam, nem rám haragszik, hanem egyre kínosabb neki ez a helyzet.
- Ugye milyen szépek, de a testi adottságaik is ám, bár erről biztosan tudsz. –mondta mosolyogva kissé szégyellősen Mrs. Leroy. Még egy ilyen laza szülőkkel nem találkoztam, az biztos, szintem ár csodának számítanak, ha az én anyám ilyet mondana, apa kitérne a hitéből, és izzadna, mint hazug a templomban. De nem, ezek a szülők, nyugodtan kezelték fiúk szexuális életét…
- Igen, azokról tudok. –mondtam mosolyogva, szinte már kuncogva.
- Na, jó, elég volt, Krisnek enni kéne valami mást a sütiken kívül, amit belé tömtél, anya, és Ti is biztos elkéstek lassan.  –mondta kissé gorombán Alex.
- Még van egy óránk.  – mondta az apja.
- Akkor meg, még több képnézés.  –mondtam mosolyogva, majd tapsolni kezdtem.
- Gyere Alex, csatlakozz. - mondtam kissé pimaszan, mire a szemét forgatta. Aztán megláttam egy képet azt hiszem Joshról.
- Jaj de cuki, ez lenne Josh? – kérdeztem majd Mrs Leroy bólintott.
-  Nos látom nem csak Alex pucérkodott.  –kuncogtam el magam.
- Ez nálunk családi hagyomány. –mondta Alex gorombán, aztán oda jött.
- Enned kéne valami mást is. –mondta újra nekem. Szegény totál kínos volt ez neki.
- Nem vagyok már éhes, legalábbis ételt nem kívánok. –mondtam mosolyogva, majd eszembe jutott, hogy mennyire kívánom Őt…
- Am, mi most felmegyünk, ha nem baj. Nagyon örültem, hogy láthattam magukat.  –mondtam miután felálltam a kanapéról nagyokat mosolyogva.
- Holnap reggelizz velünk, gondolom, itt alszol.  –mondta Mrs. Leroy, mire Alexre néztem.
- Igen, itt alszik. – mondta Alex már kisebb huncut vigyorral. Gondolom a vad szexünkre gondolt, ami egyre jobban közeleg.
- Köszönöm, elfogadom a meghívást, de én már megyek Alexszel fel, van még mit megbeszélnünk. –mondtam komolyan, nem mintha beszélni szeretnénk, de tényleg volna miről.
- Rendben mi is indulunk hamarosan, jó szórakozást gyerekek. –mondták nagy vigyorral a képükön a szülők, majd felvették a kabátjukat és a holmijukat, majd kisétáltak az ajtón.
- Akkor most irány a háló szépségem. –mondta Alex, majd kézen fogott, és bevitt a szobájába. Pár képe ugyan az volt, mint Franciaországban, sőt az ágya is. Atya ég ezen az ágyon veszítettem el a szüzességem.
- Ez az az ágy? –kérdeztem azért meg, mire Ő bólintott.
- Akkor folytassuk a tesztelését. –mondtam mosolyogva, kacéran, majd magamhoz húztam és vadul megcsókoltam. Alig vártam, hogy ismét vadul szeretkezzek vele…

4. fejezet - Vallomások

Mint egy úriember kinyitotta a kocsija ajtaját, majd elindultunk.
- Hová megyünk? – kérdeztem mosolyogva.
- Az meglepetés. –mondta huncutan. Kezdődik, ha ő meglepetést tervez, akkor én tuti elveszítem a fejem és általában az ágyában kötök ki.
- Nem vagyok oda a meglepetésekért.  Bár legutóbb vad szexben tört ki a meglepid, mégis, inkább kihagynám ezt ma, tekintve a múltunk. Komolyan mondom.
- Nem terveztem szexet, de ha akarod, érted kivételt teszek.  - kacsintott rám. Ez nem vesz komolyan.  Nem vagyok hajlandó ismét beleszeretni, habár abban sem vagyok biztos, hogy kiszerettem belőle.
- Komolyan mondom. –mondtam, de aztán meg is érkeztünk egy káprázatos villához.
- Ez az új otthonom, és ma főzök valami jó neked. És ne félj, többé nem kell szeretkezned velem, pedig biztosan fantasztikus lenne, de soha többé nem kell úgy lenned velem, örülhetsz.  –hangja olyan szomorú volt, majd meg szakadt a szívem, érte, pedig tudtam, milyen nagy lókötő, de mégis, tudtam, hogy ezt őszintén mondja, és tényleg fáj neki, hogy ilyen rideg vagyok vele.  Magam sem értem, hol nevetek vele, hol pedig komor vagyok és rideg. De tudjuk, miért vagyok ilyen, hiszen tudjuk mit tett, elutasított, mikor szerelmet vallottam, és akárhányszor felhoztam az érzéseim, a lelkembe tiport. Ha nem megyek el, ha apa nem kap más állást, már ennél is jobban össze lennék törve lelkileg.
- Jaj, én nem úgy gondoltam, de nézd el, Alex, még a mai napig nem hevertem ki, amit velem tettél. –mondtam komolyan.
- Nekem sem volt könnyű, nehéz volt kifejezni érzéseim, de miután elmentél, rájöttem, hogy kár volt elengednem téged, és, hogy én is szeretlek. De ez a múlté, mondom, már csak barátok vagyunk, kivertelek a fejemből, vége. – hangja komor volt, kimért és rideg. De totál ledöbbentem, hogy Ő is szeretett, így már haragudni sem tudok rá.
- Szerettél? –néztem rá boci szemekkel, majd végigsimítottam az arcát, pont a sebhelyénél. Egy kutya harapta meg, de csak még szexibb lett a pofikája a harapástól. Persze nem jó, hogy ez történ vele, de mégsem csúnyította el cseppet sem.
- Igen. –mondtam ridegen, majd elfordult vissza és előre nézett ki a kocsiból.
- Hívhattál volna, vagy írhattál volna. –mondtam és biztosra veszem, a képre volt írva, hogy mennyire fáj. Mert fájt is, hiszen ha megírja, visszajövök hozzá, és sosem engedem el.
- Azok után, ahogyan bántam veled, nem hittem, hogy visszajössz. De most itt van a lehetőség mindent helyre hozni. És első lépésnek kezdjük a vacsorával. – el akart indulni ki a kocsiból, de megfogtam a karját, és visszahúztam.
- Várj. Mielőtt elmennénk vacsizni akarok valamit adni. –mondtam komolyan a már zavart tekintetébe nézve, majd hozzá hajoltam, egyre közelebb és közelebb és megcsókoltam. Eleinte gyengéden csókoltam meg, várva reakcióját, de ő rögtön vissza is csókolt, majd egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást. A végén az ölében kötöttem ki, és szemtől szemben vele csókolóztunk. Közben a hajába túrtam, és levegő után kapkodtam olyan vadul csókolóztunk.
Hirtelen éreztem, hogy feláll férfiassága, és belemosolyogtam a csókba.
- Mi az? –kérdezte mosolyogva.
- Érzem, hogy a farkad áll, mint a cövek. –mondtam kacéran mosolyogva.
- Hát csodálkozol? –kérdezte nevetve.
- Kívántalak. –mondta ismét, majd újra megcsókolt vadul és szenvedélyesen, én meg vissza. Közben még szorosabban hozzá tapadtam –már mintha ez lehetséges még ennél is jobban - és közben éreztem, hogy a felsőm alá nyúl és végigsimítja, a hátam. Belebizseregtem minden egyes érintésébe, és itt volt az ideje belátnom, hogy a rabja lettem.
- Én is téged. –mondtam két csók közben. De igaz, ez az érzés, már rég nem éreztem, a szívem hevesen vert, ismét, és a testem szinte égett a vágytól, miközben azok a bizonyos pillangók a gyomromban egyre nagyobb szárnycsapásokkal repkedtek.  Félek, hogy ismét beleszeretek, de attól tartok késő ennek gátat szabni, mert az érzéseim elindultak, és csak Rá vágyom, csak Őt akarom.

2. fejezet - Micsoda véletlen...

Csak felvont szemöldökkel néztem rá, de tetszett, hogy ilyen huncut, nagyon is.  De igaza volt, amióta megláttam, hevesen ver a szívem, és azok a furcsa érzések keringenek a gyomromban.
-            Hát, jogos, néha elég. –mondtam mosolyogva. Az a mosolya, jó idő kell hozzá, hogy megszokjam.
-          Am… melyik suliba jársz, Josh? Mesélj magadról valamit. –kérdeztem mosolyogva.
-           Nos… ide a Los Angeles High- ba járok. Hétfőn kezdünk, most költöztünk ide, Franciaországból.  Van egy öcsém.. Anya újság író, apa ügyvéd. Még valami szépségem? – az a kacér tekintet, az a huncut mosoly. hát nincs még egy ilyen a Földön, az tény.
-          Francia? Az nem semmi. Adhatnál nyelvleckéket. –mondtam huncutan.
-          Meglesz. – villanotta elő a huncut és pimasz vigyorát, ismét.
-          Egyszer jártam egy ideig egy francia sráccal, Alex Leroyal . Nagy lókötő a srác, de szerettem, amíg tartott. Még a szüzességem is neki adtam, pedig akkoriban még ennél is makacsabb voltam. – mondtam komolyan és láttam, hogy arcára fagy a mosoly.
-          Mi a baj? –kérdeztem aggódva.
-          Micsoda véletlen. A sors éppen az öcsém exével hozott össze, a teljes nevem Josh Leroy. –mondta most már kissé mosolyogva.
-          Te vagy az a Josh? Az, aki bevezette őt az éjszaki életbe? Aki megszerezte neki az első nőjét?  A bátyja, akire felnéz? – kérdeztem ledöbbenve, de Ő csak bólogatott.
-          Nem semmi. –mondtam elismerően.
-          Tudtam, hogy ismerős vagy valahonnan, láttam is rólad képet, mikor vele jártam. De akkor egy lány kókusz melltartói közül nyaltad le a tejszínhabot. – mosolyodtam el, de egy biztos, lettem volna a lány helyében.
-          Az is jár a francia nyelvlecke mellé.
-          Azt gondoltam.

Hazudtam magamnak, most, hogy találkoztam vele, eszembe jutott, hogy mennyire szerettem Alexet, apa nem is tudja, hogy odaadtam magam neki, mikor az ő apjukkal üzletelt.  De szerettem ehhez kétség sem fér. Az alatt az egy év alatt sikerült elfelejtenem, hogy milyen a szerelem, és milyen, ha fáj valami, túlságosan is.  Mikor ránéztek Joshra, hasonlót érzek, ez a furcsa megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába, ami akkor is, mikor Alexel jártam, és az ő hihetetlenül elbűvölő kék szemeibe néztem.  Ezekben a Leroy testvérekben van valami, amitől nem tudok szabadulni, valami, ami magával ragad, és hiába próbálsz szabadulni, és józanul gondolkodni, nem megy.
-          Itt találkozom vele a parkban, nemsokára meg is kéne jönnie. késik, szokásához híven. –mondtam szemét forgatva kissé atyáskodóan Josh.
-          Juj, az kínos lesz. –mondtam zavartan.
-          Ugyan. Miért lenen az? Hiszen nem történ köztünk semmi. –mondta hitetlenkedve. Igaza van, de Alex iránti érzéseim még mindig megvoltak, és fájt, ami történt. Nagyon.
-          Legyen annyi elég, hogy fájdalmasan váltunk el.
-          Jaj, hát igaz, de most már új lappal indultok, jó barátként. Sok mindenről lemaradtam, amíg Balin nyaltam a tejszínt a lányok melltartóiból. –mondtam komolyan, majd próbált viccelődni, de én csak fájdalmasan mosolyogtam egyet…

Egyszerűen túlságosan fáj a múlt, túl sok minden történt ahhoz, hogy csak úgy hirtelen újra barátok legyünk.  Idő kell…