20. rész – Elintézve…

Mattel igazán jó párosítás voltunk, Alysont sikerült kicsinálnunk, de a fő része még hátra volt, a hangfelvétel… Látta, hogy Mattel csókolózok, hogy kézen fogvaj árok, és majd szétvetette az ideg. Mégis, képtelen voltam lefeküdni vele, és bocsánatot is kértem tőle, és megértő volt, nagyon.
Nem tudom, hogy ki fog egy napon a felesége lenni, de biztosan szerencsés lesz, mert Matt édes és kedves, plusz remekül csókol és az ágyban is jó lemernék fogadni.

A terv úgy indult, hogy Alyson után mentem a konyhába, zsebemben a diktafonnal…
- Mit akarsz? –kérdezte flegmán.
- Csak beszélgetni a tettedről. –mondtam komolyan.
- Elgázoltalak, mert utállak, ennyi. –mondta vállat vonva.
- Neked ez csak ennyi? –döbbentem le.
- Mégis mit vársz? Bocsánatkérést? Hát arra várhatsz. –mondta gúnyosan. – Öröm volt elgázolni, és soha senki sem jön majd rá, hogy mit tettem.
- Azt majd meglátjuk. –mondtam komoran, majd kisétáltam a konyhából.

Egy hét múlva már börtönben ült a lány, és Matt apja kidobta Alysont és anyját is a házból plusz beadta a válási papírokat. Még nevére is felvette Alysont, és az szégyent hozott rá. De mégsem bánta meg, amit tett, jó időre rács mögé küldte anyáék segítségével Alysont.
Mindenki boldog, én is, csak egy valami hiányzik, méghozzá Josh. Nélküle az életem semmit sem ér, mert szeretem, teljes szívemből, de Ő Franciaországban van.
De nem hagyhatom elmenni, érzem, csak vele kell lennem, senki mással. Tudom, nyálasan hangzik, de így érzek.
Az nap éppen ebéden volt nálunk Matt és apja… Tudtam, itt az idő, hogy beszéljek Mattel.
- Ugye nem haragszol Matt, de utána kell mennem. –mondtam komolyan Matt szemeibe nézve.
- Nem haragszom, menj csak. –mondta mosolyogva, majd megfogta a kezeim.
- De ez a Josh gyerek aztán jól bánjon veled, mert velem gyűlik meg abaja. –mondta figyelmeztetően, de mégsem komolyan, picit viccelődve.
- Rendben. –mondtam mosolyogva, majd arcon pusziltam. Megbeszéltem anyáékkal a dolgot majd elindultam a reptérre vettem repülőjegyet és elindultam Franciaország felé…