Aztán hazaértem, de egyszerűen képtelen voltam bemenni a házba. Mondjuk apa kocsija sehol, így nem kell elé állnom, és azt mondanom igazad volt Alexszel, legalábbis egyelőre. De nem akartam, hogy Josh itt hagyjon, most szükségem volt Rá, és neki is rám…
- Velem maradsz ma éjjel? –kérdeztem boci szemekkel.
- Lehet nem éppen a legjobb ötlet, most zaklatott vagy. –mondta komolyan.
- Nem úgy velem, hanem csak légy mellettem, szükségem van rád. De neked is rám, hiába tagadod.
- Rendben. Igazad van. Gyere, menjünk be.
- Menjünk be.
Aztán kiszálltunk a kocsiból, majd a bejárathoz sétáltunk, kézen fogva, majd bementünk, és meg sem állva a szobám felé vezettem.
- Hát ez lenne a szobám. –mondtam mosolyogva.
- Szép. –mondta ki, majd elkezdett nézelődni, amíg én elkezdtem vetkőzni.
- Ho –ho, mit csinálsz kislány? Semmi szex…még. –mondta megzavarodva, én meg elmosolyodtam. Annyira vicces volt, végre sikerült mosolyognom.
- Leveszem a ruháim, és átöltözök. De vicces vagy, amikor zavarban vagy. –kuncogtam el magam.
- Meg tudtommal láttál már ruhák nélkül, kis tapizós. –mondtam felvont szemöldökkel.
- Szóval vicces vagyok, hm? És tapizós? – vonta fel a szemöldökét, és virította ismét azt a cuki sunyi vigyorát, amitől már ott helyben elolvadtam.
- Igen, az vagy. - mondtam huncutan, majd odamentem hozzá, már csak egy szál melltartóban és bugyiban, majd végigsimítottam a mellkasán. – Csak Te voltál képes megvigasztalni, és egyben megnevettetni, és köszi, érte, szépszemű.
Közben elkomolyodtam, és végigsimítottam arcán. Már egyre közelebb és közelebb hajoltam felé, és már majdnem megcsókoltam, de ő elhajolt.
- Ezt nem kéne. Most zaklatott vagy, és én is, de ígérem szépségem, hogy amint lenyugodtak a kedélyek, úgy megdöngetlek, hogy arra szavakat sem találsz majd, legfeljebb nyögéseket. –mondta komolyan, majd a szex résznél huncutan rám vigyorgott.
De igaza volt, túlságosan dühös vagyok még Alexre és a plasztikájára és meg kell bosszulnunk, amit velünk tettek.
- Igazad van, bocsi. –mondtam komolyan. Persze a másik felem vágyott rá, és azt kívánta, bárcsak most „megdöngetne”, itt helyben vadul és szenvedélyesen. Tudom, hogy nemrég még alexért dobogott a szívem, de Josh, nos már az első perctől kezdve megmozdult valami a szívemben iránta, és mikor reggel letapizott, az érintésétől lázba jöttem, és ha csak visszagondolok rá újra elönt ez a vágy. Eközben észrevettem, hogy még mindig mellkasát simogatom, és mélyen azokba a meseszép szemekbe nézek.
- Minden oké? – kérdezte zavartan, kissé aggódva Josh.
- Am igen persze. –mondtam mosolyogva.
- Ami pedig a döngetést illeti, alig várom. –mondtam oda mosolyogva, kacéran, majd elindultam a szekrény felé. Simán levettem a melltartóm és a bugyim, nem zavart, hogy ott van, hiszen látott már a kis tapizós szépszemű ruhák nélkül. Mikor oda néztem hirtelen elfordult, de biztosra veszem, hogy amikor módjában állt, megbámult a drága. De ezt, cseppet sem bánom…
Aztán felkaptam egy cuki rózsaszín selyem hálóinget.
- Nos, hogy festek? –kérdeztem mosolyogva.
- Meseszép vagy. –mondta, majd odajött hozzám, és megsimította az arcom. Én csak bambán néztem a szemeibe és újra elöntött az a mérhetetlen vágy, amit iránta érzek.
- Szükségem van rád, Kris. –mondta mélyen a szemeimbe nézve.
- Nekem is rád, Josh. –mondtam komolyan miközben elvesztem azokban a szép szemeiben, aztán egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám. Tudtam, itt az idő, végre velem lesz, végre ölel és csókol. Itt vagyunk egymásnak, és mindkettőnknek szüksége van a másikra.
- Velem maradsz ma éjjel? –kérdeztem boci szemekkel.
- Lehet nem éppen a legjobb ötlet, most zaklatott vagy. –mondta komolyan.
- Nem úgy velem, hanem csak légy mellettem, szükségem van rád. De neked is rám, hiába tagadod.
- Rendben. Igazad van. Gyere, menjünk be.
- Menjünk be.
Aztán kiszálltunk a kocsiból, majd a bejárathoz sétáltunk, kézen fogva, majd bementünk, és meg sem állva a szobám felé vezettem.
- Hát ez lenne a szobám. –mondtam mosolyogva.
- Szép. –mondta ki, majd elkezdett nézelődni, amíg én elkezdtem vetkőzni.
- Ho –ho, mit csinálsz kislány? Semmi szex…még. –mondta megzavarodva, én meg elmosolyodtam. Annyira vicces volt, végre sikerült mosolyognom.
- Leveszem a ruháim, és átöltözök. De vicces vagy, amikor zavarban vagy. –kuncogtam el magam.
- Meg tudtommal láttál már ruhák nélkül, kis tapizós. –mondtam felvont szemöldökkel.
- Szóval vicces vagyok, hm? És tapizós? – vonta fel a szemöldökét, és virította ismét azt a cuki sunyi vigyorát, amitől már ott helyben elolvadtam.
- Igen, az vagy. - mondtam huncutan, majd odamentem hozzá, már csak egy szál melltartóban és bugyiban, majd végigsimítottam a mellkasán. – Csak Te voltál képes megvigasztalni, és egyben megnevettetni, és köszi, érte, szépszemű.
Közben elkomolyodtam, és végigsimítottam arcán. Már egyre közelebb és közelebb hajoltam felé, és már majdnem megcsókoltam, de ő elhajolt.
- Ezt nem kéne. Most zaklatott vagy, és én is, de ígérem szépségem, hogy amint lenyugodtak a kedélyek, úgy megdöngetlek, hogy arra szavakat sem találsz majd, legfeljebb nyögéseket. –mondta komolyan, majd a szex résznél huncutan rám vigyorgott.
De igaza volt, túlságosan dühös vagyok még Alexre és a plasztikájára és meg kell bosszulnunk, amit velünk tettek.
- Igazad van, bocsi. –mondtam komolyan. Persze a másik felem vágyott rá, és azt kívánta, bárcsak most „megdöngetne”, itt helyben vadul és szenvedélyesen. Tudom, hogy nemrég még alexért dobogott a szívem, de Josh, nos már az első perctől kezdve megmozdult valami a szívemben iránta, és mikor reggel letapizott, az érintésétől lázba jöttem, és ha csak visszagondolok rá újra elönt ez a vágy. Eközben észrevettem, hogy még mindig mellkasát simogatom, és mélyen azokba a meseszép szemekbe nézek.
- Minden oké? – kérdezte zavartan, kissé aggódva Josh.
- Am igen persze. –mondtam mosolyogva.
- Ami pedig a döngetést illeti, alig várom. –mondtam oda mosolyogva, kacéran, majd elindultam a szekrény felé. Simán levettem a melltartóm és a bugyim, nem zavart, hogy ott van, hiszen látott már a kis tapizós szépszemű ruhák nélkül. Mikor oda néztem hirtelen elfordult, de biztosra veszem, hogy amikor módjában állt, megbámult a drága. De ezt, cseppet sem bánom…
Aztán felkaptam egy cuki rózsaszín selyem hálóinget.
- Nos, hogy festek? –kérdeztem mosolyogva.
- Meseszép vagy. –mondta, majd odajött hozzám, és megsimította az arcom. Én csak bambán néztem a szemeibe és újra elöntött az a mérhetetlen vágy, amit iránta érzek.
- Szükségem van rád, Kris. –mondta mélyen a szemeimbe nézve.
- Nekem is rád, Josh. –mondtam komolyan miközben elvesztem azokban a szép szemeiben, aztán egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám. Tudtam, itt az idő, végre velem lesz, végre ölel és csókol. Itt vagyunk egymásnak, és mindkettőnknek szüksége van a másikra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése