21. fejezet - Happy end

Bekopogtam és megláttam Őt...eléggé le volt döbbenve...
-Szia, én csak...akarlak. - mondtam zavartan, majd nyakába omlottam meg sem várva válaszát és vadul megcsókoltam.
Aztán vettem csak észre, hogy a szülei meg Alex ott vannak.  Hát elég ciki helyzet volt, azt tény.
- Ő, én...jó napot. -mondtam zavartan. - Szia Alex.
- Szia, Kris. -mondta zavartan Alex. Majd a szülei is köszöntek.
- Biztos vagy benne, hogy engem akarsz? -kérdezte zavartan.
- Sosem voltam biztosabb semmiben sem. -mondtam komolyan, majd újra megcsókoltam.

Egy hónappal később...
Nagy nap a mai, Párizs ünnepel- legalábbis egy része - ma egy ifiú pár kel egybe a Notre - Dame szentségében...És hogy kik ezek? Hát szép, hogy mi. Josh és én egybe kelünk, és én soha de soha nem voltam még ilyen boldog.
Reggel nagy volt a készülődés, mindenki körülöttem sürgött, forgott -főleg anyu - és őszintén szólva már alig vártam, hogy Josh lehámozza  rólam ezt a nagy ruhát. Igen, Ő, mert tudom, hogy úgy sem bírja ki a kis huncut. (:P)
Sosem hittem volna, hogy valaha is rátalálok az igazira, de megtörtént, méghozzá egy tökéletes pasival...
Elindultam hát a nagy templomban és mindenki felállt és felém nézett. Ott állt az oltárnál Josh, egy tökéletes szmokingban -én mondom James Bond elbújhat mellette, annyira tökéletes - és mosolygott rám, és én Rá, a férfira, aki maga az élet és a levegő nekem, a férfi, akivel örökké együtt leszek, jóban rosszban egyaránt.
A pap elkezdte a ceremóniát...
- Te vagy a mindenem, az életem, én szöszi hercegnőm. És én Jos, ígérem most, itt Isten színe előtt, hogy örökké szeretni foglak. -mondta az esküjét Josh és én alig bírtam megállni, hogy ne bőgjem el magam, annyira szépet mondott.
- Sosem találkoztam nálad jobb emberrel, Josh, bár néha tudjuk, hogy rosszcsont voltál, mikor megláttalak, valahogyan sejtettem, hogy ezzel a sráccal még lesz dolgom. -mondtam mosolyogva, mire a többiek elnevették maguk.
- Szeretlek mindennél jobban, és szerencsés vagyok , hogy tiéd lehetek. És én, Kristine , ígérem, hogy örökké szeretlek majd, mindig veled leszek, és jó feleséged leszek. -mondtam mosolyogva és már a könnyeimmel küszködtem.
Aztán folytatódott a ceremónia, és mikor igennel kellett válaszolni, mindketten azzal válaszoltunk. Az este is remek volt, annyit buliztunk amennyit csak lehetett, és Josh hozta a formáját, és Alexel- aki az egyik legjobb barátom lett, és persze Josh tanúja - sokat ökörködtek.
Hát az én történetem is egy happy end lett... Elutaztunk nászútra és kilenc kemény hónappal később megszületett kislányunk, Emma, aki sokak szerint nagyon hasonlít rám, de apját le sem tagadhatná :)

Emma maga volt a kincs számunkra és az évek csak teltek és egyre jobba nőtt. A 4. születésnapjára hatalmas bulit csaptunk, ott volt mindenki, még Matt is eljött és összejött egy lánnyal, el is vette. Igazán megvoltunk, tényleg, és tudtuk, semmi sem akadályozhatja meg a boldogságunk.
- Boldog szülinapot. énekeltük Emmának aki nagyokat tapsolt, majd Josh segítségével elfújta a gyertyákat és kívánt valamit.
Egy hónappal később elárulta mit kívánt, egy kistestvért, és teljesült kívánsága, ugyanis ismét terhes voltam...
hogy puszta véletlen lenne, vagy valami más, valami ami felettünk áll? Nem tudom, de egy biztos, boldogok vagyunk és szeressük egymást, és csakis de csakis ez számít...
9 Hónap múlva fiam született, a neve Josh Alex Leroy lett. Emma ismét olyan cukin tapsikolt és végre valahára  az egykori fájdalmak és harcok a múlté voltak.
Ez lenne hát a történetem, és ne féljetek álmodni, mert az álmok valóra válnak. És ha arról álmodsz, hogy az igazi eljön érted, akkor még jobban vágyj rá, mert el fog, hiszen minden hercegnő megtalálja egy nap hercegét ;)

20. rész – Elintézve…

Mattel igazán jó párosítás voltunk, Alysont sikerült kicsinálnunk, de a fő része még hátra volt, a hangfelvétel… Látta, hogy Mattel csókolózok, hogy kézen fogvaj árok, és majd szétvetette az ideg. Mégis, képtelen voltam lefeküdni vele, és bocsánatot is kértem tőle, és megértő volt, nagyon.
Nem tudom, hogy ki fog egy napon a felesége lenni, de biztosan szerencsés lesz, mert Matt édes és kedves, plusz remekül csókol és az ágyban is jó lemernék fogadni.

A terv úgy indult, hogy Alyson után mentem a konyhába, zsebemben a diktafonnal…
- Mit akarsz? –kérdezte flegmán.
- Csak beszélgetni a tettedről. –mondtam komolyan.
- Elgázoltalak, mert utállak, ennyi. –mondta vállat vonva.
- Neked ez csak ennyi? –döbbentem le.
- Mégis mit vársz? Bocsánatkérést? Hát arra várhatsz. –mondta gúnyosan. – Öröm volt elgázolni, és soha senki sem jön majd rá, hogy mit tettem.
- Azt majd meglátjuk. –mondtam komoran, majd kisétáltam a konyhából.

Egy hét múlva már börtönben ült a lány, és Matt apja kidobta Alysont és anyját is a házból plusz beadta a válási papírokat. Még nevére is felvette Alysont, és az szégyent hozott rá. De mégsem bánta meg, amit tett, jó időre rács mögé küldte anyáék segítségével Alysont.
Mindenki boldog, én is, csak egy valami hiányzik, méghozzá Josh. Nélküle az életem semmit sem ér, mert szeretem, teljes szívemből, de Ő Franciaországban van.
De nem hagyhatom elmenni, érzem, csak vele kell lennem, senki mással. Tudom, nyálasan hangzik, de így érzek.
Az nap éppen ebéden volt nálunk Matt és apja… Tudtam, itt az idő, hogy beszéljek Mattel.
- Ugye nem haragszol Matt, de utána kell mennem. –mondtam komolyan Matt szemeibe nézve.
- Nem haragszom, menj csak. –mondta mosolyogva, majd megfogta a kezeim.
- De ez a Josh gyerek aztán jól bánjon veled, mert velem gyűlik meg abaja. –mondta figyelmeztetően, de mégsem komolyan, picit viccelődve.
- Rendben. –mondtam mosolyogva, majd arcon pusziltam. Megbeszéltem anyáékkal a dolgot majd elindultam a reptérre vettem repülőjegyet és elindultam Franciaország felé…

19. fejezet -A játék elkezdődött…

Hiába tagadom, azon az éjjelen sírtam, viszont tudtam, hogy erősnek kell lennem, mert most egyetlen célom van: kicsinálni azt a ribancot! Lealázom, ahol tudom, és erre kiváló segítség, hogy egy suliba járunk, az egész egyetem tudni fogja mit tett. Sajnos börtönbe nem küldhetem, még, de lehet, hogy jobb is, mert amit tőlem kap, annál még a börtön is jobb.
Nyomoztam egy kicsit az egyetemen, és nem volt nehéz megtudni infókat Mattről, hiszen Ő az első lépés a húga kicsinálásához.  Minden lány oda van érte, és mint kiderült, nem is vér szerinti testvére a ribancnak, hanem mostoha. Azt beszélik, hogy Alyson anyja csak a pénze miatt ment hozzá a milliárdos Mr. Daltonhoz. Sőt még olyat is pletykáltak, hogy Alyson többször is kikezdett fogadott bátyával, aki persze jól kiröhögte és elutasította. Így még könnyebb lesz kikészíteni a ribancát.
Meg azt is megtudtam, hogy szabályosan epekedik utána, hát ez a csaj aztán beteg, és én még jobban kikészítem!
Megtudtam a cserfes lányoktól, hogy ilyenkor Matt mindig kondizik a suli konditermében, így felkaptam a tornarucim és utána mentem. Jól megbámult mindenki mindenhol –biztosan az új külsőm miatt – de nem érdekelt, most az a célom, hogy elcsábítsam Mattet, és közelebb lépjek a ribanc kikészítő hadművelthez…
Odasétáltam hát hozzá egy feszülős sötétkék topban, és miközben a súlyokat emelgette a fejéhez mentem és fölé hajolva ráköszöntem. Szegényke majdnem eldobta a súlyokat.
- Jaj, bocsi, én csak köszönni akartam, mert láttalak… - mondtam bocsánat kérően. tényleg nem állt szándékomban.
- Semmi. –mondta zavartan, majd felült és én az ölébe, szemtől szembe neki, main meg is lepődött, és jó páran is ránk szegezték tekintetüket, de nem érdekelt, már nem, régen érdekelt volna, viszont az a bizonyos énem már eltűnt.
- Nos, hála a drága mostohanővérednek életem szerelmének szüksége van időre és testvérével együtt elköltözött Franciaországba, szóval szakítottunk.  Sírtam, de átvészelem, viszont kell valaki, akivel szexelhetek, hogy elfelejtsem. Benne vagy szépfiú? Kérdeztem flörtölve vele, majd ujjammal végigsimítottam mellkasán.
Kissé ledöbbent –már megint – de aztán csibész mosoly férkőzött az arcára. Végigsimította hátam, és magához vont. Aztán megsimítottam arcát, majd vadul megcsókoltam. Ez valami varázslatos csók volt, még soha, de soha nem éreztem hozzá foghatót. Forrt benne a szenvedély és a vágy, és közben éreztem, hogy férfiassága áll.
- Ezt igennek veszem. –mondtam mosolyogva, majd újra megcsókoltam. A srác a markomban van, de mégis nehéz ezt tenni vele, de elvégre jól szórakozok, és a bosszúm is sikerül.
- Vedd annak cicavirág. –mondta rám kacsintva a szépfiú.
Nem érdekel, ha ribancnak néznek, de jobb, ha tudja mindenki, aki velem szembe mer szállni, azt kicsinálom, tönkreteszem, egy életre.
- Akkor elmegyünk szórakozni valahová szépfiú? –kérdeztem huncutan vigyorogva. tényleg élveztem ezt, mármint nem csak a bosszú miatt, hanem a srácért is, igencsak tehetségesen csókol, és lefogadom, az ágyban is ilyen jó.
- Igen szépségem. –mondta mosolyogva. Mondjuk kissé gyanús, hogy ilyen hamar beadja a derekát, vagy tényleg ilyen szép nő lettem?
- Mégis miért jössz el velem? Ne mondd, hogy csak a szépségem miatt. –kételkedtem. Mondjuk, semmi jogom nem lenne hozzá, hiszen é n is csak kihasználom, de mégis kíváncsi voltam.
- Nos, gondolom Te is azt szeretnéd, amit én, kicsinálni Alysont. Csakhogy én az anyjával együtt akarom, mert csak élősködnek rajtunk. –mondta komolyan és majd leesett az álam a döbbenettől.  Okos a srác, túlságosan is.
- Okos, nos, hát, ha látom, hogy bízhatok benned, és miután teszteltelek az ágyban, talán lehet róla szó. –kacsintottam rá mosolyogva.
- Ehhez mégis mi köze van a szexnek? –kérdezte döbbenten.
- Semmi, csak jó móka, és mi vadul fogjuk csinálni, és gyakran. –mondtam huncutan.
- Biztos vagy Te ebben? –kérdezte kissé pimasz módon kételkedve szavaimban.
- Igen, egyre biztosabb. –mondtam huncutan mosolyogva, majd vadul megcsókoltam újra…
Eljött hát a játék ideje, és ki tudja, talán mégis bízhatok benne, de előtte még tesztelnem kell a szépfiút, és örömmel fogom tesztelni, főleg a ráadást, a szexet Vele, mert a játék elkezdődött, és nincsenek szabályok!

18. fejezet -Búcsú és szenvedély

/ figyelem a bejegyzés erotikus +18as , csak saját felelősségre!/

Alyson átölelt közben és a fülbe súgta azon mondatokat, amik megpecsételték sorsát.
- Szándékosan gázoltalak el, egyáltalán nem voltam részeg, de mikor láttalak átmenni az úton, tudtam, itt az idő. – súgta gúnyosan a fülembe és nem sok kellett hozzá, hogy lekeverjek neki egy pofont. Mindenért meglakol a gaz, kikészítem a csajt!
 Ezután az egész este vontatott volt, és már alig vártam, hogy végre hazaérjünk. Nagyon nehezen tudtam uralkodni magamon és fogalmam sem volt, hogy hogyan álljak bosszút Alysonon. Csak egy alternatíva járt a fejemben, hogy elcsavarom a bátyja fejét, szeretkezem vele, úgy, hogy lásson gyakran, hogy megtudjak tikokat róla, és szépen lassan kikészítsem. Szüleit nem akarom bántani, de sajnos ez is elkerülhetetlen, és az is, hogy ezzel Mattet fogom bántani. Pedig nem akarom, nem szeretnék gonosz lenni, de érzem, ezt kell tennem. Szegény Josh, teljesen ki lesz akadva, de most, hogy tudom milyen Alyson, hogy gonosz, el kell érnem a célom. Viszont azt is tudom, hogy bár a fejemben eltervezhetem a dolgokat, képtelen lennék bántani Josht.

3 nappal később…
Josh beszélni akart velem, elég komolynak tűnt, megfogta a kezem és mélyen a szemeimbe nézett. A szobámban voltunk, az ágyon ültünk.
- Nézd, Kristine, én… képtelen vagyok erre. Ha csak rád nézek, eszembe jut, hogy az a ribanc mit tett veled, méghozzá szándékosan, mint mondtad, és az öcsém is vele volt, bár nem bűnös szerinted, én annak érzem. Kis időre van szükségem, elutazok Franciaországba. Nem tudom mennyi időre, lehet csak egy hónap, de az is lehet évekre. Élj, Kris, és élvezd az életet, találj egy rendes pasit, végezd el a fő sulit, élj boldogan. –mondta szomorúan. Láttam, hogy mennyire a nehezére esik, de őszinte volt, így gondoltam én is az leszek.
- Be kell vallanom valamit, a napokban azon agyaltam, hogy szakítok veled, bár fájó szívvel és tönkreteszem Alysont a bátyán keresztül. Hogy meg e tudtam volna tenni, nem tudom, de most, hogy ezt mondtad, most, hogy vége, talán lesz esélyem érzelmek nélkül bosszút állni, mert kétlem, hogy ment volna, ha velem vagy. – mondtam mélyen a szemeibe nézve és láttam, hogy kissé meglepődik.
- Haragszol? –kérdeztem félénken.
- Nem. Mosolyodott el, majd megsimította az arcom. – Rád sosem tudnék, és tedd, amit tenned kell.
- Köszönöm a megértésed, és ezért megjutalmazlak, anyuék nincsenek itthon, és már jól vagyok, ideje együtt töltenünk első, és egyben utolsó éjszakánk, bár ki tudja, lehet mégsem utolsó, ez a jövő titka. –mondtam komolyan a szemeibe nézve. Majd megcsókoltam zavart arcát letepertem az ágyon. Nem ellenkezett –igaz hülye lett volna – csak csókolt Ő is szenvedélyesen, mégis gyengéden.
Apránként hámoztuk le egymás ruháit, miközben hol Ő engem, hol én Őt csókoltam szenvedélyesen. Mikor levettem ébenfekete pólóját, végigcsókoltam izmos felsőtestét, majd kikapcsoltam nadrágját, és leszedtem róla, majd utána gyorsan az alsónadrágját is. Elém tárult hatalmas férfiassága –hát igen, családban marad – és a kezembe vettem, és elkezdem kényeztetni, miközben Ő férfiasakat nyögött. Aztán egy huncut vigyor keretében fordított a helyzetünkön, majd feltűrte a szürke ruhám végigsimítva combjaimon, aztán leszedte rólam egy könnyed mozdulattal a bugyim, majd belém hatolt.  Ezután kéjesen felnyögtem és miután begyorsította lökéseit, én is egyre vadabban karmolásztam hátát és egyre kéjesebben nyögtem.
- Ez az. –nyögtem kéjesen, miközben egyre jobban ziháltam levegő után, és Josh is.  Aztán kiszállt belőlem és a melleim csókolgatta, sőt már lassan nyalta mellbimbóim, és én kéjesen nyögtem az élvezettől, már megint. Aztán ráültem férfiasságára, és mozogni kezdtem rajta, majd ő felült hozzám, és egyre gyorsabban és gyorsabban, mozogtam férfiasságán, jó hosszú ideiig. közben vadul csókoltuk egymást, majd éreztem megfeszül a testem, és elélveztem kéjes és hangos nyögések közt, és Josh is.
Lihegve feküdtem mellkasára, miközben Ő karom simogatta.
- Köszönöm ezt az éjszakát. –mondtam komolyan, de tudtam, már vége, lassan megy…
- Sosem feledlek, de ezt az utat, ezt a bosszút végig kell járnom. –mondtam komolyan, majd felültem és megcsókoltam.
- Én, sem feledlek. –mondta, majd felült és öltözni kezdett.
- A gépem hamarosan indul, ideje készülnöm otthon. –mondta komolyan, majd megsimította az arcom és megcsókolt, utoljára…
- Rendben. Kikísérjelek?
- Nem, mert így is eléggé fáj a dolog.
- Igaz nekem is.
- Velem jön öcsém is, megpróbáljuk lerendezni együtt ezt az egészet, rávettem, csak féltem elmondani. –mondta zavartan.
- Ugyan, semmi baj, jól teszitek. –mondtam mosolyogva, és komolyan is gondoltam, béküljenek ki, élvezzék az életet, hiszen testvérek.
- Fontos a testvéri kötelék. – mondtam komolyan a szemeibe nézve, majd egy öleléssel leköszöntem tőle, és ő kisétált a szobámból, és egy jó hosszú időre az életemből is…

17. fejezet - Váratlan vacsora

- Nincs mit, hercegnőm. –mondta a csók után megsimítva az arcom. –Én köszönöm, hogy szeretsz.
- Ez a legkevesebb. –mondtam mosolyogva. Még mindig fájt a testem, kissé nyűgös voltam, és lélekben is összetört, de arra, amilyen hírt aznap kaptam, nem számítottam.
- Szabad lányom? –kérdezte anya a szobám ajtaján kopogva.
- Igen csak gyere. –mondtam zavartan és picit hátrébb léptem Joshtól.
- Nos, ma meghívtak minket vacsorázni a… Dalton család. Tudom, hogy nehéz ez neked, de békét szeretnének, és lányukat alaposan meg is büntették. –mondta anyu nagy nehezen ki, és Joshal mindketten felkaptuk a fejünk, mikor kimondta,hogy Dalton.
- Biztosan nem akarják, hogy kikészítsem a pici lányukat. –mondtam gúnyosan.
- Kristine, kérlek, hidd, el mi sem vagyunk oda érte, de egy per nem hiányzik, ha adnak valami kárpótlást, akkor kibékülünk. Megbeszéljük velük a dolgokat. Ott lesznek Josh szülei is. –mondta anyu szinte kérlelve, de az utolsó mondatánál felkaptuk a fejünk.
- Az öcsém is? –kérdezte Josh fájón.
- Igen, Ő is. –mondta anyu, mire sóhajtottam egyet. Remek, ez az este nagyon kínos lesz, érzem…

Aztán eljött az este elég feszült voltam és Josh is. Felvettem egy fekete estéji ruhát és befontam a hajam, majd feltűztem, pár szál azért még lógott, és egy fekete cipőt, majd a kedvenc ékszerem, amin a családi címer van.
- Meseszép ez a nyaklánc, de Te szebb vagy, hercegnőm. –mondta Josh, majd megcsókolta a nyakam. Elmosolyodtam, hiszen annyira boldog vagyok, hogy szeret, és, hogy ilyen kedves velem.
- Köszi, szépszeműm. –mondtam mosolyogva. Ez segített, jobban érezem magam sokkal.
Viszont miután elindultunk a Dalton ház felé egyre jobban izgultam és egyre komolyabb lettem. Mikor odaértünk nyájasan fogadtak. Aztán bekísértek az ebédlőbe ahol meg volt terítve az asztal, majd megláttam Alexet, mellette egy igen csak cuki sráccal beszélni. Szőkésbarna haja volt, igéző barna szemei, és tök furcsa volt Alexet ennyire feszülten látni, főleg miután megpillantottak minket. Rögtön Joshra néztem, aki nagyon komoly volt. Szegény még mindig magát okolja, mert az nap elment haza, nem maradt velem, de nem az Ő hibája, így cselekednem kellett.
- Szia, Alex. –mondtam neki mosolyogva, majd odamentem hozzá és átöleltem.
- Rád nem haragszom. –súgtam a fülébe és gondolom a többiek erre a lépésemre nem számítottak.
Aztán megláttam, hogy a másik srác zavartan néz.
- Am Kristine vagyok. –mutatkoztam be neki és a kezem felé nyújtottam.
- Matt Dalton, örvendek a szerencsének, Kris. Az őrült Alysonnak a bátyja vagyok. –mondta mosolyogva. Elég laza srác, de mikor rájöttem, hogy kinek a bátyja elkomolyodtam.
- Értem. És hol ez a lány? –kérdeztem kissé komorabban.
- Itt vagyok. –jött elő félénken Alyson és én amint megláttam újra kiborultam. Hirtelen elképzeltem, ahogyan kikötözöm a sínekhez a ribancot.
- Szia. –köszöntem közömbösen, de nem igazán tudtam, hogy meddig bírom még, hogy ne tépjem meg.
- Bocsáss meg, kérlek, mindenért. –mondta lehajtott fejjel. Igazán őszintének tűnt, de nem érdekel, kicsinálom a csajt, de nagyon, viszont most jó pofit kell mindenhez vágnom, és higgadnak, kell maradnom.
- Még idő kell. – mondtam komolyan. – De van rá esély, hogy megteszem, viszont egy valamiért hálás vagyok neked.
- Mi lenne az? –kérdezte csodálkozva és éreztem mindenkinek a tekintetét magamon.
- Josh. Mert ha nem szakítasz vele, nem szeretek belé. –mondtam komolyan és láttam Alex arca nagyon fájdalmas lett. Talán még mindig szeret? Bár nem érdekel, mert én már csak Joshért élek. Viszont a vicces fiú, a plasztika bátyja megforgatta szemeit mikor a Josh iránt táplál szerelmemről beszéltem. Nem sok kellett, hogy beszóljak neki, de inkább hallgattam, elég egyelőre csak egy Daltont kicsinálnom. Meg különben is az olyan fajta srácok, mint ő –szoknyapecérek – azok sosem értik meg ezt a mély szerelmet, ami köztem és Josh közt van.

- Szívesen. –mondta kissé zavartan, bár hangjában némi gúny is volt, ami nagyon felcseszett. Láttam, hogy bátyja szigorúan néz rá, mire Alyson megforgatta szemeit. Vagy úgy? A drága ribancka dacol? Na, majd adok én neki! Amint meggyógyulok és megerősödök, kikészítem, az biztos. De vajon hogy lehetne kikészíteni? Tudom, hogy utál, de azt, hogy szándékosan tette volna, kétlem, viszont ha a bátyjával… Nem, hiszen Josh szeretem! Valami más megoldás kéne. Ennyire gonosz még én sem vagyok, hogy összejövök a bátyával csak azért, hogy kicsináljam… Joshnak így is nehéz. Valami mást kell kitalálnom…

16. fejezet - Új élet… igaz szerelem

Egy héttel később már otthon is voltam, és tudtam, azzal, hogy megváltozott az arcom, egy új élet kezdődött el nálam.  Már tizenkilenc éves vagyok, példát kell mutatnom nem szabad összeroppannom. A ruhatáram-lecseréltem –bár néhány szexi rucit meghagytam- a hajam szőkére festettem –hiszen az a lány az álmomban szőke volt, Ő én voltam, és lehet őrült tett, de megtettem – és megpróbáltam mindenhez jó pofit vágni.

Éppen Joshal pakoltunk ki a szobámban a ruhákat, amit a kis cukkancs vett nekem.
- Köszi, a ruhákat. –mondtam mosolyogva, majd puszit nyomtam az arcára. Végigsimította a hátam, miután szorosan magához vonzott. Majd a nyakamba bújt, és éreztem, hogy mélyen beszívja az illatom.
- Nincs mit ez a legkevesebb, amit tehettem miután öcsém… - kezdte el a mondatot, de nem fejezte be. Szegénykémnek olyan lelkiismeret furdalása van öccse miatt, aki nagyon sokszor bocsánatot kért, de a plasztikája nem. Szakított is vele. Ezt Alexben becsülöm, és már közel a megbocsájtás, de a plasztikát kicsinálom.
- Figyu! Nem a Te hibád. –néztem mélyen a szemeibe megfogva az állát.
- De… - kezdett belé és én az ujjam-rátettem az ajkaira.
- Cssss. Ne beszélj, nem a Te hibád, Te velem voltál, és Alexet sem okolom már, csak a plasztikát, bár most már én vagyok túlplasztikázott hála neki.  –mondtam komolyan, bár azért próbáltam kicsit viccelődni is a végén. Josh azért picit elmosolyodott, de láttam a szemében, hogy akkor is bántja a dolog.
- Mondjuk a melleid nagyobbak. –mondta csibész mosolyával, majd megcsókolt.
Igaz, és ideje lenne érintened. –mondtam huncutan mosolyogva.
- Cseles, de még túl korai, ráadásul csak egy hete műtöttek. –mondta szigorúan, kár volt annyit apával lennie, mert lassan kezd annyira félteni és úgy gondolkodni, mint Ő, bár megértem, szeretnek, node azért szeretem Jost és szeretkezni is akarok vele.
- Node kívánlak. Annyit szenvedtem, végre örülnék, ha lenne valami jó is velem. –mondtam durcásan karba tett kézzel.
- Az orvos külön kihangsúlyozta, hogy nem szabad semmiféle fizikai mozgást végezned.
- Jaj, apa műtött, és nem az orvos, hanem az apa beszélt belőle. –mondtam tovább ugyan olyan durcásan.
- Nem hinném, hercegnőm. Féltelek, nem akarom, hogy bajod essen, mert, Szeretlek. –mondta ki a számomra leggyönyörűbb szót.
- Szeretsz? –kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
- Igen, szeretlek. –mondta komolyan Josh megsimítva az arcom.
- Én is szeretlek hercegem. –mondtam szinte már bőgve, és szorosan Őt ölelve.
- Tudom. –mondta majd megcsókolta a fejem búbját. Még sosem éreztem ilyet, ez az érzés felejthetetlen…
Mindenki annyira kedves velem mindenki annyira félt… Andy, Dimitri és Taylor is bent járt nálam, naponta látogatnak, és úgy kezelnek, mint egy kisgyereket. Néha idegesít, néha pedig élvezem, de végül is csak törődni akarnak velem.
- Mindent köszönök, Josh. –mondtam mélyen a szemeibe nézve, majd megsimítottam az arcát, és érzékien megcsókoltam ajkait.

15. fejezet - Ismeretlen lány…

- Ideje mennem. Holnap találkozunk, hercegnőm. –mondta mosolyogva Josh, majd megcsókolta lágyan ajkaim.
- Rendben, holnap. –mondtam kissé unottan.
- De holnap szétszexuállak szépfiú. –mondtam huncutan mosolyogva, majd ő is elmosolyodott.
- Rendben. –mondta majd felállt és én utána mentem és kikísértem.
- Szia, szépszemű. –mondtam, majd egy csókkal elváltunk…
- Szia, hercegnőm. –mondta a csók után ismét mosolyogva, majd elindult a kocsija felé és intett egyet a kocsiból még.
Annyi minden kavarog bennem, annyi dolgot kell elrendeznem magamban, és ehhez egy kis friss levegőre van szükségem…
- Megyek ki anya a városba egy kicsit, nemsokára jövök! –mondtam anyának kiáltva.
- Rendben vigyázz magadra. –kiáltott vissza.
- Meglesz! –mondtam majd elindultam ki a városba. Sétálnom kell, gondolkodni, tudni, hogy megéri  e a bosszú a plasztikának és Alexnek. Hiszen ha ők nem hagynak minket cserben, akkor sosem kezdek így érezni Josh iránt.
Este volt már alig jár ember az utcán, azon töprengtem, hogy mennyi minden történt ma velem, egy jelzőlámpánál álltam zöld lett, az útra léptem, és hirtelen hófehér reflektorokkal találtam magam szemben.  Aztán minden sötét lett, furcsa álmaim voltak, az, hogy futok az erdőben kézen fogva Joshal, utánunk a kislányunk, csillog a bőrünk, tiszta Twilight hatás, de nagyon élveztem az álmom.
- Nessie! –kiáltottam.
-Josh! Gyertek, nem értek utol!- ezeket kiáltottam, de utolértek, megfogták a kezem, de aztán egy tóhoz értünk belenéztem és egy teljesen más nőt láttam, szőke voltam, arcom teljesen más volt, de a szemeim csillogása megmaradt.
 Aztán kinyitottam a szemem, felébredve az álomból, és megpillantottam anya apa és Josh aggódó arcát.
- Mi az? Mi történt? –kérdeztem zavartan, és próbáltam felülni, de mindenem fájt… Anyáék szinte sírtak örömükben és ölelgettek a nővér meg morgott, hogy ez fájhat, neki hagyják pihenni.
- Ne, hagyja csak. De mégis mi… mi történt? –kérdeztem zavartan.
- Az öcsém volt és Alyson, ittasan vezetett a lány, és… elgázolt. –mondta ki fájóan Josh, és láttam, hogy könnyeivel küszköd. Felment bennem a pumpa, de annyira fájt a testem, hogy képtelen voltam most másra gondolni.
- Semmi baj Josh, erre most ne gondolj. –mondtam nyugtatva Őt, de eléggé feszült volt.
- De nézd mit tettek veled, ez… megbocsájthatatlan, hisz az arcod, mindened… - mondta zavartan és dühösen Josh.
- Mi van az arcommal? –kérdeztem zavartan, majd anya egy tükröt adott a kezembe és mikor belenéztem, egy teljesen új lányt láttam benne. Furcsa módon pont azt, akit az álomban. Megijedtem, mert rájöttem, hogy ez én vagyok.  Oda lett a régi arcom egy bár barnahajú, de mégis teljesen más arcú lány lett belőlem, egyedül a barna szemeim maradtak meg.
Eleredtek könnyeim, bár széplányt láttam a tükörben, mégis fájt ez az egész.
- Ne sírj kicsim. –mondta anyu majd megsimította az arcom. – Nézd milyen szép lettél, apád csodát tett veled, még jó, hogy plasztika sebész, és a legjobb.
- Csak ennyit tudtam kihozni belőle lányom, bocsáss meg. –mondta apa szomorúan.
- Nem baj apu, szép lettem, köszi. –mondtam, majd megfogtam a kezét.
- Pihenned kéne. –mondta apa.
- Nem kell. De mégis meddig voltam eszméletlen? – kérdeztem zavartan.
- Három napot. – láttam, már ő is a könnyeivel küszködik, és mikor anyára néztem Ő már a könnyeit potyogtatta.
- Alsyon és Alex megúszták a börtönt, mivel szüleik óvadékot kaptak, de nem hagyjuk annyiban! Josh is támogat ráadásul, ami nagyon nagy tett tőle.
- Nem baj. nincs baj, ez egy új esély, és új élet. –mondtam megsimítva anyu és apu kezét.
És mennyire igaz, egy új életet kaptam, de idegen lány lettem, már nem az, aki voltam, és bosszúra szomjas, hogy Alysont kicsináljam, amiért elgázolt, és még Alexnek is odapörkölök. Reszkessenek, mert ezt nem ússzák meg könnyen!


(szerki megj: bocsi az arcváltozásért,ez most így jött ki)