19. fejezet -A játék elkezdődött…

Hiába tagadom, azon az éjjelen sírtam, viszont tudtam, hogy erősnek kell lennem, mert most egyetlen célom van: kicsinálni azt a ribancot! Lealázom, ahol tudom, és erre kiváló segítség, hogy egy suliba járunk, az egész egyetem tudni fogja mit tett. Sajnos börtönbe nem küldhetem, még, de lehet, hogy jobb is, mert amit tőlem kap, annál még a börtön is jobb.
Nyomoztam egy kicsit az egyetemen, és nem volt nehéz megtudni infókat Mattről, hiszen Ő az első lépés a húga kicsinálásához.  Minden lány oda van érte, és mint kiderült, nem is vér szerinti testvére a ribancnak, hanem mostoha. Azt beszélik, hogy Alyson anyja csak a pénze miatt ment hozzá a milliárdos Mr. Daltonhoz. Sőt még olyat is pletykáltak, hogy Alyson többször is kikezdett fogadott bátyával, aki persze jól kiröhögte és elutasította. Így még könnyebb lesz kikészíteni a ribancát.
Meg azt is megtudtam, hogy szabályosan epekedik utána, hát ez a csaj aztán beteg, és én még jobban kikészítem!
Megtudtam a cserfes lányoktól, hogy ilyenkor Matt mindig kondizik a suli konditermében, így felkaptam a tornarucim és utána mentem. Jól megbámult mindenki mindenhol –biztosan az új külsőm miatt – de nem érdekelt, most az a célom, hogy elcsábítsam Mattet, és közelebb lépjek a ribanc kikészítő hadművelthez…
Odasétáltam hát hozzá egy feszülős sötétkék topban, és miközben a súlyokat emelgette a fejéhez mentem és fölé hajolva ráköszöntem. Szegényke majdnem eldobta a súlyokat.
- Jaj, bocsi, én csak köszönni akartam, mert láttalak… - mondtam bocsánat kérően. tényleg nem állt szándékomban.
- Semmi. –mondta zavartan, majd felült és én az ölébe, szemtől szembe neki, main meg is lepődött, és jó páran is ránk szegezték tekintetüket, de nem érdekelt, már nem, régen érdekelt volna, viszont az a bizonyos énem már eltűnt.
- Nos, hála a drága mostohanővérednek életem szerelmének szüksége van időre és testvérével együtt elköltözött Franciaországba, szóval szakítottunk.  Sírtam, de átvészelem, viszont kell valaki, akivel szexelhetek, hogy elfelejtsem. Benne vagy szépfiú? Kérdeztem flörtölve vele, majd ujjammal végigsimítottam mellkasán.
Kissé ledöbbent –már megint – de aztán csibész mosoly férkőzött az arcára. Végigsimította hátam, és magához vont. Aztán megsimítottam arcát, majd vadul megcsókoltam. Ez valami varázslatos csók volt, még soha, de soha nem éreztem hozzá foghatót. Forrt benne a szenvedély és a vágy, és közben éreztem, hogy férfiassága áll.
- Ezt igennek veszem. –mondtam mosolyogva, majd újra megcsókoltam. A srác a markomban van, de mégis nehéz ezt tenni vele, de elvégre jól szórakozok, és a bosszúm is sikerül.
- Vedd annak cicavirág. –mondta rám kacsintva a szépfiú.
Nem érdekel, ha ribancnak néznek, de jobb, ha tudja mindenki, aki velem szembe mer szállni, azt kicsinálom, tönkreteszem, egy életre.
- Akkor elmegyünk szórakozni valahová szépfiú? –kérdeztem huncutan vigyorogva. tényleg élveztem ezt, mármint nem csak a bosszú miatt, hanem a srácért is, igencsak tehetségesen csókol, és lefogadom, az ágyban is ilyen jó.
- Igen szépségem. –mondta mosolyogva. Mondjuk kissé gyanús, hogy ilyen hamar beadja a derekát, vagy tényleg ilyen szép nő lettem?
- Mégis miért jössz el velem? Ne mondd, hogy csak a szépségem miatt. –kételkedtem. Mondjuk, semmi jogom nem lenne hozzá, hiszen é n is csak kihasználom, de mégis kíváncsi voltam.
- Nos, gondolom Te is azt szeretnéd, amit én, kicsinálni Alysont. Csakhogy én az anyjával együtt akarom, mert csak élősködnek rajtunk. –mondta komolyan és majd leesett az álam a döbbenettől.  Okos a srác, túlságosan is.
- Okos, nos, hát, ha látom, hogy bízhatok benned, és miután teszteltelek az ágyban, talán lehet róla szó. –kacsintottam rá mosolyogva.
- Ehhez mégis mi köze van a szexnek? –kérdezte döbbenten.
- Semmi, csak jó móka, és mi vadul fogjuk csinálni, és gyakran. –mondtam huncutan.
- Biztos vagy Te ebben? –kérdezte kissé pimasz módon kételkedve szavaimban.
- Igen, egyre biztosabb. –mondtam huncutan mosolyogva, majd vadul megcsókoltam újra…
Eljött hát a játék ideje, és ki tudja, talán mégis bízhatok benne, de előtte még tesztelnem kell a szépfiút, és örömmel fogom tesztelni, főleg a ráadást, a szexet Vele, mert a játék elkezdődött, és nincsenek szabályok!

9. fejezet - Zavaró SMS-ek

Furcsa volt újra velük enni, de többnyire azzal telt a reggeli, hogy Mr és Mrs Leroy engem faggatnak.
- Milyen terveid vannak a jövőre nézve, Kristine? –kérdezte Mr. Leroy.
- Am még magam sem tudom, egyszerű gimibe járok, de érdekel az írás, sokat írok. Ezen kívül kínáltak már pár modellállást, lehet, elvállalok majd pluszba párat. –mondtam mosolyogva, majd felkapta mindkét Leroy srác a fejét.
- Modellkedés? –döbbent le Mrs. Leroy.
- Igen. –mondtam szerényen és halkan.
- Mit vártál anya, meseszép a csaj. –mondta Josh. még picit goromba volt, és letört, láttam rajta, hogy teljesen ki van készülve. Mondjuk a parkban panaszkodott Alysonra, most mégis egy összetört szívet láttunk.  Lehet ezért nem is szóltak rá, mindenki láthatta, hogy mennyire kivan szegény.
- Hát ebben egyet értünk. –mondta Alex, majd rám kacsintott, és én visszamosolyogtam. De nem tudtam mégsem koncentrálni, mert majd meg szakadt a szívem szegény Josh miatt.
- Majd elmúlik a fájdalmad, Josh. –csak ennyit mondtam, majd megfogtam a kezét. Ugyan is pont a két srác közt ültem, pechemre, vagy mákomra, ez már csak nézőpont kérdése.
Alex olyan komoly volt, gondolom sajnálta szegényt, aztán később kiderült az igazság, és teljesen más volt, mint hittem, de erről később…
- Már alig várom. –csak ennyit mondott szegényke.
Aztán hirtelen telefoncsörgés volt, Alex kapott sms-t.
- Elnézést. –mondta, majd felvonta a szemöldökét, és ezután mosolyogva olvasta az üzenetet. Vajon kitől lehet? Olyan feszült volt. Vajon mit titkol a drága?
- Minden rendben? –kérdeztem mosolyogva, de belül majd meg ölt a kíváncsiság.
- Igen, persze, semmi gond.  –mondta rezzenéstelen arccal, de tudtam, hogy baj van. Én marha sejthettem volna már akkor, hogy túl szép vele ahhoz, hogy igaz legyen.
- Akkor jó. –mondtam, majd végre folytattam a reggelim. Ezután néma csend volt az asztalnál. Valami nem stimmelt Alexszel, és képtelen voltam rájönni, hogy mi a fene. Közben kapta egyfolytában az SMS- eket, és majd meg őrjített ezzel.  Vajon ki az, akivel így írogat? És az a furcsa mosoly a száján. Ez nem tetszik, itt valami nagyon nem stimmel.
Aztán miután mindenki befejezte a reggelit, felmentünk a szobájába, de még akkor is kapta az SMS-eket.
- Ki a fenével írogatsz? –kérdeztem már kissé dühösen. Eleinte hezitált, de aztán mondott valamit. Képtelen voltam eldönteni, hogy most igaz, vagy sem…
- Semmi különös, az egyik haveromnak kellett segítség. – mondta a kissé átlátszó kifogását, de akkor én balga hittem neki.
- Értem. –mondtam zavartan. Ha róla van, szó tényleg nem tudom, hogy miben higgyek.  Egyik percben olyan kedves, a másik percben meg összetöri a szívem.
- Nos én megyek, majd hívj, ha nem SMS-ezel.  –mondtam oda gonoszan, majd elindultam, de visszarántott magához, és megcsókolt.
- Viszlát. –mondta, és szemeiből szomorúság sugárzott. Csók közben is éreztem, hogy búcsúzik, és mintha ez lenne az utolsó csókunk, olyan érzésem támadt.
De nem akartam ezt hinni, biztos paranoiás lettem megint.  Ezután intettem neki, elköszöntem a család többi tagjától is, Josht megvigasztaltam újra, majd hazamentem apuhoz, aki nagyban várt.  
Most arra sem tudtam gondolni, hogy esetleg fejmosást kapok, az a búcsúcsók szerűség járt a fejemben egész idő alatt, amit Alextől kaptam.
- Szia. –köszöntem oda apunak, aki a nappaliban várt.
- Szia. Minden oké? –kérdezte zavartan.
- Igen. Miért kérded?
- Csak mert olyan világfájdalmas képed van.
- Jól vagyok, csak kifáradtam. –mondtam komolyan, de ezzel éppen egy kínos téma irányába löktem magam.
- Nem is akarom tudni a részleteket, csak az, hogy jól vagy e. - hangja komoly volt, most nem oktatott ki, vagy csak nem akart, hiszen tudta, ezek után hasztalan velem beszélnie a biztonságos szexről.  
- Igen jól. –mondtam, majd egy zavart mosoly után elindultam a szobám felé.
Még sosem aggódtam ennyire, ha Alex újra megbánt, akkor végem, összetörtem egy életre. Ezek közt a gondolatok közt aludtam el. Nem is tudom miért, pedig reggel volt, de talán a tegnapi vad szex merített ki ennyire, ami hajnalig tartott, de egy biztos, rémálmaim voltak arról, hogy ismét összetöri a szívem…

6. fejezet - Érzelmek és vágyak

/erotikus, +18-as tartalom, csak saját felelősségre!/

Vadul csókoltam, majd végül az ágyra löktem, és fölé kerekedtem. A nyakát csókolgattam, majd feltűrtem a felsőjét és kocka hasára adtam apró csókokat, végül leszedtem azt róla. Ezután leszedte a felsőm, majd felült hozzám, és a nyakam, majd a dekoltázsom csókolgatta. Aztán újra találkoztak ajkaink és egybe forrtak, szinte égtem a vágytól, és a csókjai még csak tetézték ezt.  Imádtam vele lenni, újra elöntöttek a régi érzések, Ő az egyetlen férfi, aki ennyire fel tud izgatni, és Ő az egyetlen férfi, akit valaha szerettem.  Még csak tizenhét voltam, mikor elrabolta a szívem, de egy biztos, örökre tette, mert egy évvel később is csak érte élek.  Az sem érdekel, ha sosem vesz el, de mostantól Vele akarok lenni, bárhogyan.  Nem érdekel, ha apa kiveri a hisztit, ellenkezek vele, jobb, ha hozzászokik, hogy Alex mostantól velem alszik, és sokat lesz nálunk. Nem kedvelte, mindig morgott az orra alá, amikor ott volt, de ez többé nincs, hiába tagadom, soha, de soha nem tudnám elfejteni Alexet.  Mindig is szeretni fogom, és csak reménykedhetek, hogy ő is viszont szeret.
Vágytam rá, a csókjaira, az érintéseire, pedig éppen ölelt és csókolt. Ezután hirtelen fordított a helyzetünkön, és lehámozta rólam a farmerom, majd a melltartóm és a csipkés tangám is. Még jó, hogy szeretem a szexi alsóneműket, így most készen álltam. Aztán kicsatoltam az övét, majd ismét fölé kerekedtem, és leszedtem róla nadrágját, majd alsónadrágját. Ezután elém tárult méretes férfiassága - hát igen, régi szép idők - majd ráültem és lassan mozogni kezdtem rajta. Közben mindketten egyre hangosabban és hangosabban nyögtünk az élvezettől. A kezemmel végigsimítottam a mellkasán néha - néha, de közben nem hagytam abba a mozgást a férfiasságán. Férfias nyögéseitől még inkább bevadultam és felizgultam. Még soha egy pasi sem gerjesztett be így, érzem, ha vele vagyok, a határok megszűnnek létezni, és a szabályok is eltörlődnek.  Aztán fordított a helyzetünkön és apró csókokkal árasztotta el a testem, totálisan kikészültem ezektől a csókoktól, mintha elvarázsoltak volna. Aztán hirtelen érzéki ajkait éreztem szeméremajkaim, és levegő után kapkodtam az élvezettől, miközben a kezeimmel a lepedőt gyúrtam.  Ez a pasi fantasztikus, ennyi fájdalom és szenvedés után, még mindig képes vagyok neki megbocsájtani, és képes így élvezni vele a szexet.
- Ez az, még A..le..xx. –nyögtem az élvezettől, mire ő egyre gyorsabb és gyorsabb nyelvcsapásokkal kényeztetett, egészen addig, amíg hangos sikolyok közt el nem élveztem.
- Most jöjjön a lényeg. –mondta mosolyogva huncutan, majd belém hatolt férfiasságával, mire én kéjesen újra felnyögtem és hol hátát, hol fenekét markolásztam.
- Imádlak. –mondtam kuncogva, majd ismét fordítottam helyzetünk, és elkezdtem csókolni kívánatos mellkasát, és izmos hasát, még picit belé is haraptam az egyik mellbimbójába, mire ő felszisszent. Nehogy már csak a pasik tehessék meg, nekünk, nőknek is jár ennyi.
- Bocsi cukipofi. –mondtam huncutan, és pimaszan vigyorogva, majd vadul megcsókoltam, és ezután újra ráültem férfiasságára.  Ezután egyre gyorsabban és gyorsabban mozogtam rajta, és természetesen a nyögéseink is egyre hangosabbak és hangosabbak lettek. Végül megfeszült a testem, és hangos nyögések közt elmentem, Alexszel együtt.  Aztán mellé feküdtem, de még mindig szaporán vettük a levegőt, mindketten.
- Ez kurva jó volt. –mondtam kacéran mosolyogva rá, mire Ő is visszamosolygott.
- Az nem kifejezés. –mondta ugyan úgy mosolyogva.
Ezután fejemet a mellkasára borítottam, és éreztem, ahogyan lassan rám tör a fáradtság.  Aztán nem tudom mikor, de elaludtam az Ő karjai közt.

Átalakítás!

Nagyon elnézést kérek, de a blogon kis átalakítás lesz, Alex külseje megváltozik, és nem azért, mert nem szeretném Gaspard Ulliel- t, hanem azért, mert a történethez (szerintem mindenki tudja miért) jobban kapcsolódik Paul Wesley. Van több oka is, hogy miért pont Pault választottam, de annyit elárulok, hogy bár cuki, Gaspard szimpibb, de vele, általa azokat a dolgokat képtelen volnék megtenni, így kellett valaki más.
Remélem megértitek(főleg Gas rajongók, de cserébe beteszem Gast más szerepbe(csak Neked Andy :P)
Megértéseteket köszönöm! xoxo Kristine :]

5. fejezet- Újra...

Aztán hirtelen bekopogott valaki az ablakon, felnéztem, és egy ismerős arcot láttam. Az édesapja. Alex lehajtotta az ablakot, és én zavartan köszöntem. Eléggé le volt döbbenve Mr. Leroy, de aztán rám vigyorgott.
-  Krsitine. Szia. Hát újra láthatom az én kedvenc meny jelöltem. –mondta mosolyogva Mr. Leroy.  Jól estek szavai, bár kissé megijesztetett, ezek már az esküvőt tervezik, akkor is folyton ilyen dolgokkal bombáztak minket, ha nem éppen Alex és Josh gyerekkori fényképeivel, amin Alex nagyokat pirult. Most csak szemét forgatta.
- Maga pedig az én kedvenc após jelöltem. –mondtam mosolyogva, és ő is vissza rám. Nagyon kedvelt ez a pasi, és bevallom én is őt.
- Ennek örülök. De jobb, ha bejöttök, Emily asszonyom is örülni fog neked.  - ez a bácsi tényleg túlságosan kedves volt, de a felesége sem kutya,, csak ez a két szexi jómadár ilyen vad.
- Ugyan már apa, szeretnénk kettesben lenni. – mondta Alex unottan.
- Ugyan semmi gond, menjünk. –mondtam ismét az” apósomra” mosolyogva.
- Csak bejöttök egy kis időre, aztán tiétek a ház, mert anyátokkal egy estélyre vagyunk hivatalosak, és a bátyád meg Alysonnál tölti az estét. – mondta Mr. Leroy.
Láttam, hogy felcsillan Alex szeme, és bevallom az enyém is.  Miénk lesz, a ház, és egy biztos, sokat fogunk huncutkodni, és pajzánkodni.
- Rendben, menjünk. –mondta Alex, majd huncutan rám vigyorgott.
- Oké. Csak ennyit tudtam kinyögni, majd elindultunk befelé. Mrs. Leroy ujjongva fogadott, persze ő is le volt döbbenve, de aztán annyira felpezsdült, hogy át is ölelt, és már megint a menyének hívott. Nagyon vágyhatnak ezek unokákra, mert nem sokkal később már babafotókat nézegettem újra, és azt, hogy milyen jó géneket örökölhetnek majd a gyerekeim Alextől.  Alex csak a szemeit forgatta, de én nagyokat mosolyogtam a mondataikon, és bevallom, nem is lenne rossz, hogy egy napon ennek a tökéletes pasinak szüljek gyereket.  És ha azt a tökéletes testet, és mosolyt örökölnék, amiktől majd el lehet olvadni nála és Joshnál is, akkor csak jól járhatok. De persze nem ez a fontos, hanem az, hogy ha szüleivel vagyok, túlságosan beleélem magam, újra… és tudom, hogy kizárt, hogy Alex valaha is megnősüljön, mert ismerem Őt annyira, hogy tudjam, utálja a kötöttségeket.
- Azokért a szép szemekért tényleg érdemes lenne, ha Ő lenne a gyerekeim apja. –mondtam huncutan Alexre nézve, mire ő csak kissé gúnyosan elmosolyodott. De tudtam, nem rám haragszik, hanem egyre kínosabb neki ez a helyzet.
- Ugye milyen szépek, de a testi adottságaik is ám, bár erről biztosan tudsz. –mondta mosolyogva kissé szégyellősen Mrs. Leroy. Még egy ilyen laza szülőkkel nem találkoztam, az biztos, szintem ár csodának számítanak, ha az én anyám ilyet mondana, apa kitérne a hitéből, és izzadna, mint hazug a templomban. De nem, ezek a szülők, nyugodtan kezelték fiúk szexuális életét…
- Igen, azokról tudok. –mondtam mosolyogva, szinte már kuncogva.
- Na, jó, elég volt, Krisnek enni kéne valami mást a sütiken kívül, amit belé tömtél, anya, és Ti is biztos elkéstek lassan.  –mondta kissé gorombán Alex.
- Még van egy óránk.  – mondta az apja.
- Akkor meg, még több képnézés.  –mondtam mosolyogva, majd tapsolni kezdtem.
- Gyere Alex, csatlakozz. - mondtam kissé pimaszan, mire a szemét forgatta. Aztán megláttam egy képet azt hiszem Joshról.
- Jaj de cuki, ez lenne Josh? – kérdeztem majd Mrs Leroy bólintott.
-  Nos látom nem csak Alex pucérkodott.  –kuncogtam el magam.
- Ez nálunk családi hagyomány. –mondta Alex gorombán, aztán oda jött.
- Enned kéne valami mást is. –mondta újra nekem. Szegény totál kínos volt ez neki.
- Nem vagyok már éhes, legalábbis ételt nem kívánok. –mondtam mosolyogva, majd eszembe jutott, hogy mennyire kívánom Őt…
- Am, mi most felmegyünk, ha nem baj. Nagyon örültem, hogy láthattam magukat.  –mondtam miután felálltam a kanapéról nagyokat mosolyogva.
- Holnap reggelizz velünk, gondolom, itt alszol.  –mondta Mrs. Leroy, mire Alexre néztem.
- Igen, itt alszik. – mondta Alex már kisebb huncut vigyorral. Gondolom a vad szexünkre gondolt, ami egyre jobban közeleg.
- Köszönöm, elfogadom a meghívást, de én már megyek Alexszel fel, van még mit megbeszélnünk. –mondtam komolyan, nem mintha beszélni szeretnénk, de tényleg volna miről.
- Rendben mi is indulunk hamarosan, jó szórakozást gyerekek. –mondták nagy vigyorral a képükön a szülők, majd felvették a kabátjukat és a holmijukat, majd kisétáltak az ajtón.
- Akkor most irány a háló szépségem. –mondta Alex, majd kézen fogott, és bevitt a szobájába. Pár képe ugyan az volt, mint Franciaországban, sőt az ágya is. Atya ég ezen az ágyon veszítettem el a szüzességem.
- Ez az az ágy? –kérdeztem azért meg, mire Ő bólintott.
- Akkor folytassuk a tesztelését. –mondtam mosolyogva, kacéran, majd magamhoz húztam és vadul megcsókoltam. Alig vártam, hogy ismét vadul szeretkezzek vele…

4. fejezet - Vallomások

Mint egy úriember kinyitotta a kocsija ajtaját, majd elindultunk.
- Hová megyünk? – kérdeztem mosolyogva.
- Az meglepetés. –mondta huncutan. Kezdődik, ha ő meglepetést tervez, akkor én tuti elveszítem a fejem és általában az ágyában kötök ki.
- Nem vagyok oda a meglepetésekért.  Bár legutóbb vad szexben tört ki a meglepid, mégis, inkább kihagynám ezt ma, tekintve a múltunk. Komolyan mondom.
- Nem terveztem szexet, de ha akarod, érted kivételt teszek.  - kacsintott rám. Ez nem vesz komolyan.  Nem vagyok hajlandó ismét beleszeretni, habár abban sem vagyok biztos, hogy kiszerettem belőle.
- Komolyan mondom. –mondtam, de aztán meg is érkeztünk egy káprázatos villához.
- Ez az új otthonom, és ma főzök valami jó neked. És ne félj, többé nem kell szeretkezned velem, pedig biztosan fantasztikus lenne, de soha többé nem kell úgy lenned velem, örülhetsz.  –hangja olyan szomorú volt, majd meg szakadt a szívem, érte, pedig tudtam, milyen nagy lókötő, de mégis, tudtam, hogy ezt őszintén mondja, és tényleg fáj neki, hogy ilyen rideg vagyok vele.  Magam sem értem, hol nevetek vele, hol pedig komor vagyok és rideg. De tudjuk, miért vagyok ilyen, hiszen tudjuk mit tett, elutasított, mikor szerelmet vallottam, és akárhányszor felhoztam az érzéseim, a lelkembe tiport. Ha nem megyek el, ha apa nem kap más állást, már ennél is jobban össze lennék törve lelkileg.
- Jaj, én nem úgy gondoltam, de nézd el, Alex, még a mai napig nem hevertem ki, amit velem tettél. –mondtam komolyan.
- Nekem sem volt könnyű, nehéz volt kifejezni érzéseim, de miután elmentél, rájöttem, hogy kár volt elengednem téged, és, hogy én is szeretlek. De ez a múlté, mondom, már csak barátok vagyunk, kivertelek a fejemből, vége. – hangja komor volt, kimért és rideg. De totál ledöbbentem, hogy Ő is szeretett, így már haragudni sem tudok rá.
- Szerettél? –néztem rá boci szemekkel, majd végigsimítottam az arcát, pont a sebhelyénél. Egy kutya harapta meg, de csak még szexibb lett a pofikája a harapástól. Persze nem jó, hogy ez történ vele, de mégsem csúnyította el cseppet sem.
- Igen. –mondtam ridegen, majd elfordult vissza és előre nézett ki a kocsiból.
- Hívhattál volna, vagy írhattál volna. –mondtam és biztosra veszem, a képre volt írva, hogy mennyire fáj. Mert fájt is, hiszen ha megírja, visszajövök hozzá, és sosem engedem el.
- Azok után, ahogyan bántam veled, nem hittem, hogy visszajössz. De most itt van a lehetőség mindent helyre hozni. És első lépésnek kezdjük a vacsorával. – el akart indulni ki a kocsiból, de megfogtam a karját, és visszahúztam.
- Várj. Mielőtt elmennénk vacsizni akarok valamit adni. –mondtam komolyan a már zavart tekintetébe nézve, majd hozzá hajoltam, egyre közelebb és közelebb és megcsókoltam. Eleinte gyengéden csókoltam meg, várva reakcióját, de ő rögtön vissza is csókolt, majd egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást. A végén az ölében kötöttem ki, és szemtől szemben vele csókolóztunk. Közben a hajába túrtam, és levegő után kapkodtam olyan vadul csókolóztunk.
Hirtelen éreztem, hogy feláll férfiassága, és belemosolyogtam a csókba.
- Mi az? –kérdezte mosolyogva.
- Érzem, hogy a farkad áll, mint a cövek. –mondtam kacéran mosolyogva.
- Hát csodálkozol? –kérdezte nevetve.
- Kívántalak. –mondta ismét, majd újra megcsókolt vadul és szenvedélyesen, én meg vissza. Közben még szorosabban hozzá tapadtam –már mintha ez lehetséges még ennél is jobban - és közben éreztem, hogy a felsőm alá nyúl és végigsimítja, a hátam. Belebizseregtem minden egyes érintésébe, és itt volt az ideje belátnom, hogy a rabja lettem.
- Én is téged. –mondtam két csók közben. De igaz, ez az érzés, már rég nem éreztem, a szívem hevesen vert, ismét, és a testem szinte égett a vágytól, miközben azok a bizonyos pillangók a gyomromban egyre nagyobb szárnycsapásokkal repkedtek.  Félek, hogy ismét beleszeretek, de attól tartok késő ennek gátat szabni, mert az érzéseim elindultak, és csak Rá vágyom, csak Őt akarom.

3. fejezet - Újra látlak

-          Látom, nem vagy jó kedvedbe. –mondtam komoran Josh.

-          Hát nem éppen. –mondtam szomorkásan.

Aztán meghallottam azt a hangot, ami egy éve magát a szerelmet jelentette, a fiút, akinek odaadtam magam, a fiút, akinek szívem adtam, és akivel csúnyán váltunk el.  Elfordultam zavartan a park másik irányába… féltem, sőt rettegtem attól, hogy mi lesz most.

-          Nézd csak kit fújt erre a szél, öcsém. –mutatott felém, és én Alex felé fordultam fájdalmas képpel.

-          Szia, Alex. –mondtam fájdalmasan, mire láttam, hogy arcára fagy a mosoly.

-          Kristine? –döbbent le.

-          Én lennék. –mondtam sóhajtva egyet, majd felkeltem a padról és oda mentem hozzá.

-          Mégis hogy… hogy kerülsz ide?

-          Itt lakom, közel fél éve, itt kapott apu állást. Egyik nagyvárosból a másikba.

-          Értem.

-          Szerettem New Yorkot, sok szép emlék köt hozzá. – eszembe jutott az a bizonyos éjszaka is, sőt az utána jövő vad éjszakáink is, életem legszebb egy hónapja volt, dem égis fájdalmasan emlékszem vissza rá.

-          Nézd, ami megtörtént, megtörtént, borítsunk fátylat a múltra. Az a bizonyos egy hónap meseszép volt, és nem kéne hagynunk, hogy felemésszen minket a fájdalmas elválásunk, lehetnénk barátok, kezdhetnénk újra.  –mondtam ismét, majd kezemet nyújtottam felé.

-          Benne vagyok. –mondta kissé fájdalmas mosollyal, majd kezet fogott velem. Az érintése előhozta a régi emlékeket, minden a feje tetejére fordult az érzéseimmel kapcsolatban.  Egyszerűen ez a kézfogás nem volt elég, újra ölelni akartam, érezni illatát.
Aztán a következő pillanatban átöleltem, mélyen beszívtam az illatát, és bebújtam a nyakához.

-           Hiányoztál. –mondtam kissé rekedtes hangon, mert a bőgés közelében jártam.

-          Te is. –mondta, majd éreztem, ahogyan végigsimítja a fejem, majd a hátam.

-          Én azt hiszem, hogy megyek, magatokra hagylak. –mondta zavartan Damon, majd felkaptam a fejem. Megkedveltem a huncut mosolyú srácot, nem akartam, hogy menjen.

-          Jaj, nem kell, elmehetnénk valahová hárman. Mit szóltok? –kérdeztem hirtelen.

-          Nekem okés. –mondta mosolyogva Alex.

-          Nem akarlak zavarni titeket, van mit megbeszélnetek.  Ráadásul a barátnőm vár. –mondta Josh, és nekem leesett az állam. Ennek barátnője van és mg így is flörtélt velem?

-          Neked barátnőd van, és az előbb mindezek ellenére flörtöltél velem. Kis szemét. –mondtam ledöbbenve, de nevetve, majd finoman belebokszoltam a vállába. Bár ha erősen tettem volna sem fájt volna neki, olyan izmos a karja. Vállat vont és huncutan elmosolygott. Alex meg  felvont szemöldökkel, de mosolyogva nézett bátyjára.

-          Ne nézz így Alex, akkor még nem tudtam ki, és különben is, mostanában az agyamra megy Alyson, de igyekszem még vele maradni. –mondta vállat vonva Josh.

-          Így már más, de tudod, hogy Alsyon apja fontos ügyfele apának, ha most dobod, apa kikészül. –mondta Alex, és én csak bambán néztem a beszélgetésüket az üzleti fogásokról, amiben az emberi érzések, az igazi értékek elvesznek.  Első az üzlet úgy néz ki.

-          Igen tudod, de már lépek utána, biztosan nem tudja, hol vagyok, de előbb elhoztad, amit kértem?

-          Igen, itt van. Nem hiszem el, hogy pénz nélkül járkálsz a városban.  –majd egy köteg pénzt adott át Joshnak.

-          Elköltöttem.  Node megyek, sziasztok!

-          Szia, bátyám.

-          Am szia. –intettem Joshnak.

-          Nos, mihez lenne kedved, hercegnőm? –kérdezte huncutan vigyorogva Alex. Kezdődik, de ha azt hiszi, hogy megfektet,nagyon téved, nem adom magam neki, még egyszer nem adom oda neki szívem.

-          Nem tudom, elmehetnénk enni valahová, vagy csak mesélj. Mi volt eddig veled. –mondtam mosolyogva.

-          Mindegyik megoldható.

-          Mennyire akarsz elegáns helyre vinni? Csak mert nem ahhoz vagyok öltözve.

Ezután végigmért, és én majdnem elpirultam tőle, mindig is zavarba tud hozni, ez a gyengém, másnak eddig még soha sem sikerült.  Nah jó apának, de neki máshogyan. Azokkal a ciki kérdéseivel, a pasikat illetően. Néha elsüllyedek, annyira zavarba hoz, főleg, ha más előtt kérdi. Meg persze váltig állítja, hogy szűz vagyok, ha tudná, hogy egy éve odaadtam ennek a szexistennek a szüzességem, kitérne a
hitéből.  De nem tudja, és ez így van rendjén, még ne is tudja meg, idéo kell, hogy kitaláljam a szöveget, és kimagyarázzam a dolgot.

-          Ez is megteszi, hercegnőm. –mondta ismét ezt a mesebeli jelzőt rám, de igaz, mellette hercegnőnek érzem magam.

-          Akkor induljunk, hercegem. –mondtam nevetve, majd belékaroltam és elindultunk a kocsija felé.

2. fejezet - Micsoda véletlen...

Csak felvont szemöldökkel néztem rá, de tetszett, hogy ilyen huncut, nagyon is.  De igaza volt, amióta megláttam, hevesen ver a szívem, és azok a furcsa érzések keringenek a gyomromban.
-            Hát, jogos, néha elég. –mondtam mosolyogva. Az a mosolya, jó idő kell hozzá, hogy megszokjam.
-          Am… melyik suliba jársz, Josh? Mesélj magadról valamit. –kérdeztem mosolyogva.
-           Nos… ide a Los Angeles High- ba járok. Hétfőn kezdünk, most költöztünk ide, Franciaországból.  Van egy öcsém.. Anya újság író, apa ügyvéd. Még valami szépségem? – az a kacér tekintet, az a huncut mosoly. hát nincs még egy ilyen a Földön, az tény.
-          Francia? Az nem semmi. Adhatnál nyelvleckéket. –mondtam huncutan.
-          Meglesz. – villanotta elő a huncut és pimasz vigyorát, ismét.
-          Egyszer jártam egy ideig egy francia sráccal, Alex Leroyal . Nagy lókötő a srác, de szerettem, amíg tartott. Még a szüzességem is neki adtam, pedig akkoriban még ennél is makacsabb voltam. – mondtam komolyan és láttam, hogy arcára fagy a mosoly.
-          Mi a baj? –kérdeztem aggódva.
-          Micsoda véletlen. A sors éppen az öcsém exével hozott össze, a teljes nevem Josh Leroy. –mondta most már kissé mosolyogva.
-          Te vagy az a Josh? Az, aki bevezette őt az éjszaki életbe? Aki megszerezte neki az első nőjét?  A bátyja, akire felnéz? – kérdeztem ledöbbenve, de Ő csak bólogatott.
-          Nem semmi. –mondtam elismerően.
-          Tudtam, hogy ismerős vagy valahonnan, láttam is rólad képet, mikor vele jártam. De akkor egy lány kókusz melltartói közül nyaltad le a tejszínhabot. – mosolyodtam el, de egy biztos, lettem volna a lány helyében.
-          Az is jár a francia nyelvlecke mellé.
-          Azt gondoltam.

Hazudtam magamnak, most, hogy találkoztam vele, eszembe jutott, hogy mennyire szerettem Alexet, apa nem is tudja, hogy odaadtam magam neki, mikor az ő apjukkal üzletelt.  De szerettem ehhez kétség sem fér. Az alatt az egy év alatt sikerült elfelejtenem, hogy milyen a szerelem, és milyen, ha fáj valami, túlságosan is.  Mikor ránéztek Joshra, hasonlót érzek, ez a furcsa megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába, ami akkor is, mikor Alexel jártam, és az ő hihetetlenül elbűvölő kék szemeibe néztem.  Ezekben a Leroy testvérekben van valami, amitől nem tudok szabadulni, valami, ami magával ragad, és hiába próbálsz szabadulni, és józanul gondolkodni, nem megy.
-          Itt találkozom vele a parkban, nemsokára meg is kéne jönnie. késik, szokásához híven. –mondtam szemét forgatva kissé atyáskodóan Josh.
-          Juj, az kínos lesz. –mondtam zavartan.
-          Ugyan. Miért lenen az? Hiszen nem történ köztünk semmi. –mondta hitetlenkedve. Igaza van, de Alex iránti érzéseim még mindig megvoltak, és fájt, ami történt. Nagyon.
-          Legyen annyi elég, hogy fájdalmasan váltunk el.
-          Jaj, hát igaz, de most már új lappal indultok, jó barátként. Sok mindenről lemaradtam, amíg Balin nyaltam a tejszínt a lányok melltartóiból. –mondtam komolyan, majd próbált viccelődni, de én csak fájdalmasan mosolyogtam egyet…

Egyszerűen túlságosan fáj a múlt, túl sok minden történt ahhoz, hogy csak úgy hirtelen újra barátok legyünk.  Idő kell…

1. fejezet - Találkozás

A nevem Kristine Evans, és ez az én történetem. Azon a napon, mikor megismertem Őt, az életem teljes fokú fordulatot vett, és minden, amiben hittem, minden, amit valaha gondoltam, szertefoszlott, és valami más, valami hatalmasabb erő vette kezdetét, valami, ami régen ismeretlen volt, és amit akkor még nem ismertem fel: Az igaz szerelem.

Ezen a bizonyos nap sem indult másképp, mint a többi átlagos nap. Apa felszívódott valami üzleti útra ismét. Orvos, igaz, de túl sokat van távol, hiányzik. Bár a szigorúsága kevésbé.
Túl szigorú, néha úgy érzem, nem kapok levegőt tőle, de végül is félt, ez az apák dolga.
Lehet lázadnom kéne, de nincs hozzá elég merszem...
Unatkoztam otthon, a naplómba is beleírtam gondolataim, a Tv-ben semmi sem volt, egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Ráadásul aggódtam a családunkért, így gondoltam kiszellőztetem a fejem.  Elindultam a parkba, kicsit gondolkodni.
Mikor odaértem, leültem az egyik padra és mély levegőt vettem, majd oldalra néztem, és hirtelen megpillantottam Őt.  Akkor még nevét sem tudtam, de szívem mintha hevesebben vert volna, mintha megszűnt volna a világ számomra létezni, és csak Ő van, csak Őt látom, senki mást.
Álmodozásomból – és bámulásából- az zökkentett ki, hogy kissé huncutan rám mosolygott.  Persze én zavartan vissza, aztán elfordultam, éreztem, hogy elönt a forróság, és vérvörös a fejem attól, hogy elpirulok.   
Aztán mikor visszafordultam, már azon kaptam magam, hogy felém tart. Nem tudtam szólni sem, csak mikor köszönt visszaköszöntem.

-          Szia, am Kristine vagyok. –köszöntem neki, mire Ő is bemutatkozott, neve mesésen csengett számomra, mégis rosszfiúsan. Mégsem hagytam ott, maradtam, és elvesztem meseszép kék szemeiben.

-          Josh. –mondta azzal a huncut vigyorával, amitől az első pillanattól majd elolvadtam.

-          Am mond csak, erre felé laksz? –kérdeztem mosolyogva.

-          Igen erre, ide valósi vagyok, szépségem. –egyre jobban majd elolvadtam tőle. Mi ütött belém? Általában ellen tudok állni a pasik flörtjének, de most elvesztem… De próbáltam összeszedni a gondolataim, próbáltam koncentrálni, nem ment, csak mosolyogva és szerényen néztem azokba a meseszép szemekbe.

-          Én is. De mond csak, mióta vagyok a szépséged? –kérdeztem felvont szemöldökkel mosolyogva.

-          Hiszen csak most ismertük meg egymást.

-          Az idő nem számít, néha elég egy pillanat. – az a huncut mosolya, hát végem, ki kell ürítenem a fejem, de ne megy, ez a srác, flörtöl velem, túl magabiztos, ami általában idegesít, nem szeretem az egoista nagyképű pasikat, de Ő, hát teljesen magával ragadott.