Visszatértem :)

Sziasztok!
Jól kikirándultam magam, kipihentem majd magam miután hazaértem, és most készen állok arra, hogy folytassam az írást, Kristine storyját.
Bocsánat a késésért, de erre szükségem volt, viszont ma már jön is az új fejezet ;)
xoxo Kris :P

9. fejezet - Zavaró SMS-ek

Furcsa volt újra velük enni, de többnyire azzal telt a reggeli, hogy Mr és Mrs Leroy engem faggatnak.
- Milyen terveid vannak a jövőre nézve, Kristine? –kérdezte Mr. Leroy.
- Am még magam sem tudom, egyszerű gimibe járok, de érdekel az írás, sokat írok. Ezen kívül kínáltak már pár modellállást, lehet, elvállalok majd pluszba párat. –mondtam mosolyogva, majd felkapta mindkét Leroy srác a fejét.
- Modellkedés? –döbbent le Mrs. Leroy.
- Igen. –mondtam szerényen és halkan.
- Mit vártál anya, meseszép a csaj. –mondta Josh. még picit goromba volt, és letört, láttam rajta, hogy teljesen ki van készülve. Mondjuk a parkban panaszkodott Alysonra, most mégis egy összetört szívet láttunk.  Lehet ezért nem is szóltak rá, mindenki láthatta, hogy mennyire kivan szegény.
- Hát ebben egyet értünk. –mondta Alex, majd rám kacsintott, és én visszamosolyogtam. De nem tudtam mégsem koncentrálni, mert majd meg szakadt a szívem szegény Josh miatt.
- Majd elmúlik a fájdalmad, Josh. –csak ennyit mondtam, majd megfogtam a kezét. Ugyan is pont a két srác közt ültem, pechemre, vagy mákomra, ez már csak nézőpont kérdése.
Alex olyan komoly volt, gondolom sajnálta szegényt, aztán később kiderült az igazság, és teljesen más volt, mint hittem, de erről később…
- Már alig várom. –csak ennyit mondott szegényke.
Aztán hirtelen telefoncsörgés volt, Alex kapott sms-t.
- Elnézést. –mondta, majd felvonta a szemöldökét, és ezután mosolyogva olvasta az üzenetet. Vajon kitől lehet? Olyan feszült volt. Vajon mit titkol a drága?
- Minden rendben? –kérdeztem mosolyogva, de belül majd meg ölt a kíváncsiság.
- Igen, persze, semmi gond.  –mondta rezzenéstelen arccal, de tudtam, hogy baj van. Én marha sejthettem volna már akkor, hogy túl szép vele ahhoz, hogy igaz legyen.
- Akkor jó. –mondtam, majd végre folytattam a reggelim. Ezután néma csend volt az asztalnál. Valami nem stimmelt Alexszel, és képtelen voltam rájönni, hogy mi a fene. Közben kapta egyfolytában az SMS- eket, és majd meg őrjített ezzel.  Vajon ki az, akivel így írogat? És az a furcsa mosoly a száján. Ez nem tetszik, itt valami nagyon nem stimmel.
Aztán miután mindenki befejezte a reggelit, felmentünk a szobájába, de még akkor is kapta az SMS-eket.
- Ki a fenével írogatsz? –kérdeztem már kissé dühösen. Eleinte hezitált, de aztán mondott valamit. Képtelen voltam eldönteni, hogy most igaz, vagy sem…
- Semmi különös, az egyik haveromnak kellett segítség. – mondta a kissé átlátszó kifogását, de akkor én balga hittem neki.
- Értem. –mondtam zavartan. Ha róla van, szó tényleg nem tudom, hogy miben higgyek.  Egyik percben olyan kedves, a másik percben meg összetöri a szívem.
- Nos én megyek, majd hívj, ha nem SMS-ezel.  –mondtam oda gonoszan, majd elindultam, de visszarántott magához, és megcsókolt.
- Viszlát. –mondta, és szemeiből szomorúság sugárzott. Csók közben is éreztem, hogy búcsúzik, és mintha ez lenne az utolsó csókunk, olyan érzésem támadt.
De nem akartam ezt hinni, biztos paranoiás lettem megint.  Ezután intettem neki, elköszöntem a család többi tagjától is, Josht megvigasztaltam újra, majd hazamentem apuhoz, aki nagyban várt.  
Most arra sem tudtam gondolni, hogy esetleg fejmosást kapok, az a búcsúcsók szerűség járt a fejemben egész idő alatt, amit Alextől kaptam.
- Szia. –köszöntem oda apunak, aki a nappaliban várt.
- Szia. Minden oké? –kérdezte zavartan.
- Igen. Miért kérded?
- Csak mert olyan világfájdalmas képed van.
- Jól vagyok, csak kifáradtam. –mondtam komolyan, de ezzel éppen egy kínos téma irányába löktem magam.
- Nem is akarom tudni a részleteket, csak az, hogy jól vagy e. - hangja komoly volt, most nem oktatott ki, vagy csak nem akart, hiszen tudta, ezek után hasztalan velem beszélnie a biztonságos szexről.  
- Igen jól. –mondtam, majd egy zavart mosoly után elindultam a szobám felé.
Még sosem aggódtam ennyire, ha Alex újra megbánt, akkor végem, összetörtem egy életre. Ezek közt a gondolatok közt aludtam el. Nem is tudom miért, pedig reggel volt, de talán a tegnapi vad szex merített ki ennyire, ami hajnalig tartott, de egy biztos, rémálmaim voltak arról, hogy ismét összetöri a szívem…

5. fejezet- Újra...

Aztán hirtelen bekopogott valaki az ablakon, felnéztem, és egy ismerős arcot láttam. Az édesapja. Alex lehajtotta az ablakot, és én zavartan köszöntem. Eléggé le volt döbbenve Mr. Leroy, de aztán rám vigyorgott.
-  Krsitine. Szia. Hát újra láthatom az én kedvenc meny jelöltem. –mondta mosolyogva Mr. Leroy.  Jól estek szavai, bár kissé megijesztetett, ezek már az esküvőt tervezik, akkor is folyton ilyen dolgokkal bombáztak minket, ha nem éppen Alex és Josh gyerekkori fényképeivel, amin Alex nagyokat pirult. Most csak szemét forgatta.
- Maga pedig az én kedvenc após jelöltem. –mondtam mosolyogva, és ő is vissza rám. Nagyon kedvelt ez a pasi, és bevallom én is őt.
- Ennek örülök. De jobb, ha bejöttök, Emily asszonyom is örülni fog neked.  - ez a bácsi tényleg túlságosan kedves volt, de a felesége sem kutya,, csak ez a két szexi jómadár ilyen vad.
- Ugyan már apa, szeretnénk kettesben lenni. – mondta Alex unottan.
- Ugyan semmi gond, menjünk. –mondtam ismét az” apósomra” mosolyogva.
- Csak bejöttök egy kis időre, aztán tiétek a ház, mert anyátokkal egy estélyre vagyunk hivatalosak, és a bátyád meg Alysonnál tölti az estét. – mondta Mr. Leroy.
Láttam, hogy felcsillan Alex szeme, és bevallom az enyém is.  Miénk lesz, a ház, és egy biztos, sokat fogunk huncutkodni, és pajzánkodni.
- Rendben, menjünk. –mondta Alex, majd huncutan rám vigyorgott.
- Oké. Csak ennyit tudtam kinyögni, majd elindultunk befelé. Mrs. Leroy ujjongva fogadott, persze ő is le volt döbbenve, de aztán annyira felpezsdült, hogy át is ölelt, és már megint a menyének hívott. Nagyon vágyhatnak ezek unokákra, mert nem sokkal később már babafotókat nézegettem újra, és azt, hogy milyen jó géneket örökölhetnek majd a gyerekeim Alextől.  Alex csak a szemeit forgatta, de én nagyokat mosolyogtam a mondataikon, és bevallom, nem is lenne rossz, hogy egy napon ennek a tökéletes pasinak szüljek gyereket.  És ha azt a tökéletes testet, és mosolyt örökölnék, amiktől majd el lehet olvadni nála és Joshnál is, akkor csak jól járhatok. De persze nem ez a fontos, hanem az, hogy ha szüleivel vagyok, túlságosan beleélem magam, újra… és tudom, hogy kizárt, hogy Alex valaha is megnősüljön, mert ismerem Őt annyira, hogy tudjam, utálja a kötöttségeket.
- Azokért a szép szemekért tényleg érdemes lenne, ha Ő lenne a gyerekeim apja. –mondtam huncutan Alexre nézve, mire ő csak kissé gúnyosan elmosolyodott. De tudtam, nem rám haragszik, hanem egyre kínosabb neki ez a helyzet.
- Ugye milyen szépek, de a testi adottságaik is ám, bár erről biztosan tudsz. –mondta mosolyogva kissé szégyellősen Mrs. Leroy. Még egy ilyen laza szülőkkel nem találkoztam, az biztos, szintem ár csodának számítanak, ha az én anyám ilyet mondana, apa kitérne a hitéből, és izzadna, mint hazug a templomban. De nem, ezek a szülők, nyugodtan kezelték fiúk szexuális életét…
- Igen, azokról tudok. –mondtam mosolyogva, szinte már kuncogva.
- Na, jó, elég volt, Krisnek enni kéne valami mást a sütiken kívül, amit belé tömtél, anya, és Ti is biztos elkéstek lassan.  –mondta kissé gorombán Alex.
- Még van egy óránk.  – mondta az apja.
- Akkor meg, még több képnézés.  –mondtam mosolyogva, majd tapsolni kezdtem.
- Gyere Alex, csatlakozz. - mondtam kissé pimaszan, mire a szemét forgatta. Aztán megláttam egy képet azt hiszem Joshról.
- Jaj de cuki, ez lenne Josh? – kérdeztem majd Mrs Leroy bólintott.
-  Nos látom nem csak Alex pucérkodott.  –kuncogtam el magam.
- Ez nálunk családi hagyomány. –mondta Alex gorombán, aztán oda jött.
- Enned kéne valami mást is. –mondta újra nekem. Szegény totál kínos volt ez neki.
- Nem vagyok már éhes, legalábbis ételt nem kívánok. –mondtam mosolyogva, majd eszembe jutott, hogy mennyire kívánom Őt…
- Am, mi most felmegyünk, ha nem baj. Nagyon örültem, hogy láthattam magukat.  –mondtam miután felálltam a kanapéról nagyokat mosolyogva.
- Holnap reggelizz velünk, gondolom, itt alszol.  –mondta Mrs. Leroy, mire Alexre néztem.
- Igen, itt alszik. – mondta Alex már kisebb huncut vigyorral. Gondolom a vad szexünkre gondolt, ami egyre jobban közeleg.
- Köszönöm, elfogadom a meghívást, de én már megyek Alexszel fel, van még mit megbeszélnünk. –mondtam komolyan, nem mintha beszélni szeretnénk, de tényleg volna miről.
- Rendben mi is indulunk hamarosan, jó szórakozást gyerekek. –mondták nagy vigyorral a képükön a szülők, majd felvették a kabátjukat és a holmijukat, majd kisétáltak az ajtón.
- Akkor most irány a háló szépségem. –mondta Alex, majd kézen fogott, és bevitt a szobájába. Pár képe ugyan az volt, mint Franciaországban, sőt az ágya is. Atya ég ezen az ágyon veszítettem el a szüzességem.
- Ez az az ágy? –kérdeztem azért meg, mire Ő bólintott.
- Akkor folytassuk a tesztelését. –mondtam mosolyogva, kacéran, majd magamhoz húztam és vadul megcsókoltam. Alig vártam, hogy ismét vadul szeretkezzek vele…

4. fejezet - Vallomások

Mint egy úriember kinyitotta a kocsija ajtaját, majd elindultunk.
- Hová megyünk? – kérdeztem mosolyogva.
- Az meglepetés. –mondta huncutan. Kezdődik, ha ő meglepetést tervez, akkor én tuti elveszítem a fejem és általában az ágyában kötök ki.
- Nem vagyok oda a meglepetésekért.  Bár legutóbb vad szexben tört ki a meglepid, mégis, inkább kihagynám ezt ma, tekintve a múltunk. Komolyan mondom.
- Nem terveztem szexet, de ha akarod, érted kivételt teszek.  - kacsintott rám. Ez nem vesz komolyan.  Nem vagyok hajlandó ismét beleszeretni, habár abban sem vagyok biztos, hogy kiszerettem belőle.
- Komolyan mondom. –mondtam, de aztán meg is érkeztünk egy káprázatos villához.
- Ez az új otthonom, és ma főzök valami jó neked. És ne félj, többé nem kell szeretkezned velem, pedig biztosan fantasztikus lenne, de soha többé nem kell úgy lenned velem, örülhetsz.  –hangja olyan szomorú volt, majd meg szakadt a szívem, érte, pedig tudtam, milyen nagy lókötő, de mégis, tudtam, hogy ezt őszintén mondja, és tényleg fáj neki, hogy ilyen rideg vagyok vele.  Magam sem értem, hol nevetek vele, hol pedig komor vagyok és rideg. De tudjuk, miért vagyok ilyen, hiszen tudjuk mit tett, elutasított, mikor szerelmet vallottam, és akárhányszor felhoztam az érzéseim, a lelkembe tiport. Ha nem megyek el, ha apa nem kap más állást, már ennél is jobban össze lennék törve lelkileg.
- Jaj, én nem úgy gondoltam, de nézd el, Alex, még a mai napig nem hevertem ki, amit velem tettél. –mondtam komolyan.
- Nekem sem volt könnyű, nehéz volt kifejezni érzéseim, de miután elmentél, rájöttem, hogy kár volt elengednem téged, és, hogy én is szeretlek. De ez a múlté, mondom, már csak barátok vagyunk, kivertelek a fejemből, vége. – hangja komor volt, kimért és rideg. De totál ledöbbentem, hogy Ő is szeretett, így már haragudni sem tudok rá.
- Szerettél? –néztem rá boci szemekkel, majd végigsimítottam az arcát, pont a sebhelyénél. Egy kutya harapta meg, de csak még szexibb lett a pofikája a harapástól. Persze nem jó, hogy ez történ vele, de mégsem csúnyította el cseppet sem.
- Igen. –mondtam ridegen, majd elfordult vissza és előre nézett ki a kocsiból.
- Hívhattál volna, vagy írhattál volna. –mondtam és biztosra veszem, a képre volt írva, hogy mennyire fáj. Mert fájt is, hiszen ha megírja, visszajövök hozzá, és sosem engedem el.
- Azok után, ahogyan bántam veled, nem hittem, hogy visszajössz. De most itt van a lehetőség mindent helyre hozni. És első lépésnek kezdjük a vacsorával. – el akart indulni ki a kocsiból, de megfogtam a karját, és visszahúztam.
- Várj. Mielőtt elmennénk vacsizni akarok valamit adni. –mondtam komolyan a már zavart tekintetébe nézve, majd hozzá hajoltam, egyre közelebb és közelebb és megcsókoltam. Eleinte gyengéden csókoltam meg, várva reakcióját, de ő rögtön vissza is csókolt, majd egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást. A végén az ölében kötöttem ki, és szemtől szemben vele csókolóztunk. Közben a hajába túrtam, és levegő után kapkodtam olyan vadul csókolóztunk.
Hirtelen éreztem, hogy feláll férfiassága, és belemosolyogtam a csókba.
- Mi az? –kérdezte mosolyogva.
- Érzem, hogy a farkad áll, mint a cövek. –mondtam kacéran mosolyogva.
- Hát csodálkozol? –kérdezte nevetve.
- Kívántalak. –mondta ismét, majd újra megcsókolt vadul és szenvedélyesen, én meg vissza. Közben még szorosabban hozzá tapadtam –már mintha ez lehetséges még ennél is jobban - és közben éreztem, hogy a felsőm alá nyúl és végigsimítja, a hátam. Belebizseregtem minden egyes érintésébe, és itt volt az ideje belátnom, hogy a rabja lettem.
- Én is téged. –mondtam két csók közben. De igaz, ez az érzés, már rég nem éreztem, a szívem hevesen vert, ismét, és a testem szinte égett a vágytól, miközben azok a bizonyos pillangók a gyomromban egyre nagyobb szárnycsapásokkal repkedtek.  Félek, hogy ismét beleszeretek, de attól tartok késő ennek gátat szabni, mert az érzéseim elindultak, és csak Rá vágyom, csak Őt akarom.

3. fejezet - Újra látlak

-          Látom, nem vagy jó kedvedbe. –mondtam komoran Josh.

-          Hát nem éppen. –mondtam szomorkásan.

Aztán meghallottam azt a hangot, ami egy éve magát a szerelmet jelentette, a fiút, akinek odaadtam magam, a fiút, akinek szívem adtam, és akivel csúnyán váltunk el.  Elfordultam zavartan a park másik irányába… féltem, sőt rettegtem attól, hogy mi lesz most.

-          Nézd csak kit fújt erre a szél, öcsém. –mutatott felém, és én Alex felé fordultam fájdalmas képpel.

-          Szia, Alex. –mondtam fájdalmasan, mire láttam, hogy arcára fagy a mosoly.

-          Kristine? –döbbent le.

-          Én lennék. –mondtam sóhajtva egyet, majd felkeltem a padról és oda mentem hozzá.

-          Mégis hogy… hogy kerülsz ide?

-          Itt lakom, közel fél éve, itt kapott apu állást. Egyik nagyvárosból a másikba.

-          Értem.

-          Szerettem New Yorkot, sok szép emlék köt hozzá. – eszembe jutott az a bizonyos éjszaka is, sőt az utána jövő vad éjszakáink is, életem legszebb egy hónapja volt, dem égis fájdalmasan emlékszem vissza rá.

-          Nézd, ami megtörtént, megtörtént, borítsunk fátylat a múltra. Az a bizonyos egy hónap meseszép volt, és nem kéne hagynunk, hogy felemésszen minket a fájdalmas elválásunk, lehetnénk barátok, kezdhetnénk újra.  –mondtam ismét, majd kezemet nyújtottam felé.

-          Benne vagyok. –mondta kissé fájdalmas mosollyal, majd kezet fogott velem. Az érintése előhozta a régi emlékeket, minden a feje tetejére fordult az érzéseimmel kapcsolatban.  Egyszerűen ez a kézfogás nem volt elég, újra ölelni akartam, érezni illatát.
Aztán a következő pillanatban átöleltem, mélyen beszívtam az illatát, és bebújtam a nyakához.

-           Hiányoztál. –mondtam kissé rekedtes hangon, mert a bőgés közelében jártam.

-          Te is. –mondta, majd éreztem, ahogyan végigsimítja a fejem, majd a hátam.

-          Én azt hiszem, hogy megyek, magatokra hagylak. –mondta zavartan Damon, majd felkaptam a fejem. Megkedveltem a huncut mosolyú srácot, nem akartam, hogy menjen.

-          Jaj, nem kell, elmehetnénk valahová hárman. Mit szóltok? –kérdeztem hirtelen.

-          Nekem okés. –mondta mosolyogva Alex.

-          Nem akarlak zavarni titeket, van mit megbeszélnetek.  Ráadásul a barátnőm vár. –mondta Josh, és nekem leesett az állam. Ennek barátnője van és mg így is flörtélt velem?

-          Neked barátnőd van, és az előbb mindezek ellenére flörtöltél velem. Kis szemét. –mondtam ledöbbenve, de nevetve, majd finoman belebokszoltam a vállába. Bár ha erősen tettem volna sem fájt volna neki, olyan izmos a karja. Vállat vont és huncutan elmosolygott. Alex meg  felvont szemöldökkel, de mosolyogva nézett bátyjára.

-          Ne nézz így Alex, akkor még nem tudtam ki, és különben is, mostanában az agyamra megy Alyson, de igyekszem még vele maradni. –mondta vállat vonva Josh.

-          Így már más, de tudod, hogy Alsyon apja fontos ügyfele apának, ha most dobod, apa kikészül. –mondta Alex, és én csak bambán néztem a beszélgetésüket az üzleti fogásokról, amiben az emberi érzések, az igazi értékek elvesznek.  Első az üzlet úgy néz ki.

-          Igen tudod, de már lépek utána, biztosan nem tudja, hol vagyok, de előbb elhoztad, amit kértem?

-          Igen, itt van. Nem hiszem el, hogy pénz nélkül járkálsz a városban.  –majd egy köteg pénzt adott át Joshnak.

-          Elköltöttem.  Node megyek, sziasztok!

-          Szia, bátyám.

-          Am szia. –intettem Joshnak.

-          Nos, mihez lenne kedved, hercegnőm? –kérdezte huncutan vigyorogva Alex. Kezdődik, de ha azt hiszi, hogy megfektet,nagyon téved, nem adom magam neki, még egyszer nem adom oda neki szívem.

-          Nem tudom, elmehetnénk enni valahová, vagy csak mesélj. Mi volt eddig veled. –mondtam mosolyogva.

-          Mindegyik megoldható.

-          Mennyire akarsz elegáns helyre vinni? Csak mert nem ahhoz vagyok öltözve.

Ezután végigmért, és én majdnem elpirultam tőle, mindig is zavarba tud hozni, ez a gyengém, másnak eddig még soha sem sikerült.  Nah jó apának, de neki máshogyan. Azokkal a ciki kérdéseivel, a pasikat illetően. Néha elsüllyedek, annyira zavarba hoz, főleg, ha más előtt kérdi. Meg persze váltig állítja, hogy szűz vagyok, ha tudná, hogy egy éve odaadtam ennek a szexistennek a szüzességem, kitérne a
hitéből.  De nem tudja, és ez így van rendjén, még ne is tudja meg, idéo kell, hogy kitaláljam a szöveget, és kimagyarázzam a dolgot.

-          Ez is megteszi, hercegnőm. –mondta ismét ezt a mesebeli jelzőt rám, de igaz, mellette hercegnőnek érzem magam.

-          Akkor induljunk, hercegem. –mondtam nevetve, majd belékaroltam és elindultunk a kocsija felé.