20. rész – Elintézve…

Mattel igazán jó párosítás voltunk, Alysont sikerült kicsinálnunk, de a fő része még hátra volt, a hangfelvétel… Látta, hogy Mattel csókolózok, hogy kézen fogvaj árok, és majd szétvetette az ideg. Mégis, képtelen voltam lefeküdni vele, és bocsánatot is kértem tőle, és megértő volt, nagyon.
Nem tudom, hogy ki fog egy napon a felesége lenni, de biztosan szerencsés lesz, mert Matt édes és kedves, plusz remekül csókol és az ágyban is jó lemernék fogadni.

A terv úgy indult, hogy Alyson után mentem a konyhába, zsebemben a diktafonnal…
- Mit akarsz? –kérdezte flegmán.
- Csak beszélgetni a tettedről. –mondtam komolyan.
- Elgázoltalak, mert utállak, ennyi. –mondta vállat vonva.
- Neked ez csak ennyi? –döbbentem le.
- Mégis mit vársz? Bocsánatkérést? Hát arra várhatsz. –mondta gúnyosan. – Öröm volt elgázolni, és soha senki sem jön majd rá, hogy mit tettem.
- Azt majd meglátjuk. –mondtam komoran, majd kisétáltam a konyhából.

Egy hét múlva már börtönben ült a lány, és Matt apja kidobta Alysont és anyját is a házból plusz beadta a válási papírokat. Még nevére is felvette Alysont, és az szégyent hozott rá. De mégsem bánta meg, amit tett, jó időre rács mögé küldte anyáék segítségével Alysont.
Mindenki boldog, én is, csak egy valami hiányzik, méghozzá Josh. Nélküle az életem semmit sem ér, mert szeretem, teljes szívemből, de Ő Franciaországban van.
De nem hagyhatom elmenni, érzem, csak vele kell lennem, senki mással. Tudom, nyálasan hangzik, de így érzek.
Az nap éppen ebéden volt nálunk Matt és apja… Tudtam, itt az idő, hogy beszéljek Mattel.
- Ugye nem haragszol Matt, de utána kell mennem. –mondtam komolyan Matt szemeibe nézve.
- Nem haragszom, menj csak. –mondta mosolyogva, majd megfogta a kezeim.
- De ez a Josh gyerek aztán jól bánjon veled, mert velem gyűlik meg abaja. –mondta figyelmeztetően, de mégsem komolyan, picit viccelődve.
- Rendben. –mondtam mosolyogva, majd arcon pusziltam. Megbeszéltem anyáékkal a dolgot majd elindultam a reptérre vettem repülőjegyet és elindultam Franciaország felé…

16. fejezet - Új élet… igaz szerelem

Egy héttel később már otthon is voltam, és tudtam, azzal, hogy megváltozott az arcom, egy új élet kezdődött el nálam.  Már tizenkilenc éves vagyok, példát kell mutatnom nem szabad összeroppannom. A ruhatáram-lecseréltem –bár néhány szexi rucit meghagytam- a hajam szőkére festettem –hiszen az a lány az álmomban szőke volt, Ő én voltam, és lehet őrült tett, de megtettem – és megpróbáltam mindenhez jó pofit vágni.

Éppen Joshal pakoltunk ki a szobámban a ruhákat, amit a kis cukkancs vett nekem.
- Köszi, a ruhákat. –mondtam mosolyogva, majd puszit nyomtam az arcára. Végigsimította a hátam, miután szorosan magához vonzott. Majd a nyakamba bújt, és éreztem, hogy mélyen beszívja az illatom.
- Nincs mit ez a legkevesebb, amit tehettem miután öcsém… - kezdte el a mondatot, de nem fejezte be. Szegénykémnek olyan lelkiismeret furdalása van öccse miatt, aki nagyon sokszor bocsánatot kért, de a plasztikája nem. Szakított is vele. Ezt Alexben becsülöm, és már közel a megbocsájtás, de a plasztikát kicsinálom.
- Figyu! Nem a Te hibád. –néztem mélyen a szemeibe megfogva az állát.
- De… - kezdett belé és én az ujjam-rátettem az ajkaira.
- Cssss. Ne beszélj, nem a Te hibád, Te velem voltál, és Alexet sem okolom már, csak a plasztikát, bár most már én vagyok túlplasztikázott hála neki.  –mondtam komolyan, bár azért próbáltam kicsit viccelődni is a végén. Josh azért picit elmosolyodott, de láttam a szemében, hogy akkor is bántja a dolog.
- Mondjuk a melleid nagyobbak. –mondta csibész mosolyával, majd megcsókolt.
Igaz, és ideje lenne érintened. –mondtam huncutan mosolyogva.
- Cseles, de még túl korai, ráadásul csak egy hete műtöttek. –mondta szigorúan, kár volt annyit apával lennie, mert lassan kezd annyira félteni és úgy gondolkodni, mint Ő, bár megértem, szeretnek, node azért szeretem Jost és szeretkezni is akarok vele.
- Node kívánlak. Annyit szenvedtem, végre örülnék, ha lenne valami jó is velem. –mondtam durcásan karba tett kézzel.
- Az orvos külön kihangsúlyozta, hogy nem szabad semmiféle fizikai mozgást végezned.
- Jaj, apa műtött, és nem az orvos, hanem az apa beszélt belőle. –mondtam tovább ugyan olyan durcásan.
- Nem hinném, hercegnőm. Féltelek, nem akarom, hogy bajod essen, mert, Szeretlek. –mondta ki a számomra leggyönyörűbb szót.
- Szeretsz? –kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
- Igen, szeretlek. –mondta komolyan Josh megsimítva az arcom.
- Én is szeretlek hercegem. –mondtam szinte már bőgve, és szorosan Őt ölelve.
- Tudom. –mondta majd megcsókolta a fejem búbját. Még sosem éreztem ilyet, ez az érzés felejthetetlen…
Mindenki annyira kedves velem mindenki annyira félt… Andy, Dimitri és Taylor is bent járt nálam, naponta látogatnak, és úgy kezelnek, mint egy kisgyereket. Néha idegesít, néha pedig élvezem, de végül is csak törődni akarnak velem.
- Mindent köszönök, Josh. –mondtam mélyen a szemeibe nézve, majd megsimítottam az arcát, és érzékien megcsókoltam ajkait.

13. fejezet -Első csókunk♥

És eljött az a perc, megcsókolt, és én viszonoztam. Még sosem éreztem, hogy valaha valaki így csókolt volna meg, volt benne valami varázslatos, valami észveszejtő, mert éreztem, hogy kómába esek, éreztem, hogy végem, csak érte élek, csak Őt akarom.
Csók után bambán néztem a szemeibe, mégis mélyen, miközben elvesztem azokban a meseszép tengerkék szemekben.  Megsimította az arcom, és Ő is meseszépen nézett rám. Hát igen, Ő lett az én szépszemű hercegem, csak az enyém, és együtt elválaszthatatlanok leszünk, és bosszúállók, de ez most mégsem érdekel. Jobban érdekelt a nézése a csókjai, az, mikor kezével megsimította arcom, és mikor átkarolta a derekam, az érintése, na attól még jobban kikészültem.
- Legszívesebben már most Tiéd lennék, még sosem vágytam ennél jobban senkire, de mégis, Alex iránti érzéseim bennem vannak és a mérhetetlen fájdalom és düh is.  Viszont nem akarok sokáig várni, csak pár nap kell, és Tiéd vagyok, én huncut tapizós szépszeműm. –mondtam mosolyogva.
- Szépszmű? Tapizós? Tudod, mit igazad van, az vagyok és bár semmi szex, most jól végigtapizlak és csókollak. –mondta Josh huncutan, majd az ölébe vett.
- Hej, szépszemű! Mégis mit… ? –lepődtem meg miután felkapott. Aztán az ágyra tett és fölém hajolt és elkezdte csókolni a nyakam, majd feltűrte a hálóingem és a hasam kezdte el csókolni. Én csak mélyeket sóhajtottam és élveztem a csókjait.
- Imádlak. – mondtam már lassan nyödécselve.
Mikor abbahagyta a csókolásom Ránéztem, és láttam, hogy Ő felnézett rám kissé zavartan. Jaj én balga marha, hiszen nincsenek érzések, csak üzlet az egész, de én kezdek érezni, pedig Alex… De ő becsapott és nem szabad és… marha vagyok, és Josht szer…azaz kedvelem. Teljesen összezavarodtam,  ezt nem…még nem, most bosszút kell állnom!
- Am ezt nem lehet! Biztos megőrültem és tényleg így érzek, de ez csak üzlet. Ugye? Nem lehet érezni, én…- motyogtam össze vissza, majd felültem és Ő mellém.
- Megértelek, túl korai, csak én is elkaptattam magam. –mondta mosolyogva, majd kezébe vette a plüssmacim és játszadozott vele, mint valami kisfiú. Ezen akaratlanul is elnevettem magam.
- Most mégis mit csinálsz? Akár egy kisfiú komolyan mondom. –mondtam mosolyogva.
- Csak játszadozom. –mondta vállat vonva, majd elkezdte a macit a lábaimon „járkáltatni” majd egyre feljebb és feljebb haladt.
- Hm, ez a maci is olyan huncut, mint Te? –kérdeztem mosolyogva mire ő huncutan rám mosolygott.
- Igen, sőt, még huncutabb, jobb, ha vigyázol. –kacsintott rám, miközben a mancsával felém mutatott.
- Nálad senki sem huncutabb, bár lehet én igen. –mondtam mosolyogva.
- Egyet értek, viszont alig várom, hogy szeretkezzünk. –mondta mosolyogva, majd megsimította az arcom. Már megint kezdi, és nekem a térdeim remegni kezdenek újra –pedig ülünk az ágyon- és a szívem hevesebben ver. Talán nem is szerettem Alexet most? Talán az már régen elmúlt, mikor elváltunk egy éve? Talán Joshba beleszerettem ilyen rövid idő alatt? Lehetséges ez? Mégis mi a fenét várok? Élvezzem ki, szeretkezzünk, hiszen most már mindketten vágyunk rá, és mindketten szabadok vagyunk. Szeretem? Nem tudom, de érzek valamit iránta és hihetetlenül kívánom. Ez az! Ma megteszem és vadul szeretkezek vele, de mégis érzékien… szerelmesen.
- Én is, Josh. –mondtam a szemeibe nézve, majd kivettem a macit a kezéből, ráültem és oda tettem ahol én ültem ott az előbb.
- Ez az éjszaka a miénk, csak a miénk. –mondtam mélyen a szemeibe nézve, majd megcsókoltam szenvedélyesen és elkezdtem kikapcsolni a nadrágját. Tudtam ismét éreztem, hogy Vele akarok lenni és nem csak most, nem csak ezt az egy éjszakát, hanem még sokat, sőt, lehet nyálsana hangzik, de Örökre Vele akarok lenni.

12. fejezet - Szükségem van Rád!

Aztán hazaértem, de egyszerűen képtelen voltam bemenni a házba. Mondjuk apa kocsija sehol, így nem kell elé állnom, és azt mondanom igazad volt Alexszel, legalábbis egyelőre.  De nem akartam, hogy Josh itt hagyjon, most szükségem volt Rá, és neki is rám…
- Velem maradsz ma éjjel? –kérdeztem boci szemekkel.
- Lehet nem éppen a legjobb ötlet, most zaklatott vagy. –mondta komolyan.
- Nem úgy velem, hanem csak légy mellettem, szükségem van rád.  De neked is rám, hiába tagadod.
- Rendben. Igazad van. Gyere, menjünk be.
- Menjünk be.
Aztán kiszálltunk a kocsiból, majd a bejárathoz sétáltunk, kézen fogva, majd bementünk, és meg sem állva a szobám felé vezettem.
- Hát ez lenne a szobám. –mondtam mosolyogva.
- Szép. –mondta ki, majd elkezdett nézelődni, amíg én elkezdtem vetkőzni.
- Ho –ho, mit csinálsz kislány? Semmi szex…még. –mondta megzavarodva, én meg elmosolyodtam. Annyira vicces volt, végre sikerült mosolyognom.
- Leveszem a ruháim, és átöltözök. De vicces vagy, amikor zavarban vagy. –kuncogtam el magam.
- Meg tudtommal láttál már ruhák nélkül, kis tapizós. –mondtam felvont szemöldökkel.
- Szóval vicces vagyok, hm? És tapizós? – vonta fel a szemöldökét, és virította ismét azt a cuki sunyi vigyorát, amitől már ott helyben elolvadtam.
- Igen, az vagy. - mondtam huncutan, majd odamentem hozzá, már csak egy szál melltartóban és bugyiban, majd végigsimítottam a mellkasán.  – Csak Te voltál képes megvigasztalni, és egyben megnevettetni, és köszi, érte, szépszemű.
Közben elkomolyodtam, és végigsimítottam arcán.  Már egyre közelebb és közelebb hajoltam felé, és már majdnem megcsókoltam, de ő elhajolt.
- Ezt nem kéne. Most zaklatott vagy, és én is, de ígérem szépségem, hogy amint lenyugodtak a kedélyek, úgy megdöngetlek, hogy arra szavakat sem találsz majd, legfeljebb nyögéseket. –mondta komolyan, majd a szex résznél huncutan rám vigyorgott.
De igaza volt, túlságosan dühös vagyok még Alexre és a plasztikájára és meg kell bosszulnunk, amit velünk tettek.
- Igazad van, bocsi. –mondtam komolyan. Persze a másik felem vágyott rá, és azt kívánta, bárcsak most „megdöngetne”, itt helyben vadul és szenvedélyesen. Tudom, hogy nemrég még alexért dobogott a szívem, de Josh, nos már az első perctől kezdve megmozdult valami a szívemben iránta, és mikor reggel letapizott, az érintésétől lázba jöttem, és ha csak visszagondolok rá újra elönt ez a vágy. Eközben észrevettem, hogy még mindig mellkasát simogatom, és mélyen azokba a meseszép szemekbe nézek.
- Minden oké? – kérdezte zavartan, kissé aggódva Josh.
- Am igen persze. –mondtam mosolyogva.
- Ami pedig a döngetést illeti, alig várom. –mondtam oda mosolyogva, kacéran, majd elindultam a szekrény felé. Simán levettem a melltartóm és a bugyim, nem zavart, hogy ott van, hiszen látott már a kis tapizós szépszemű ruhák nélkül. Mikor oda néztem hirtelen elfordult, de biztosra veszem, hogy amikor módjában állt, megbámult a drága. De ezt, cseppet sem bánom…
Aztán felkaptam egy cuki rózsaszín selyem hálóinget.
- Nos, hogy festek? –kérdeztem mosolyogva.
- Meseszép vagy. –mondta, majd odajött hozzám, és megsimította az arcom. Én csak bambán néztem a szemeibe és újra elöntött az a mérhetetlen vágy, amit iránta érzek.
- Szükségem van rád, Kris. –mondta mélyen a szemeimbe nézve.
- Nekem is rád, Josh. –mondtam komolyan miközben elvesztem azokban a szép szemeiben, aztán egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám. Tudtam, itt az idő, végre velem lesz, végre ölel és csókol. Itt vagyunk egymásnak, és mindkettőnknek szüksége van a másikra.

8.fejezet - Bűnös érintés, összetört szív...

Kifejezetten haragszok magamra, amiért eljöttem vele, hiszen újra megbánt, és újra csalódnom kell benne. Most is, vajon hol és merre lehet, túlságosan gyanús ez nekem, hogy csak így reggel lelép. Bevásárolnia nem kell, hiszen van személyzetük, és mindig mindent megcsinálnak helyettük. Akkor meg hová kellett mennie? Aztán lehet, hogy van valami fontos dolga, és csak én vagyok paranoiás, ki tudja.
Ezekben a gondolatokban merültem el a tusoló alatt, majd kerestem törölközőt, de sehol semmi, én marha nem hoztam be a tusolóba, ami el volt készítve. Jellemző rám. Gondoltam, úgy sincs senki a szobában, így kimentem pucéran, de miután kinyitottam az ajtót, hirtelen beléütköztem valakibe.
Mikor felnéztem, nem hittem a szememnek, Josh volt az, méghozzá egy szál törölközőben. Szólni sem tudtam, rajtam nem volt semmi, rajta meg éppen hogy valami. Csak bambán néztem rá, Ő is rám, bár néha mintha csodálkozást véltem volna felfedezni arcáról, máskor meg a tekintetével, azokkal a kék szemekkel, mintha perzselt volna, úgy végig mért, bár egyelőre nem sokat láthatott, inkább érezhette a testem, mert ahogyan neki mentem, jó hozzá tapadtam, akarva, akaratlanul.
- Te tényleg meseszép vagy, nem csak arcra. –mondtam komolyan, majd megsimította az arcom, és a másik kezével a derekam, és a hátam simította végig, majd a fenekem. Nem szóltam, túlságosan jól esett, és abban a percben még Alexet is elfelejtettem, ami bűn, de igaz. Csak végigsimítottam kezemmel az izmos felsőtestén, majd meseszép kék szemeibe meredtem.
- Te sem vagy semmi. –mondtam még mindig bambán.  Aztán a következő pillanatban az egyik keze vándorútra indult. Méghozzá a nyakamtól indulva, és egyre lejjebb és lejjebb haladt.
- Ezt nem kéne. –mondtam, de Ő leállított.
-Csssss. –mondta, majd elkezdte simogatni melleim, és én megremegtem, alig bírtam állni a lábamon. Aztán elindult lefelé a keze, és majdnem végigsimította nőiességem, de leállítottam.
- Ezt ne, Josh, nem helyes, Alex miatt. – mondtam komolyan, majd megfogtam a kezét.
- Igaz, bocsáss meg, csak a szívem és az önbecsülésem darabokban van.  –mondta fájdalmas tekintetével.
- Mégis mi történt? –kérdeztem aggódó tekintettel.
-Alyson dobott. Nem árulta el ki miatt, gondolom fél, hogy szétverem a csávó képét, de igaza is van, ha megtudom, hogy ki volt, megverem azt. – szinte forrott a dühtől.
- Nyugodj le, kérlek, biztosan van valami békés megoldás is.
- Ehhez nincs. Szétverem a pasast.
- Nem, Josh, van megoldás, nem helyes, tudom, fáj, én is éreztem hasonlót, mikor Alex dobott, de még visszakaphatod Alysont, csak harcolj érte.
- Már nem kell, é biztos lehetsz benne, hogy tönkre teszem!
- Ne, várj! –kiáltottam miután elindult, de Ő elindult kifelé, én gyorsan magamra vettem egy köntöst, és elindultam utána, egészen a szobájáig. Amit persze jól megbámultam, nagyon szép szoba volt, de Ő hirtelen ledobta a törölközőjét, és nekem meg leesett az állam.
- Ezek ám a méretek, az biztos. –gondoltam magamban, de hangosan nem mertem kimondani. Aztán észhez kaptam, mikor már a nadrágját vette fel.
- Ne menj, Josh, kérlek, higgadj le! –kérleltem, majd megfogtam a kezét is, boci szemekkel néztem Rá, de benne fortyogott a düh.
Aztán elindult lefelé, és én meg utána, de mikor leálltam, ott termett az egész család talpig kiöltözve a reggelihez, én meg egy szál semmiben Josh nevét kiabálva.
Alex is már ott volt, mindenki furcsa tekintettel nézett ránk.
- Am bocsánat. Alyson kirúgta szegényt, és most valami őrültségre készül. –mondtam szomorúan a többieknek, tényleg aggódtam Joshért.
Alex arca zavart és ijedt volt, a szüleié, meg szomorú.
- Nyugodj le, bátyám. –mondta higgadtan Alex, majd egyik kezét Josh vállára tette, és a szemei nézett.
- Csak nyugi, nem éri meg. –mondta ismét, majd csodával határos módon lehiggadt.
- Akkor én átöltözöm. –mondtam zavartan, majd felmentem átöltözni. Hát szegény jól kiborult, amit nem is csodálok. Egy biztos, később megvigasztalom…

2. fejezet - Micsoda véletlen...

Csak felvont szemöldökkel néztem rá, de tetszett, hogy ilyen huncut, nagyon is.  De igaza volt, amióta megláttam, hevesen ver a szívem, és azok a furcsa érzések keringenek a gyomromban.
-            Hát, jogos, néha elég. –mondtam mosolyogva. Az a mosolya, jó idő kell hozzá, hogy megszokjam.
-          Am… melyik suliba jársz, Josh? Mesélj magadról valamit. –kérdeztem mosolyogva.
-           Nos… ide a Los Angeles High- ba járok. Hétfőn kezdünk, most költöztünk ide, Franciaországból.  Van egy öcsém.. Anya újság író, apa ügyvéd. Még valami szépségem? – az a kacér tekintet, az a huncut mosoly. hát nincs még egy ilyen a Földön, az tény.
-          Francia? Az nem semmi. Adhatnál nyelvleckéket. –mondtam huncutan.
-          Meglesz. – villanotta elő a huncut és pimasz vigyorát, ismét.
-          Egyszer jártam egy ideig egy francia sráccal, Alex Leroyal . Nagy lókötő a srác, de szerettem, amíg tartott. Még a szüzességem is neki adtam, pedig akkoriban még ennél is makacsabb voltam. – mondtam komolyan és láttam, hogy arcára fagy a mosoly.
-          Mi a baj? –kérdeztem aggódva.
-          Micsoda véletlen. A sors éppen az öcsém exével hozott össze, a teljes nevem Josh Leroy. –mondta most már kissé mosolyogva.
-          Te vagy az a Josh? Az, aki bevezette őt az éjszaki életbe? Aki megszerezte neki az első nőjét?  A bátyja, akire felnéz? – kérdeztem ledöbbenve, de Ő csak bólogatott.
-          Nem semmi. –mondtam elismerően.
-          Tudtam, hogy ismerős vagy valahonnan, láttam is rólad képet, mikor vele jártam. De akkor egy lány kókusz melltartói közül nyaltad le a tejszínhabot. – mosolyodtam el, de egy biztos, lettem volna a lány helyében.
-          Az is jár a francia nyelvlecke mellé.
-          Azt gondoltam.

Hazudtam magamnak, most, hogy találkoztam vele, eszembe jutott, hogy mennyire szerettem Alexet, apa nem is tudja, hogy odaadtam magam neki, mikor az ő apjukkal üzletelt.  De szerettem ehhez kétség sem fér. Az alatt az egy év alatt sikerült elfelejtenem, hogy milyen a szerelem, és milyen, ha fáj valami, túlságosan is.  Mikor ránéztek Joshra, hasonlót érzek, ez a furcsa megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába, ami akkor is, mikor Alexel jártam, és az ő hihetetlenül elbűvölő kék szemeibe néztem.  Ezekben a Leroy testvérekben van valami, amitől nem tudok szabadulni, valami, ami magával ragad, és hiába próbálsz szabadulni, és józanul gondolkodni, nem megy.
-          Itt találkozom vele a parkban, nemsokára meg is kéne jönnie. késik, szokásához híven. –mondtam szemét forgatva kissé atyáskodóan Josh.
-          Juj, az kínos lesz. –mondtam zavartan.
-          Ugyan. Miért lenen az? Hiszen nem történ köztünk semmi. –mondta hitetlenkedve. Igaza van, de Alex iránti érzéseim még mindig megvoltak, és fájt, ami történt. Nagyon.
-          Legyen annyi elég, hogy fájdalmasan váltunk el.
-          Jaj, hát igaz, de most már új lappal indultok, jó barátként. Sok mindenről lemaradtam, amíg Balin nyaltam a tejszínt a lányok melltartóiból. –mondtam komolyan, majd próbált viccelődni, de én csak fájdalmasan mosolyogtam egyet…

Egyszerűen túlságosan fáj a múlt, túl sok minden történt ahhoz, hogy csak úgy hirtelen újra barátok legyünk.  Idő kell…

1. fejezet - Találkozás

A nevem Kristine Evans, és ez az én történetem. Azon a napon, mikor megismertem Őt, az életem teljes fokú fordulatot vett, és minden, amiben hittem, minden, amit valaha gondoltam, szertefoszlott, és valami más, valami hatalmasabb erő vette kezdetét, valami, ami régen ismeretlen volt, és amit akkor még nem ismertem fel: Az igaz szerelem.

Ezen a bizonyos nap sem indult másképp, mint a többi átlagos nap. Apa felszívódott valami üzleti útra ismét. Orvos, igaz, de túl sokat van távol, hiányzik. Bár a szigorúsága kevésbé.
Túl szigorú, néha úgy érzem, nem kapok levegőt tőle, de végül is félt, ez az apák dolga.
Lehet lázadnom kéne, de nincs hozzá elég merszem...
Unatkoztam otthon, a naplómba is beleírtam gondolataim, a Tv-ben semmi sem volt, egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Ráadásul aggódtam a családunkért, így gondoltam kiszellőztetem a fejem.  Elindultam a parkba, kicsit gondolkodni.
Mikor odaértem, leültem az egyik padra és mély levegőt vettem, majd oldalra néztem, és hirtelen megpillantottam Őt.  Akkor még nevét sem tudtam, de szívem mintha hevesebben vert volna, mintha megszűnt volna a világ számomra létezni, és csak Ő van, csak Őt látom, senki mást.
Álmodozásomból – és bámulásából- az zökkentett ki, hogy kissé huncutan rám mosolygott.  Persze én zavartan vissza, aztán elfordultam, éreztem, hogy elönt a forróság, és vérvörös a fejem attól, hogy elpirulok.   
Aztán mikor visszafordultam, már azon kaptam magam, hogy felém tart. Nem tudtam szólni sem, csak mikor köszönt visszaköszöntem.

-          Szia, am Kristine vagyok. –köszöntem neki, mire Ő is bemutatkozott, neve mesésen csengett számomra, mégis rosszfiúsan. Mégsem hagytam ott, maradtam, és elvesztem meseszép kék szemeiben.

-          Josh. –mondta azzal a huncut vigyorával, amitől az első pillanattól majd elolvadtam.

-          Am mond csak, erre felé laksz? –kérdeztem mosolyogva.

-          Igen erre, ide valósi vagyok, szépségem. –egyre jobban majd elolvadtam tőle. Mi ütött belém? Általában ellen tudok állni a pasik flörtjének, de most elvesztem… De próbáltam összeszedni a gondolataim, próbáltam koncentrálni, nem ment, csak mosolyogva és szerényen néztem azokba a meseszép szemekbe.

-          Én is. De mond csak, mióta vagyok a szépséged? –kérdeztem felvont szemöldökkel mosolyogva.

-          Hiszen csak most ismertük meg egymást.

-          Az idő nem számít, néha elég egy pillanat. – az a huncut mosolya, hát végem, ki kell ürítenem a fejem, de ne megy, ez a srác, flörtöl velem, túl magabiztos, ami általában idegesít, nem szeretem az egoista nagyképű pasikat, de Ő, hát teljesen magával ragadott.