11. fejezet - Mérhetetlen fájdalom

Ott csókolgatta Alex a számomra igen csak ismerős szőke plasztikát a suliból, sőt, még szerelmet is vallott neki, ennyire tudok szájról olvasni.  Majd meg szakadt a szívem, hogy nekem, annak idején sosem mondta, hogy szeret, ezért hagyott el, és ennek a műnőnek meg csak így szerelmet vall, ráadásul az előző éjszaka velem szexelt . Igaz mondta utólag, hogy szeretett, de ezek után már hinni sem tudok neki, egyetlen szavának sem.
- Alyson? – csak ennyi nyögött ki fájdalmasan Josh, és rögtön leesett a kép, ez a lány Josh exe, aki az én exemmel kefél. Remek.  Mert igen, ezek után már tuti az exem Alex. Én marha csacsi, hogy hittem neki, és annak, hogy az előző éjszaka jelentett valamit! Én balga szamár! A szívem darabokban volt, de egyben majd szétvetett a düh.
Gyors léptekkel megindultam feléjük, utánam Josh, és mikor megláttak, totál le voltak döbbenve.
Nem szóltam egy ideig semmit, csak szomorúan néztem Alexre és a plasztikára. Josh is, mint később kiderült, de akkor csak őket néztem. Majd egy hatalmas pofont vágtam le Alexnek, hogy tudja, kurvára haragszom rá.
- Ezt nem érdemeltem meg Te szemét, hogy ezzel a műnővel csalj meg, és azt főképp nem, hogy újra a lelkembe gázolj. Azt hittem a tegnapi éjszaka után újra kezdtük, de úgy látszik tévedtem. A pokolban fogsz, elégne te rohadék. –mondtam oda dühösen a pofon után Alexnek.
- Sajnálom, hogy így kell megtudnotok, de egy ideje szeretem, Alysont. –mondta komolyan és kimérten Alex.
- Akkor miért kellett megdugnod? Miért kellett újra megbántanod?
- Veled próbáltam felejteni őt, de képtelen vagyok.
- Szóval szereted, és én csak egy tárgy voltam, amit jól kiélvezel, afféle felejtő.
- Sajnálom.
- Én is.  –szólt közbe a szöszi.
- Te csak légy csendbe plasztika! –üvöltöttem rá.
- Hogy mi? Mit képzelsz Te magadról?
- Én mit? Nézz magadba szöszi, összetörted Josh szívét, akinél jobb srác nincs is a Földön, és egyúttal ártottál másnak is. Miért voltatok ilyen gyávák? Mondtátok volna meg nyíltan, akkor talán még meg is bocsájtanám, de így, így készüljetek a bosszúmra! –mondtam gonoszan, és tényleg volt okuk félni  ezek után. Aztán oda jött Andy és Dim is, nem volt nehéz kitalálni, hogy mi folyik itt, így csak csendben hallgatták a dühkitörésem.
- Az én bosszúmra is. Sosem fogom neked ezt megbocsájtani, öcsém. –mondta ridegen Josh, és mikor ránéztem, azokkal a szép szemekkel szinte perzselte az árulókat.
- Készüljetek fel rá, mert a poklok poklát élitek majd át! Itt helyben megígérem, hogy kikészítelek titeket. –mondtam gyűlölettel teli tekintettel én is, majd kézen fogtam Josh, és elindultunk kifelé a klubból, mögöttünk Dim és Andy.
Mikor kiértem majd meg szakad a szívem, és a hirtelen düh mély fájdalomba csapott át. Nem bírtam visszatartani a könnyeim, és Josht átölelve bőgtem. Habár mindenki próbált vigasztalni, de nem ment, egyszerűen képtelen voltam arra, hogy leálljak.
- Nyugi, ne sírj. – mondta Josh vigasztalva, miközben magához ölelt.
- Gyűlölöm őket, ezért kapnak, de nagyon. –mondtam zokogva.
- Én is így érzek, ne aggódj megkapják a magukét, de most az a lényeg, hogy lenyugodjunk, és hideg fejjel gondolkodjunk.
- Még nem megy, képtelen vagyok. –sírtam tovább.
- Jobb lenne, ha pihennél, Kris.  Csak magadnak ártasz, Joshnak igaza van. –mondta vigasztalóan Andy.
- Hazaviszünk. –mondta Dim.
- Nem kell, majd én hazaviszem, ti csak szórakozzatok, már ha tudtok ezek után.  –szólt közbe Josh, mire felkaptam a fejem. De édi, ő akar hazavinni, én meg itten rinyálok, az ő szíve is pont úgy össze van törve.
- Igen, Josh haza visz. –mondtam szipogva, és átöleltem Josht, mire elmosolyodtak.
Most érzem, hogy szükségem van Rá, nélküle elvesznék, csak ő kell, mélyen beszívva az illatát, az erős karjai közt akarok lenni, hogy feledjem azt a mocskos dögöt és a plasztikáját.
- Akkor Josh visz haza és kényeztet. –mondta kis pimaszsággal Dim, de én nem néztem fel, csak tovább szorosan Joshoz bújva szipogtam.  Biztosan meg akart nevettetni, de egyszerűen most bármire képes lennék, csak nevetni nem…
- Igyekszem. –mondta nagyot sóhajtva Josh, majd megfogta az állam és mélyen a szemeimbe nézett.
- Ideje indulni. –szólt újra, majd bólintottam, mire letörölte a könnyeim az ujjával. Aztán kézen fogva a kocsijához mentünk, és miután beszálltunk, elindultunk hozzám. Közben végig az ablaknak dőltem, és kifelé bámultam. Nem tudta mit mondani Neki, hiszen átérzi fájdalmam, és túl gyenge is voltam hozzá.

8.fejezet - Bűnös érintés, összetört szív...

Kifejezetten haragszok magamra, amiért eljöttem vele, hiszen újra megbánt, és újra csalódnom kell benne. Most is, vajon hol és merre lehet, túlságosan gyanús ez nekem, hogy csak így reggel lelép. Bevásárolnia nem kell, hiszen van személyzetük, és mindig mindent megcsinálnak helyettük. Akkor meg hová kellett mennie? Aztán lehet, hogy van valami fontos dolga, és csak én vagyok paranoiás, ki tudja.
Ezekben a gondolatokban merültem el a tusoló alatt, majd kerestem törölközőt, de sehol semmi, én marha nem hoztam be a tusolóba, ami el volt készítve. Jellemző rám. Gondoltam, úgy sincs senki a szobában, így kimentem pucéran, de miután kinyitottam az ajtót, hirtelen beléütköztem valakibe.
Mikor felnéztem, nem hittem a szememnek, Josh volt az, méghozzá egy szál törölközőben. Szólni sem tudtam, rajtam nem volt semmi, rajta meg éppen hogy valami. Csak bambán néztem rá, Ő is rám, bár néha mintha csodálkozást véltem volna felfedezni arcáról, máskor meg a tekintetével, azokkal a kék szemekkel, mintha perzselt volna, úgy végig mért, bár egyelőre nem sokat láthatott, inkább érezhette a testem, mert ahogyan neki mentem, jó hozzá tapadtam, akarva, akaratlanul.
- Te tényleg meseszép vagy, nem csak arcra. –mondtam komolyan, majd megsimította az arcom, és a másik kezével a derekam, és a hátam simította végig, majd a fenekem. Nem szóltam, túlságosan jól esett, és abban a percben még Alexet is elfelejtettem, ami bűn, de igaz. Csak végigsimítottam kezemmel az izmos felsőtestén, majd meseszép kék szemeibe meredtem.
- Te sem vagy semmi. –mondtam még mindig bambán.  Aztán a következő pillanatban az egyik keze vándorútra indult. Méghozzá a nyakamtól indulva, és egyre lejjebb és lejjebb haladt.
- Ezt nem kéne. –mondtam, de Ő leállított.
-Csssss. –mondta, majd elkezdte simogatni melleim, és én megremegtem, alig bírtam állni a lábamon. Aztán elindult lefelé a keze, és majdnem végigsimította nőiességem, de leállítottam.
- Ezt ne, Josh, nem helyes, Alex miatt. – mondtam komolyan, majd megfogtam a kezét.
- Igaz, bocsáss meg, csak a szívem és az önbecsülésem darabokban van.  –mondta fájdalmas tekintetével.
- Mégis mi történt? –kérdeztem aggódó tekintettel.
-Alyson dobott. Nem árulta el ki miatt, gondolom fél, hogy szétverem a csávó képét, de igaza is van, ha megtudom, hogy ki volt, megverem azt. – szinte forrott a dühtől.
- Nyugodj le, kérlek, biztosan van valami békés megoldás is.
- Ehhez nincs. Szétverem a pasast.
- Nem, Josh, van megoldás, nem helyes, tudom, fáj, én is éreztem hasonlót, mikor Alex dobott, de még visszakaphatod Alysont, csak harcolj érte.
- Már nem kell, é biztos lehetsz benne, hogy tönkre teszem!
- Ne, várj! –kiáltottam miután elindult, de Ő elindult kifelé, én gyorsan magamra vettem egy köntöst, és elindultam utána, egészen a szobájáig. Amit persze jól megbámultam, nagyon szép szoba volt, de Ő hirtelen ledobta a törölközőjét, és nekem meg leesett az állam.
- Ezek ám a méretek, az biztos. –gondoltam magamban, de hangosan nem mertem kimondani. Aztán észhez kaptam, mikor már a nadrágját vette fel.
- Ne menj, Josh, kérlek, higgadj le! –kérleltem, majd megfogtam a kezét is, boci szemekkel néztem Rá, de benne fortyogott a düh.
Aztán elindult lefelé, és én meg utána, de mikor leálltam, ott termett az egész család talpig kiöltözve a reggelihez, én meg egy szál semmiben Josh nevét kiabálva.
Alex is már ott volt, mindenki furcsa tekintettel nézett ránk.
- Am bocsánat. Alyson kirúgta szegényt, és most valami őrültségre készül. –mondtam szomorúan a többieknek, tényleg aggódtam Joshért.
Alex arca zavart és ijedt volt, a szüleié, meg szomorú.
- Nyugodj le, bátyám. –mondta higgadtan Alex, majd egyik kezét Josh vállára tette, és a szemei nézett.
- Csak nyugi, nem éri meg. –mondta ismét, majd csodával határos módon lehiggadt.
- Akkor én átöltözöm. –mondtam zavartan, majd felmentem átöltözni. Hát szegény jól kiborult, amit nem is csodálok. Egy biztos, később megvigasztalom…