Ott csókolgatta Alex a számomra igen csak ismerős szőke plasztikát a suliból, sőt, még szerelmet is vallott neki, ennyire tudok szájról olvasni. Majd meg szakadt a szívem, hogy nekem, annak idején sosem mondta, hogy szeret, ezért hagyott el, és ennek a műnőnek meg csak így szerelmet vall, ráadásul az előző éjszaka velem szexelt . Igaz mondta utólag, hogy szeretett, de ezek után már hinni sem tudok neki, egyetlen szavának sem.
- Alyson? – csak ennyi nyögött ki fájdalmasan Josh, és rögtön leesett a kép, ez a lány Josh exe, aki az én exemmel kefél. Remek. Mert igen, ezek után már tuti az exem Alex. Én marha csacsi, hogy hittem neki, és annak, hogy az előző éjszaka jelentett valamit! Én balga szamár! A szívem darabokban volt, de egyben majd szétvetett a düh.
Gyors léptekkel megindultam feléjük, utánam Josh, és mikor megláttak, totál le voltak döbbenve.
Nem szóltam egy ideig semmit, csak szomorúan néztem Alexre és a plasztikára. Josh is, mint később kiderült, de akkor csak őket néztem. Majd egy hatalmas pofont vágtam le Alexnek, hogy tudja, kurvára haragszom rá.
- Ezt nem érdemeltem meg Te szemét, hogy ezzel a műnővel csalj meg, és azt főképp nem, hogy újra a lelkembe gázolj. Azt hittem a tegnapi éjszaka után újra kezdtük, de úgy látszik tévedtem. A pokolban fogsz, elégne te rohadék. –mondtam oda dühösen a pofon után Alexnek.
- Sajnálom, hogy így kell megtudnotok, de egy ideje szeretem, Alysont. –mondta komolyan és kimérten Alex.
- Akkor miért kellett megdugnod? Miért kellett újra megbántanod?
- Veled próbáltam felejteni őt, de képtelen vagyok.
- Szóval szereted, és én csak egy tárgy voltam, amit jól kiélvezel, afféle felejtő.
- Sajnálom.
- Én is. –szólt közbe a szöszi.
- Te csak légy csendbe plasztika! –üvöltöttem rá.
- Hogy mi? Mit képzelsz Te magadról?
- Én mit? Nézz magadba szöszi, összetörted Josh szívét, akinél jobb srác nincs is a Földön, és egyúttal ártottál másnak is. Miért voltatok ilyen gyávák? Mondtátok volna meg nyíltan, akkor talán még meg is bocsájtanám, de így, így készüljetek a bosszúmra! –mondtam gonoszan, és tényleg volt okuk félni ezek után. Aztán oda jött Andy és Dim is, nem volt nehéz kitalálni, hogy mi folyik itt, így csak csendben hallgatták a dühkitörésem.
- Az én bosszúmra is. Sosem fogom neked ezt megbocsájtani, öcsém. –mondta ridegen Josh, és mikor ránéztem, azokkal a szép szemekkel szinte perzselte az árulókat.
- Készüljetek fel rá, mert a poklok poklát élitek majd át! Itt helyben megígérem, hogy kikészítelek titeket. –mondtam gyűlölettel teli tekintettel én is, majd kézen fogtam Josh, és elindultunk kifelé a klubból, mögöttünk Dim és Andy.
Mikor kiértem majd meg szakad a szívem, és a hirtelen düh mély fájdalomba csapott át. Nem bírtam visszatartani a könnyeim, és Josht átölelve bőgtem. Habár mindenki próbált vigasztalni, de nem ment, egyszerűen képtelen voltam arra, hogy leálljak.
- Nyugi, ne sírj. – mondta Josh vigasztalva, miközben magához ölelt.
- Gyűlölöm őket, ezért kapnak, de nagyon. –mondtam zokogva.
- Én is így érzek, ne aggódj megkapják a magukét, de most az a lényeg, hogy lenyugodjunk, és hideg fejjel gondolkodjunk.
- Még nem megy, képtelen vagyok. –sírtam tovább.
- Jobb lenne, ha pihennél, Kris. Csak magadnak ártasz, Joshnak igaza van. –mondta vigasztalóan Andy.
- Hazaviszünk. –mondta Dim.
- Nem kell, majd én hazaviszem, ti csak szórakozzatok, már ha tudtok ezek után. –szólt közbe Josh, mire felkaptam a fejem. De édi, ő akar hazavinni, én meg itten rinyálok, az ő szíve is pont úgy össze van törve.
- Igen, Josh haza visz. –mondtam szipogva, és átöleltem Josht, mire elmosolyodtak.
Most érzem, hogy szükségem van Rá, nélküle elvesznék, csak ő kell, mélyen beszívva az illatát, az erős karjai közt akarok lenni, hogy feledjem azt a mocskos dögöt és a plasztikáját.
- Akkor Josh visz haza és kényeztet. –mondta kis pimaszsággal Dim, de én nem néztem fel, csak tovább szorosan Joshoz bújva szipogtam. Biztosan meg akart nevettetni, de egyszerűen most bármire képes lennék, csak nevetni nem…
- Igyekszem. –mondta nagyot sóhajtva Josh, majd megfogta az állam és mélyen a szemeimbe nézett.
- Ideje indulni. –szólt újra, majd bólintottam, mire letörölte a könnyeim az ujjával. Aztán kézen fogva a kocsijához mentünk, és miután beszálltunk, elindultunk hozzám. Közben végig az ablaknak dőltem, és kifelé bámultam. Nem tudta mit mondani Neki, hiszen átérzi fájdalmam, és túl gyenge is voltam hozzá.
- Alyson? – csak ennyi nyögött ki fájdalmasan Josh, és rögtön leesett a kép, ez a lány Josh exe, aki az én exemmel kefél. Remek. Mert igen, ezek után már tuti az exem Alex. Én marha csacsi, hogy hittem neki, és annak, hogy az előző éjszaka jelentett valamit! Én balga szamár! A szívem darabokban volt, de egyben majd szétvetett a düh.
Gyors léptekkel megindultam feléjük, utánam Josh, és mikor megláttak, totál le voltak döbbenve.
Nem szóltam egy ideig semmit, csak szomorúan néztem Alexre és a plasztikára. Josh is, mint később kiderült, de akkor csak őket néztem. Majd egy hatalmas pofont vágtam le Alexnek, hogy tudja, kurvára haragszom rá.
- Ezt nem érdemeltem meg Te szemét, hogy ezzel a műnővel csalj meg, és azt főképp nem, hogy újra a lelkembe gázolj. Azt hittem a tegnapi éjszaka után újra kezdtük, de úgy látszik tévedtem. A pokolban fogsz, elégne te rohadék. –mondtam oda dühösen a pofon után Alexnek.
- Sajnálom, hogy így kell megtudnotok, de egy ideje szeretem, Alysont. –mondta komolyan és kimérten Alex.
- Akkor miért kellett megdugnod? Miért kellett újra megbántanod?
- Veled próbáltam felejteni őt, de képtelen vagyok.
- Szóval szereted, és én csak egy tárgy voltam, amit jól kiélvezel, afféle felejtő.
- Sajnálom.
- Én is. –szólt közbe a szöszi.
- Te csak légy csendbe plasztika! –üvöltöttem rá.
- Hogy mi? Mit képzelsz Te magadról?
- Én mit? Nézz magadba szöszi, összetörted Josh szívét, akinél jobb srác nincs is a Földön, és egyúttal ártottál másnak is. Miért voltatok ilyen gyávák? Mondtátok volna meg nyíltan, akkor talán még meg is bocsájtanám, de így, így készüljetek a bosszúmra! –mondtam gonoszan, és tényleg volt okuk félni ezek után. Aztán oda jött Andy és Dim is, nem volt nehéz kitalálni, hogy mi folyik itt, így csak csendben hallgatták a dühkitörésem.
- Az én bosszúmra is. Sosem fogom neked ezt megbocsájtani, öcsém. –mondta ridegen Josh, és mikor ránéztem, azokkal a szép szemekkel szinte perzselte az árulókat.
- Készüljetek fel rá, mert a poklok poklát élitek majd át! Itt helyben megígérem, hogy kikészítelek titeket. –mondtam gyűlölettel teli tekintettel én is, majd kézen fogtam Josh, és elindultunk kifelé a klubból, mögöttünk Dim és Andy.
Mikor kiértem majd meg szakad a szívem, és a hirtelen düh mély fájdalomba csapott át. Nem bírtam visszatartani a könnyeim, és Josht átölelve bőgtem. Habár mindenki próbált vigasztalni, de nem ment, egyszerűen képtelen voltam arra, hogy leálljak.
- Nyugi, ne sírj. – mondta Josh vigasztalva, miközben magához ölelt.
- Gyűlölöm őket, ezért kapnak, de nagyon. –mondtam zokogva.
- Én is így érzek, ne aggódj megkapják a magukét, de most az a lényeg, hogy lenyugodjunk, és hideg fejjel gondolkodjunk.
- Még nem megy, képtelen vagyok. –sírtam tovább.
- Jobb lenne, ha pihennél, Kris. Csak magadnak ártasz, Joshnak igaza van. –mondta vigasztalóan Andy.
- Hazaviszünk. –mondta Dim.
- Nem kell, majd én hazaviszem, ti csak szórakozzatok, már ha tudtok ezek után. –szólt közbe Josh, mire felkaptam a fejem. De édi, ő akar hazavinni, én meg itten rinyálok, az ő szíve is pont úgy össze van törve.
- Igen, Josh haza visz. –mondtam szipogva, és átöleltem Josht, mire elmosolyodtak.
Most érzem, hogy szükségem van Rá, nélküle elvesznék, csak ő kell, mélyen beszívva az illatát, az erős karjai közt akarok lenni, hogy feledjem azt a mocskos dögöt és a plasztikáját.
- Akkor Josh visz haza és kényeztet. –mondta kis pimaszsággal Dim, de én nem néztem fel, csak tovább szorosan Joshoz bújva szipogtam. Biztosan meg akart nevettetni, de egyszerűen most bármire képes lennék, csak nevetni nem…
- Igyekszem. –mondta nagyot sóhajtva Josh, majd megfogta az állam és mélyen a szemeimbe nézett.
- Ideje indulni. –szólt újra, majd bólintottam, mire letörölte a könnyeim az ujjával. Aztán kézen fogva a kocsijához mentünk, és miután beszálltunk, elindultunk hozzám. Közben végig az ablaknak dőltem, és kifelé bámultam. Nem tudta mit mondani Neki, hiszen átérzi fájdalmam, és túl gyenge is voltam hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése