21. fejezet - Happy end

Bekopogtam és megláttam Őt...eléggé le volt döbbenve...
-Szia, én csak...akarlak. - mondtam zavartan, majd nyakába omlottam meg sem várva válaszát és vadul megcsókoltam.
Aztán vettem csak észre, hogy a szülei meg Alex ott vannak.  Hát elég ciki helyzet volt, azt tény.
- Ő, én...jó napot. -mondtam zavartan. - Szia Alex.
- Szia, Kris. -mondta zavartan Alex. Majd a szülei is köszöntek.
- Biztos vagy benne, hogy engem akarsz? -kérdezte zavartan.
- Sosem voltam biztosabb semmiben sem. -mondtam komolyan, majd újra megcsókoltam.

Egy hónappal később...
Nagy nap a mai, Párizs ünnepel- legalábbis egy része - ma egy ifiú pár kel egybe a Notre - Dame szentségében...És hogy kik ezek? Hát szép, hogy mi. Josh és én egybe kelünk, és én soha de soha nem voltam még ilyen boldog.
Reggel nagy volt a készülődés, mindenki körülöttem sürgött, forgott -főleg anyu - és őszintén szólva már alig vártam, hogy Josh lehámozza  rólam ezt a nagy ruhát. Igen, Ő, mert tudom, hogy úgy sem bírja ki a kis huncut. (:P)
Sosem hittem volna, hogy valaha is rátalálok az igazira, de megtörtént, méghozzá egy tökéletes pasival...
Elindultam hát a nagy templomban és mindenki felállt és felém nézett. Ott állt az oltárnál Josh, egy tökéletes szmokingban -én mondom James Bond elbújhat mellette, annyira tökéletes - és mosolygott rám, és én Rá, a férfira, aki maga az élet és a levegő nekem, a férfi, akivel örökké együtt leszek, jóban rosszban egyaránt.
A pap elkezdte a ceremóniát...
- Te vagy a mindenem, az életem, én szöszi hercegnőm. És én Jos, ígérem most, itt Isten színe előtt, hogy örökké szeretni foglak. -mondta az esküjét Josh és én alig bírtam megállni, hogy ne bőgjem el magam, annyira szépet mondott.
- Sosem találkoztam nálad jobb emberrel, Josh, bár néha tudjuk, hogy rosszcsont voltál, mikor megláttalak, valahogyan sejtettem, hogy ezzel a sráccal még lesz dolgom. -mondtam mosolyogva, mire a többiek elnevették maguk.
- Szeretlek mindennél jobban, és szerencsés vagyok , hogy tiéd lehetek. És én, Kristine , ígérem, hogy örökké szeretlek majd, mindig veled leszek, és jó feleséged leszek. -mondtam mosolyogva és már a könnyeimmel küszködtem.
Aztán folytatódott a ceremónia, és mikor igennel kellett válaszolni, mindketten azzal válaszoltunk. Az este is remek volt, annyit buliztunk amennyit csak lehetett, és Josh hozta a formáját, és Alexel- aki az egyik legjobb barátom lett, és persze Josh tanúja - sokat ökörködtek.
Hát az én történetem is egy happy end lett... Elutaztunk nászútra és kilenc kemény hónappal később megszületett kislányunk, Emma, aki sokak szerint nagyon hasonlít rám, de apját le sem tagadhatná :)

Emma maga volt a kincs számunkra és az évek csak teltek és egyre jobba nőtt. A 4. születésnapjára hatalmas bulit csaptunk, ott volt mindenki, még Matt is eljött és összejött egy lánnyal, el is vette. Igazán megvoltunk, tényleg, és tudtuk, semmi sem akadályozhatja meg a boldogságunk.
- Boldog szülinapot. énekeltük Emmának aki nagyokat tapsolt, majd Josh segítségével elfújta a gyertyákat és kívánt valamit.
Egy hónappal később elárulta mit kívánt, egy kistestvért, és teljesült kívánsága, ugyanis ismét terhes voltam...
hogy puszta véletlen lenne, vagy valami más, valami ami felettünk áll? Nem tudom, de egy biztos, boldogok vagyunk és szeressük egymást, és csakis de csakis ez számít...
9 Hónap múlva fiam született, a neve Josh Alex Leroy lett. Emma ismét olyan cukin tapsikolt és végre valahára  az egykori fájdalmak és harcok a múlté voltak.
Ez lenne hát a történetem, és ne féljetek álmodni, mert az álmok valóra válnak. És ha arról álmodsz, hogy az igazi eljön érted, akkor még jobban vágyj rá, mert el fog, hiszen minden hercegnő megtalálja egy nap hercegét ;)

20. rész – Elintézve…

Mattel igazán jó párosítás voltunk, Alysont sikerült kicsinálnunk, de a fő része még hátra volt, a hangfelvétel… Látta, hogy Mattel csókolózok, hogy kézen fogvaj árok, és majd szétvetette az ideg. Mégis, képtelen voltam lefeküdni vele, és bocsánatot is kértem tőle, és megértő volt, nagyon.
Nem tudom, hogy ki fog egy napon a felesége lenni, de biztosan szerencsés lesz, mert Matt édes és kedves, plusz remekül csókol és az ágyban is jó lemernék fogadni.

A terv úgy indult, hogy Alyson után mentem a konyhába, zsebemben a diktafonnal…
- Mit akarsz? –kérdezte flegmán.
- Csak beszélgetni a tettedről. –mondtam komolyan.
- Elgázoltalak, mert utállak, ennyi. –mondta vállat vonva.
- Neked ez csak ennyi? –döbbentem le.
- Mégis mit vársz? Bocsánatkérést? Hát arra várhatsz. –mondta gúnyosan. – Öröm volt elgázolni, és soha senki sem jön majd rá, hogy mit tettem.
- Azt majd meglátjuk. –mondtam komoran, majd kisétáltam a konyhából.

Egy hét múlva már börtönben ült a lány, és Matt apja kidobta Alysont és anyját is a házból plusz beadta a válási papírokat. Még nevére is felvette Alysont, és az szégyent hozott rá. De mégsem bánta meg, amit tett, jó időre rács mögé küldte anyáék segítségével Alysont.
Mindenki boldog, én is, csak egy valami hiányzik, méghozzá Josh. Nélküle az életem semmit sem ér, mert szeretem, teljes szívemből, de Ő Franciaországban van.
De nem hagyhatom elmenni, érzem, csak vele kell lennem, senki mással. Tudom, nyálasan hangzik, de így érzek.
Az nap éppen ebéden volt nálunk Matt és apja… Tudtam, itt az idő, hogy beszéljek Mattel.
- Ugye nem haragszol Matt, de utána kell mennem. –mondtam komolyan Matt szemeibe nézve.
- Nem haragszom, menj csak. –mondta mosolyogva, majd megfogta a kezeim.
- De ez a Josh gyerek aztán jól bánjon veled, mert velem gyűlik meg abaja. –mondta figyelmeztetően, de mégsem komolyan, picit viccelődve.
- Rendben. –mondtam mosolyogva, majd arcon pusziltam. Megbeszéltem anyáékkal a dolgot majd elindultam a reptérre vettem repülőjegyet és elindultam Franciaország felé…