2011. május 22., vasárnap

7. fejezet - Furcsa reggel



Minden olyan furcsa volt másnap reggel, egyszerűen magam sem hittem el, hogy mit tettem.  Ráadásul reggel kaptam egy sms –t apától, hogy azért csak óvatosan, meg használjak óvszert. Mit ne
mondjak meglepődtem, később kiderült, hogy Mrs. Leroy felhívta őt és elmondta, hogy Alexel vagyok.
Hát ultra ciki a helyzet, de Alex mindenért kárpótol, érte megéri még apával is dacolni, és hallgatni a süket szövegeit, a szüzesség fontosságáról, és, hogy ha egyszer megteszem, kellőképp védekezzek.  Megtettem. De akkor is égő lesz, ha újra látom aput.
Alex is felkelt, majd végig csókolta hátam, miközben én kitárcsáztam apu számát. Nem jókor teszi, az tény.
- Szia, apu, am még maradok egy kicsit, de délutánra haza megyek. –mondtam bele a telefonba rekedtes hangon.  Egyben rettegtem apu mondaitól, másfelől Alex csókolgatta a hátam, amitől újra felizgultam.
- Rendben. Nem örülök, de a szülei rendesek, és tudod, csak óvatosan. –mondta apa szigorúan.
- Igen tudom apu. – nagyon unott volt a hangom, és meg is forgattam a szemeim, bár apu úgy sem látja, de amennyire ismer, tuti gondolhatta milyen képet vágok.
- Rendben prücsök akkor délután. –mondta szomorúan.
- Holnap apu. – én is szomorú lettem, mindig ilyen hatással van rám, de most már jobb ha tudja, bár az ő prücske leszek mindig, már felnőtt nő lettem.  Aztán letettem a telefont és nagyot sóhajtottam.
- Apa, tudod milyen, mindig bűntudatot kelt bennem.  –mondtam sóhajtva újra.
- Igen, apukád jól tud hatni másokra.  De nekem el kell mennem egy kis időre, cica, de reggelire visszaérek. –mondta komolyan, majd hozzá fordultam boci szemekkel.
- Ne nézz így rám, kérlek. –mondta, majd megcsókolt.
- Tényleg mennem kell. –mondta ismét, majd kiszállt az ágyból és elindult öltözni.
- Jó, menj, én addig elleszek. –mondtam szomorkásan, majd egy csókkal elváltunk.
Ezután letusoltam, csak álltam és álltam a tusoló alatt, élveztem, ahogyan a vízcseppek jönnek rám. Még sosem éreztem ehhez fogható megnyugvást, olyan boldog voltam, hogy újra vele lehetek, hogy arra szavak sincsenek. Habár lehet ismét magamra hagy, újra átver, de erre gondolni sem akartam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése