21. fejezet - Happy end

Bekopogtam és megláttam Őt...eléggé le volt döbbenve...
-Szia, én csak...akarlak. - mondtam zavartan, majd nyakába omlottam meg sem várva válaszát és vadul megcsókoltam.
Aztán vettem csak észre, hogy a szülei meg Alex ott vannak.  Hát elég ciki helyzet volt, azt tény.
- Ő, én...jó napot. -mondtam zavartan. - Szia Alex.
- Szia, Kris. -mondta zavartan Alex. Majd a szülei is köszöntek.
- Biztos vagy benne, hogy engem akarsz? -kérdezte zavartan.
- Sosem voltam biztosabb semmiben sem. -mondtam komolyan, majd újra megcsókoltam.

Egy hónappal később...
Nagy nap a mai, Párizs ünnepel- legalábbis egy része - ma egy ifiú pár kel egybe a Notre - Dame szentségében...És hogy kik ezek? Hát szép, hogy mi. Josh és én egybe kelünk, és én soha de soha nem voltam még ilyen boldog.
Reggel nagy volt a készülődés, mindenki körülöttem sürgött, forgott -főleg anyu - és őszintén szólva már alig vártam, hogy Josh lehámozza  rólam ezt a nagy ruhát. Igen, Ő, mert tudom, hogy úgy sem bírja ki a kis huncut. (:P)
Sosem hittem volna, hogy valaha is rátalálok az igazira, de megtörtént, méghozzá egy tökéletes pasival...
Elindultam hát a nagy templomban és mindenki felállt és felém nézett. Ott állt az oltárnál Josh, egy tökéletes szmokingban -én mondom James Bond elbújhat mellette, annyira tökéletes - és mosolygott rám, és én Rá, a férfira, aki maga az élet és a levegő nekem, a férfi, akivel örökké együtt leszek, jóban rosszban egyaránt.
A pap elkezdte a ceremóniát...
- Te vagy a mindenem, az életem, én szöszi hercegnőm. És én Jos, ígérem most, itt Isten színe előtt, hogy örökké szeretni foglak. -mondta az esküjét Josh és én alig bírtam megállni, hogy ne bőgjem el magam, annyira szépet mondott.
- Sosem találkoztam nálad jobb emberrel, Josh, bár néha tudjuk, hogy rosszcsont voltál, mikor megláttalak, valahogyan sejtettem, hogy ezzel a sráccal még lesz dolgom. -mondtam mosolyogva, mire a többiek elnevették maguk.
- Szeretlek mindennél jobban, és szerencsés vagyok , hogy tiéd lehetek. És én, Kristine , ígérem, hogy örökké szeretlek majd, mindig veled leszek, és jó feleséged leszek. -mondtam mosolyogva és már a könnyeimmel küszködtem.
Aztán folytatódott a ceremónia, és mikor igennel kellett válaszolni, mindketten azzal válaszoltunk. Az este is remek volt, annyit buliztunk amennyit csak lehetett, és Josh hozta a formáját, és Alexel- aki az egyik legjobb barátom lett, és persze Josh tanúja - sokat ökörködtek.
Hát az én történetem is egy happy end lett... Elutaztunk nászútra és kilenc kemény hónappal később megszületett kislányunk, Emma, aki sokak szerint nagyon hasonlít rám, de apját le sem tagadhatná :)

Emma maga volt a kincs számunkra és az évek csak teltek és egyre jobba nőtt. A 4. születésnapjára hatalmas bulit csaptunk, ott volt mindenki, még Matt is eljött és összejött egy lánnyal, el is vette. Igazán megvoltunk, tényleg, és tudtuk, semmi sem akadályozhatja meg a boldogságunk.
- Boldog szülinapot. énekeltük Emmának aki nagyokat tapsolt, majd Josh segítségével elfújta a gyertyákat és kívánt valamit.
Egy hónappal később elárulta mit kívánt, egy kistestvért, és teljesült kívánsága, ugyanis ismét terhes voltam...
hogy puszta véletlen lenne, vagy valami más, valami ami felettünk áll? Nem tudom, de egy biztos, boldogok vagyunk és szeressük egymást, és csakis de csakis ez számít...
9 Hónap múlva fiam született, a neve Josh Alex Leroy lett. Emma ismét olyan cukin tapsikolt és végre valahára  az egykori fájdalmak és harcok a múlté voltak.
Ez lenne hát a történetem, és ne féljetek álmodni, mert az álmok valóra válnak. És ha arról álmodsz, hogy az igazi eljön érted, akkor még jobban vágyj rá, mert el fog, hiszen minden hercegnő megtalálja egy nap hercegét ;)

20. rész – Elintézve…

Mattel igazán jó párosítás voltunk, Alysont sikerült kicsinálnunk, de a fő része még hátra volt, a hangfelvétel… Látta, hogy Mattel csókolózok, hogy kézen fogvaj árok, és majd szétvetette az ideg. Mégis, képtelen voltam lefeküdni vele, és bocsánatot is kértem tőle, és megértő volt, nagyon.
Nem tudom, hogy ki fog egy napon a felesége lenni, de biztosan szerencsés lesz, mert Matt édes és kedves, plusz remekül csókol és az ágyban is jó lemernék fogadni.

A terv úgy indult, hogy Alyson után mentem a konyhába, zsebemben a diktafonnal…
- Mit akarsz? –kérdezte flegmán.
- Csak beszélgetni a tettedről. –mondtam komolyan.
- Elgázoltalak, mert utállak, ennyi. –mondta vállat vonva.
- Neked ez csak ennyi? –döbbentem le.
- Mégis mit vársz? Bocsánatkérést? Hát arra várhatsz. –mondta gúnyosan. – Öröm volt elgázolni, és soha senki sem jön majd rá, hogy mit tettem.
- Azt majd meglátjuk. –mondtam komoran, majd kisétáltam a konyhából.

Egy hét múlva már börtönben ült a lány, és Matt apja kidobta Alysont és anyját is a házból plusz beadta a válási papírokat. Még nevére is felvette Alysont, és az szégyent hozott rá. De mégsem bánta meg, amit tett, jó időre rács mögé küldte anyáék segítségével Alysont.
Mindenki boldog, én is, csak egy valami hiányzik, méghozzá Josh. Nélküle az életem semmit sem ér, mert szeretem, teljes szívemből, de Ő Franciaországban van.
De nem hagyhatom elmenni, érzem, csak vele kell lennem, senki mással. Tudom, nyálasan hangzik, de így érzek.
Az nap éppen ebéden volt nálunk Matt és apja… Tudtam, itt az idő, hogy beszéljek Mattel.
- Ugye nem haragszol Matt, de utána kell mennem. –mondtam komolyan Matt szemeibe nézve.
- Nem haragszom, menj csak. –mondta mosolyogva, majd megfogta a kezeim.
- De ez a Josh gyerek aztán jól bánjon veled, mert velem gyűlik meg abaja. –mondta figyelmeztetően, de mégsem komolyan, picit viccelődve.
- Rendben. –mondtam mosolyogva, majd arcon pusziltam. Megbeszéltem anyáékkal a dolgot majd elindultam a reptérre vettem repülőjegyet és elindultam Franciaország felé…

14. fejezet - Gyöngy szülők...

Josh felült hozzám és szorosan magához húzott, miután én leszedtem róla nadrágját. Letolta a hálóingem pántját, és nyakam, valamint vállaim csókolta. Egyszerűen zabálnivaló ez a srác, és minden egyes érintésével, minden egyes csókjával úgy éreztem, hogy elvesztem, méghozzá Benne!
Aztán hirtelen mindennek vége lett, kocsiajtó csapódást hallottam. Gyorsan az ablakhoz futottam és megláttam anyát kiszállni az autóból.
- Öltözz Josh, anyu hazajött, bár Ő egyáltalán nem szigorú, de mégis, ne egy szál alsónadrágban fogadd. –mondtam Josnak mosolyogva, de kissé szétszórtan.
Utána gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy felsőt, majd anyuhoz szaladtam. Lehet Joshank ez furcsa, de anyu a munkája miatt folyton utazik, olyan jó érzés, ha egy kicsit együtt lehetünk és annyira, de annyira közel állunk egymáshoz.
- Anyu. –öleltem át már a napaiban és Ő is engem, még, soha de soha nem voltam boldogabb.
- Szia, kislányom. Hogy vagy? –kérdezte mosolyogva anyu.
- Jól. –mondtam fülig érő szájjal, de még mindig nem eresztettem el.
- Jó napot asszonyom, a nevem Josh Leroy. –mutatkozott be Josh.
- Szia. A neved ismerős. Találkoztunk már? –kérdezte anyu.
- Am Kris az öcsémmel járt, régen. –mondta zavartan.
- Ne említsük azt az árulót, inkább menjünk, beszélgessünk. –mondtam mosolyogva, majd kézen fogtam anyut és Josht is és leültünk a kanapéra.
- Mesélj anyu, milyen volt Párizsban? –kérdeztem mosolyogva.
- Jó, de nyugalom kislányom, mindent elmesélek, csak előbb le kéne pihennem. Amúgy apád merre van? – mondta anyu nyugtatva engem, majd rákérdett apára én meg vállat vontam. De igaz, fogalmam sincs, hogy apa merre lehet.
- Biztos dupla műszakja van a korházban. Majd beszélnem kell vele, meg egyebek, amik nem rátok tartoznak. –mondta anyu elpirulva. Jaj, ezek ketten rosszabbak, mint egy ifjú házaspár. De nem bánom, mert nagyon szeretik egymást.
- Igen, valószínű. –mondtam komolyabban. –De ne félj, nemsokára megérkezik. –próbáltam vidítani, mert apa tényleg munkamániás.
- Igen, remélem is, hogy meg, mert kap a fejére. –mondta anya kissé morcisan mégis mosolyogva és Joshal akaratlanul is elnevettük magunk.
- Tudja az én apám is sokat dolgozik, néha volt olyan héz is, hogy csak egyszer láttam, de mikor hazajön, anya arcán látni, hogy mennyire szereti, és nem zavarja, mert tudja, hogy az mikor ölelheti, a legszebb pillanatuk. Az ön arcán is ezt látom, Mrs. Evans. –mondta mosolyogva Josh és én majdnem elájultam romantikus szavaitól, és jól megdöbbentem.
- Köszönöm Josh. –mondta anyu mosolyogva. – Jó szerelmed van, kislányom, ne engedd el. –mondta anya rám mosolyogva, majd felállt. – Nos én megyek is gyerekek, lepihenni.
- Am mi… - kezdtem belé a magyarázkodásba, hogy nem vagyunk szerelmes pár, bár én mélyen ezt érzem, nem akartam Josh elijeszteni, de anyu mosolyogva akár a tini és kissé elpirulva felment a szobába.