21. fejezet - Happy end

Bekopogtam és megláttam Őt...eléggé le volt döbbenve...
-Szia, én csak...akarlak. - mondtam zavartan, majd nyakába omlottam meg sem várva válaszát és vadul megcsókoltam.
Aztán vettem csak észre, hogy a szülei meg Alex ott vannak.  Hát elég ciki helyzet volt, azt tény.
- Ő, én...jó napot. -mondtam zavartan. - Szia Alex.
- Szia, Kris. -mondta zavartan Alex. Majd a szülei is köszöntek.
- Biztos vagy benne, hogy engem akarsz? -kérdezte zavartan.
- Sosem voltam biztosabb semmiben sem. -mondtam komolyan, majd újra megcsókoltam.

Egy hónappal később...
Nagy nap a mai, Párizs ünnepel- legalábbis egy része - ma egy ifiú pár kel egybe a Notre - Dame szentségében...És hogy kik ezek? Hát szép, hogy mi. Josh és én egybe kelünk, és én soha de soha nem voltam még ilyen boldog.
Reggel nagy volt a készülődés, mindenki körülöttem sürgött, forgott -főleg anyu - és őszintén szólva már alig vártam, hogy Josh lehámozza  rólam ezt a nagy ruhát. Igen, Ő, mert tudom, hogy úgy sem bírja ki a kis huncut. (:P)
Sosem hittem volna, hogy valaha is rátalálok az igazira, de megtörtént, méghozzá egy tökéletes pasival...
Elindultam hát a nagy templomban és mindenki felállt és felém nézett. Ott állt az oltárnál Josh, egy tökéletes szmokingban -én mondom James Bond elbújhat mellette, annyira tökéletes - és mosolygott rám, és én Rá, a férfira, aki maga az élet és a levegő nekem, a férfi, akivel örökké együtt leszek, jóban rosszban egyaránt.
A pap elkezdte a ceremóniát...
- Te vagy a mindenem, az életem, én szöszi hercegnőm. És én Jos, ígérem most, itt Isten színe előtt, hogy örökké szeretni foglak. -mondta az esküjét Josh és én alig bírtam megállni, hogy ne bőgjem el magam, annyira szépet mondott.
- Sosem találkoztam nálad jobb emberrel, Josh, bár néha tudjuk, hogy rosszcsont voltál, mikor megláttalak, valahogyan sejtettem, hogy ezzel a sráccal még lesz dolgom. -mondtam mosolyogva, mire a többiek elnevették maguk.
- Szeretlek mindennél jobban, és szerencsés vagyok , hogy tiéd lehetek. És én, Kristine , ígérem, hogy örökké szeretlek majd, mindig veled leszek, és jó feleséged leszek. -mondtam mosolyogva és már a könnyeimmel küszködtem.
Aztán folytatódott a ceremónia, és mikor igennel kellett válaszolni, mindketten azzal válaszoltunk. Az este is remek volt, annyit buliztunk amennyit csak lehetett, és Josh hozta a formáját, és Alexel- aki az egyik legjobb barátom lett, és persze Josh tanúja - sokat ökörködtek.
Hát az én történetem is egy happy end lett... Elutaztunk nászútra és kilenc kemény hónappal később megszületett kislányunk, Emma, aki sokak szerint nagyon hasonlít rám, de apját le sem tagadhatná :)

Emma maga volt a kincs számunkra és az évek csak teltek és egyre jobba nőtt. A 4. születésnapjára hatalmas bulit csaptunk, ott volt mindenki, még Matt is eljött és összejött egy lánnyal, el is vette. Igazán megvoltunk, tényleg, és tudtuk, semmi sem akadályozhatja meg a boldogságunk.
- Boldog szülinapot. énekeltük Emmának aki nagyokat tapsolt, majd Josh segítségével elfújta a gyertyákat és kívánt valamit.
Egy hónappal később elárulta mit kívánt, egy kistestvért, és teljesült kívánsága, ugyanis ismét terhes voltam...
hogy puszta véletlen lenne, vagy valami más, valami ami felettünk áll? Nem tudom, de egy biztos, boldogok vagyunk és szeressük egymást, és csakis de csakis ez számít...
9 Hónap múlva fiam született, a neve Josh Alex Leroy lett. Emma ismét olyan cukin tapsikolt és végre valahára  az egykori fájdalmak és harcok a múlté voltak.
Ez lenne hát a történetem, és ne féljetek álmodni, mert az álmok valóra válnak. És ha arról álmodsz, hogy az igazi eljön érted, akkor még jobban vágyj rá, mert el fog, hiszen minden hercegnő megtalálja egy nap hercegét ;)

9. fejezet - Zavaró SMS-ek

Furcsa volt újra velük enni, de többnyire azzal telt a reggeli, hogy Mr és Mrs Leroy engem faggatnak.
- Milyen terveid vannak a jövőre nézve, Kristine? –kérdezte Mr. Leroy.
- Am még magam sem tudom, egyszerű gimibe járok, de érdekel az írás, sokat írok. Ezen kívül kínáltak már pár modellállást, lehet, elvállalok majd pluszba párat. –mondtam mosolyogva, majd felkapta mindkét Leroy srác a fejét.
- Modellkedés? –döbbent le Mrs. Leroy.
- Igen. –mondtam szerényen és halkan.
- Mit vártál anya, meseszép a csaj. –mondta Josh. még picit goromba volt, és letört, láttam rajta, hogy teljesen ki van készülve. Mondjuk a parkban panaszkodott Alysonra, most mégis egy összetört szívet láttunk.  Lehet ezért nem is szóltak rá, mindenki láthatta, hogy mennyire kivan szegény.
- Hát ebben egyet értünk. –mondta Alex, majd rám kacsintott, és én visszamosolyogtam. De nem tudtam mégsem koncentrálni, mert majd meg szakadt a szívem szegény Josh miatt.
- Majd elmúlik a fájdalmad, Josh. –csak ennyit mondtam, majd megfogtam a kezét. Ugyan is pont a két srác közt ültem, pechemre, vagy mákomra, ez már csak nézőpont kérdése.
Alex olyan komoly volt, gondolom sajnálta szegényt, aztán később kiderült az igazság, és teljesen más volt, mint hittem, de erről később…
- Már alig várom. –csak ennyit mondott szegényke.
Aztán hirtelen telefoncsörgés volt, Alex kapott sms-t.
- Elnézést. –mondta, majd felvonta a szemöldökét, és ezután mosolyogva olvasta az üzenetet. Vajon kitől lehet? Olyan feszült volt. Vajon mit titkol a drága?
- Minden rendben? –kérdeztem mosolyogva, de belül majd meg ölt a kíváncsiság.
- Igen, persze, semmi gond.  –mondta rezzenéstelen arccal, de tudtam, hogy baj van. Én marha sejthettem volna már akkor, hogy túl szép vele ahhoz, hogy igaz legyen.
- Akkor jó. –mondtam, majd végre folytattam a reggelim. Ezután néma csend volt az asztalnál. Valami nem stimmelt Alexszel, és képtelen voltam rájönni, hogy mi a fene. Közben kapta egyfolytában az SMS- eket, és majd meg őrjített ezzel.  Vajon ki az, akivel így írogat? És az a furcsa mosoly a száján. Ez nem tetszik, itt valami nagyon nem stimmel.
Aztán miután mindenki befejezte a reggelit, felmentünk a szobájába, de még akkor is kapta az SMS-eket.
- Ki a fenével írogatsz? –kérdeztem már kissé dühösen. Eleinte hezitált, de aztán mondott valamit. Képtelen voltam eldönteni, hogy most igaz, vagy sem…
- Semmi különös, az egyik haveromnak kellett segítség. – mondta a kissé átlátszó kifogását, de akkor én balga hittem neki.
- Értem. –mondtam zavartan. Ha róla van, szó tényleg nem tudom, hogy miben higgyek.  Egyik percben olyan kedves, a másik percben meg összetöri a szívem.
- Nos én megyek, majd hívj, ha nem SMS-ezel.  –mondtam oda gonoszan, majd elindultam, de visszarántott magához, és megcsókolt.
- Viszlát. –mondta, és szemeiből szomorúság sugárzott. Csók közben is éreztem, hogy búcsúzik, és mintha ez lenne az utolsó csókunk, olyan érzésem támadt.
De nem akartam ezt hinni, biztos paranoiás lettem megint.  Ezután intettem neki, elköszöntem a család többi tagjától is, Josht megvigasztaltam újra, majd hazamentem apuhoz, aki nagyban várt.  
Most arra sem tudtam gondolni, hogy esetleg fejmosást kapok, az a búcsúcsók szerűség járt a fejemben egész idő alatt, amit Alextől kaptam.
- Szia. –köszöntem oda apunak, aki a nappaliban várt.
- Szia. Minden oké? –kérdezte zavartan.
- Igen. Miért kérded?
- Csak mert olyan világfájdalmas képed van.
- Jól vagyok, csak kifáradtam. –mondtam komolyan, de ezzel éppen egy kínos téma irányába löktem magam.
- Nem is akarom tudni a részleteket, csak az, hogy jól vagy e. - hangja komoly volt, most nem oktatott ki, vagy csak nem akart, hiszen tudta, ezek után hasztalan velem beszélnie a biztonságos szexről.  
- Igen jól. –mondtam, majd egy zavart mosoly után elindultam a szobám felé.
Még sosem aggódtam ennyire, ha Alex újra megbánt, akkor végem, összetörtem egy életre. Ezek közt a gondolatok közt aludtam el. Nem is tudom miért, pedig reggel volt, de talán a tegnapi vad szex merített ki ennyire, ami hajnalig tartott, de egy biztos, rémálmaim voltak arról, hogy ismét összetöri a szívem…

7. fejezet - Furcsa reggel

Minden olyan furcsa volt másnap reggel, egyszerűen magam sem hittem el, hogy mit tettem.  Ráadásul reggel kaptam egy sms –t apától, hogy azért csak óvatosan, meg használjak óvszert. Mit ne
mondjak meglepődtem, később kiderült, hogy Mrs. Leroy felhívta őt és elmondta, hogy Alexel vagyok.
Hát ultra ciki a helyzet, de Alex mindenért kárpótol, érte megéri még apával is dacolni, és hallgatni a süket szövegeit, a szüzesség fontosságáról, és, hogy ha egyszer megteszem, kellőképp védekezzek.  Megtettem. De akkor is égő lesz, ha újra látom aput.
Alex is felkelt, majd végig csókolta hátam, miközben én kitárcsáztam apu számát. Nem jókor teszi, az tény.
- Szia, apu, am még maradok egy kicsit, de délutánra haza megyek. –mondtam bele a telefonba rekedtes hangon.  Egyben rettegtem apu mondaitól, másfelől Alex csókolgatta a hátam, amitől újra felizgultam.
- Rendben. Nem örülök, de a szülei rendesek, és tudod, csak óvatosan. –mondta apa szigorúan.
- Igen tudom apu. – nagyon unott volt a hangom, és meg is forgattam a szemeim, bár apu úgy sem látja, de amennyire ismer, tuti gondolhatta milyen képet vágok.
- Rendben prücsök akkor délután. –mondta szomorúan.
- Holnap apu. – én is szomorú lettem, mindig ilyen hatással van rám, de most már jobb ha tudja, bár az ő prücske leszek mindig, már felnőtt nő lettem.  Aztán letettem a telefont és nagyot sóhajtottam.
- Apa, tudod milyen, mindig bűntudatot kelt bennem.  –mondtam sóhajtva újra.
- Igen, apukád jól tud hatni másokra.  De nekem el kell mennem egy kis időre, cica, de reggelire visszaérek. –mondta komolyan, majd hozzá fordultam boci szemekkel.
- Ne nézz így rám, kérlek. –mondta, majd megcsókolt.
- Tényleg mennem kell. –mondta ismét, majd kiszállt az ágyból és elindult öltözni.
- Jó, menj, én addig elleszek. –mondtam szomorkásan, majd egy csókkal elváltunk.
Ezután letusoltam, csak álltam és álltam a tusoló alatt, élveztem, ahogyan a vízcseppek jönnek rám. Még sosem éreztem ehhez fogható megnyugvást, olyan boldog voltam, hogy újra vele lehetek, hogy arra szavak sincsenek. Habár lehet ismét magamra hagy, újra átver, de erre gondolni sem akartam.

5. fejezet- Újra...

Aztán hirtelen bekopogott valaki az ablakon, felnéztem, és egy ismerős arcot láttam. Az édesapja. Alex lehajtotta az ablakot, és én zavartan köszöntem. Eléggé le volt döbbenve Mr. Leroy, de aztán rám vigyorgott.
-  Krsitine. Szia. Hát újra láthatom az én kedvenc meny jelöltem. –mondta mosolyogva Mr. Leroy.  Jól estek szavai, bár kissé megijesztetett, ezek már az esküvőt tervezik, akkor is folyton ilyen dolgokkal bombáztak minket, ha nem éppen Alex és Josh gyerekkori fényképeivel, amin Alex nagyokat pirult. Most csak szemét forgatta.
- Maga pedig az én kedvenc após jelöltem. –mondtam mosolyogva, és ő is vissza rám. Nagyon kedvelt ez a pasi, és bevallom én is őt.
- Ennek örülök. De jobb, ha bejöttök, Emily asszonyom is örülni fog neked.  - ez a bácsi tényleg túlságosan kedves volt, de a felesége sem kutya,, csak ez a két szexi jómadár ilyen vad.
- Ugyan már apa, szeretnénk kettesben lenni. – mondta Alex unottan.
- Ugyan semmi gond, menjünk. –mondtam ismét az” apósomra” mosolyogva.
- Csak bejöttök egy kis időre, aztán tiétek a ház, mert anyátokkal egy estélyre vagyunk hivatalosak, és a bátyád meg Alysonnál tölti az estét. – mondta Mr. Leroy.
Láttam, hogy felcsillan Alex szeme, és bevallom az enyém is.  Miénk lesz, a ház, és egy biztos, sokat fogunk huncutkodni, és pajzánkodni.
- Rendben, menjünk. –mondta Alex, majd huncutan rám vigyorgott.
- Oké. Csak ennyit tudtam kinyögni, majd elindultunk befelé. Mrs. Leroy ujjongva fogadott, persze ő is le volt döbbenve, de aztán annyira felpezsdült, hogy át is ölelt, és már megint a menyének hívott. Nagyon vágyhatnak ezek unokákra, mert nem sokkal később már babafotókat nézegettem újra, és azt, hogy milyen jó géneket örökölhetnek majd a gyerekeim Alextől.  Alex csak a szemeit forgatta, de én nagyokat mosolyogtam a mondataikon, és bevallom, nem is lenne rossz, hogy egy napon ennek a tökéletes pasinak szüljek gyereket.  És ha azt a tökéletes testet, és mosolyt örökölnék, amiktől majd el lehet olvadni nála és Joshnál is, akkor csak jól járhatok. De persze nem ez a fontos, hanem az, hogy ha szüleivel vagyok, túlságosan beleélem magam, újra… és tudom, hogy kizárt, hogy Alex valaha is megnősüljön, mert ismerem Őt annyira, hogy tudjam, utálja a kötöttségeket.
- Azokért a szép szemekért tényleg érdemes lenne, ha Ő lenne a gyerekeim apja. –mondtam huncutan Alexre nézve, mire ő csak kissé gúnyosan elmosolyodott. De tudtam, nem rám haragszik, hanem egyre kínosabb neki ez a helyzet.
- Ugye milyen szépek, de a testi adottságaik is ám, bár erről biztosan tudsz. –mondta mosolyogva kissé szégyellősen Mrs. Leroy. Még egy ilyen laza szülőkkel nem találkoztam, az biztos, szintem ár csodának számítanak, ha az én anyám ilyet mondana, apa kitérne a hitéből, és izzadna, mint hazug a templomban. De nem, ezek a szülők, nyugodtan kezelték fiúk szexuális életét…
- Igen, azokról tudok. –mondtam mosolyogva, szinte már kuncogva.
- Na, jó, elég volt, Krisnek enni kéne valami mást a sütiken kívül, amit belé tömtél, anya, és Ti is biztos elkéstek lassan.  –mondta kissé gorombán Alex.
- Még van egy óránk.  – mondta az apja.
- Akkor meg, még több képnézés.  –mondtam mosolyogva, majd tapsolni kezdtem.
- Gyere Alex, csatlakozz. - mondtam kissé pimaszan, mire a szemét forgatta. Aztán megláttam egy képet azt hiszem Joshról.
- Jaj de cuki, ez lenne Josh? – kérdeztem majd Mrs Leroy bólintott.
-  Nos látom nem csak Alex pucérkodott.  –kuncogtam el magam.
- Ez nálunk családi hagyomány. –mondta Alex gorombán, aztán oda jött.
- Enned kéne valami mást is. –mondta újra nekem. Szegény totál kínos volt ez neki.
- Nem vagyok már éhes, legalábbis ételt nem kívánok. –mondtam mosolyogva, majd eszembe jutott, hogy mennyire kívánom Őt…
- Am, mi most felmegyünk, ha nem baj. Nagyon örültem, hogy láthattam magukat.  –mondtam miután felálltam a kanapéról nagyokat mosolyogva.
- Holnap reggelizz velünk, gondolom, itt alszol.  –mondta Mrs. Leroy, mire Alexre néztem.
- Igen, itt alszik. – mondta Alex már kisebb huncut vigyorral. Gondolom a vad szexünkre gondolt, ami egyre jobban közeleg.
- Köszönöm, elfogadom a meghívást, de én már megyek Alexszel fel, van még mit megbeszélnünk. –mondtam komolyan, nem mintha beszélni szeretnénk, de tényleg volna miről.
- Rendben mi is indulunk hamarosan, jó szórakozást gyerekek. –mondták nagy vigyorral a képükön a szülők, majd felvették a kabátjukat és a holmijukat, majd kisétáltak az ajtón.
- Akkor most irány a háló szépségem. –mondta Alex, majd kézen fogott, és bevitt a szobájába. Pár képe ugyan az volt, mint Franciaországban, sőt az ágya is. Atya ég ezen az ágyon veszítettem el a szüzességem.
- Ez az az ágy? –kérdeztem azért meg, mire Ő bólintott.
- Akkor folytassuk a tesztelését. –mondtam mosolyogva, kacéran, majd magamhoz húztam és vadul megcsókoltam. Alig vártam, hogy ismét vadul szeretkezzek vele…