8.fejezet - Bűnös érintés, összetört szív...

Kifejezetten haragszok magamra, amiért eljöttem vele, hiszen újra megbánt, és újra csalódnom kell benne. Most is, vajon hol és merre lehet, túlságosan gyanús ez nekem, hogy csak így reggel lelép. Bevásárolnia nem kell, hiszen van személyzetük, és mindig mindent megcsinálnak helyettük. Akkor meg hová kellett mennie? Aztán lehet, hogy van valami fontos dolga, és csak én vagyok paranoiás, ki tudja.
Ezekben a gondolatokban merültem el a tusoló alatt, majd kerestem törölközőt, de sehol semmi, én marha nem hoztam be a tusolóba, ami el volt készítve. Jellemző rám. Gondoltam, úgy sincs senki a szobában, így kimentem pucéran, de miután kinyitottam az ajtót, hirtelen beléütköztem valakibe.
Mikor felnéztem, nem hittem a szememnek, Josh volt az, méghozzá egy szál törölközőben. Szólni sem tudtam, rajtam nem volt semmi, rajta meg éppen hogy valami. Csak bambán néztem rá, Ő is rám, bár néha mintha csodálkozást véltem volna felfedezni arcáról, máskor meg a tekintetével, azokkal a kék szemekkel, mintha perzselt volna, úgy végig mért, bár egyelőre nem sokat láthatott, inkább érezhette a testem, mert ahogyan neki mentem, jó hozzá tapadtam, akarva, akaratlanul.
- Te tényleg meseszép vagy, nem csak arcra. –mondtam komolyan, majd megsimította az arcom, és a másik kezével a derekam, és a hátam simította végig, majd a fenekem. Nem szóltam, túlságosan jól esett, és abban a percben még Alexet is elfelejtettem, ami bűn, de igaz. Csak végigsimítottam kezemmel az izmos felsőtestén, majd meseszép kék szemeibe meredtem.
- Te sem vagy semmi. –mondtam még mindig bambán.  Aztán a következő pillanatban az egyik keze vándorútra indult. Méghozzá a nyakamtól indulva, és egyre lejjebb és lejjebb haladt.
- Ezt nem kéne. –mondtam, de Ő leállított.
-Csssss. –mondta, majd elkezdte simogatni melleim, és én megremegtem, alig bírtam állni a lábamon. Aztán elindult lefelé a keze, és majdnem végigsimította nőiességem, de leállítottam.
- Ezt ne, Josh, nem helyes, Alex miatt. – mondtam komolyan, majd megfogtam a kezét.
- Igaz, bocsáss meg, csak a szívem és az önbecsülésem darabokban van.  –mondta fájdalmas tekintetével.
- Mégis mi történt? –kérdeztem aggódó tekintettel.
-Alyson dobott. Nem árulta el ki miatt, gondolom fél, hogy szétverem a csávó képét, de igaza is van, ha megtudom, hogy ki volt, megverem azt. – szinte forrott a dühtől.
- Nyugodj le, kérlek, biztosan van valami békés megoldás is.
- Ehhez nincs. Szétverem a pasast.
- Nem, Josh, van megoldás, nem helyes, tudom, fáj, én is éreztem hasonlót, mikor Alex dobott, de még visszakaphatod Alysont, csak harcolj érte.
- Már nem kell, é biztos lehetsz benne, hogy tönkre teszem!
- Ne, várj! –kiáltottam miután elindult, de Ő elindult kifelé, én gyorsan magamra vettem egy köntöst, és elindultam utána, egészen a szobájáig. Amit persze jól megbámultam, nagyon szép szoba volt, de Ő hirtelen ledobta a törölközőjét, és nekem meg leesett az állam.
- Ezek ám a méretek, az biztos. –gondoltam magamban, de hangosan nem mertem kimondani. Aztán észhez kaptam, mikor már a nadrágját vette fel.
- Ne menj, Josh, kérlek, higgadj le! –kérleltem, majd megfogtam a kezét is, boci szemekkel néztem Rá, de benne fortyogott a düh.
Aztán elindult lefelé, és én meg utána, de mikor leálltam, ott termett az egész család talpig kiöltözve a reggelihez, én meg egy szál semmiben Josh nevét kiabálva.
Alex is már ott volt, mindenki furcsa tekintettel nézett ránk.
- Am bocsánat. Alyson kirúgta szegényt, és most valami őrültségre készül. –mondtam szomorúan a többieknek, tényleg aggódtam Joshért.
Alex arca zavart és ijedt volt, a szüleié, meg szomorú.
- Nyugodj le, bátyám. –mondta higgadtan Alex, majd egyik kezét Josh vállára tette, és a szemei nézett.
- Csak nyugi, nem éri meg. –mondta ismét, majd csodával határos módon lehiggadt.
- Akkor én átöltözöm. –mondtam zavartan, majd felmentem átöltözni. Hát szegény jól kiborult, amit nem is csodálok. Egy biztos, később megvigasztalom…