Furcsa volt újra velük enni, de többnyire azzal telt a reggeli, hogy Mr és Mrs Leroy engem faggatnak.
- Milyen terveid vannak a jövőre nézve, Kristine? –kérdezte Mr. Leroy.
- Am még magam sem tudom, egyszerű gimibe járok, de érdekel az írás, sokat írok. Ezen kívül kínáltak már pár modellállást, lehet, elvállalok majd pluszba párat. –mondtam mosolyogva, majd felkapta mindkét Leroy srác a fejét.
- Modellkedés? –döbbent le Mrs. Leroy.
- Igen. –mondtam szerényen és halkan.
- Mit vártál anya, meseszép a csaj. –mondta Josh. még picit goromba volt, és letört, láttam rajta, hogy teljesen ki van készülve. Mondjuk a parkban panaszkodott Alysonra, most mégis egy összetört szívet láttunk. Lehet ezért nem is szóltak rá, mindenki láthatta, hogy mennyire kivan szegény.
- Hát ebben egyet értünk. –mondta Alex, majd rám kacsintott, és én visszamosolyogtam. De nem tudtam mégsem koncentrálni, mert majd meg szakadt a szívem szegény Josh miatt.
- Majd elmúlik a fájdalmad, Josh. –csak ennyit mondtam, majd megfogtam a kezét. Ugyan is pont a két srác közt ültem, pechemre, vagy mákomra, ez már csak nézőpont kérdése.
Alex olyan komoly volt, gondolom sajnálta szegényt, aztán később kiderült az igazság, és teljesen más volt, mint hittem, de erről később…
- Már alig várom. –csak ennyit mondott szegényke.
Aztán hirtelen telefoncsörgés volt, Alex kapott sms-t.
- Elnézést. –mondta, majd felvonta a szemöldökét, és ezután mosolyogva olvasta az üzenetet. Vajon kitől lehet? Olyan feszült volt. Vajon mit titkol a drága?
- Minden rendben? –kérdeztem mosolyogva, de belül majd meg ölt a kíváncsiság.
- Igen, persze, semmi gond. –mondta rezzenéstelen arccal, de tudtam, hogy baj van. Én marha sejthettem volna már akkor, hogy túl szép vele ahhoz, hogy igaz legyen.
- Akkor jó. –mondtam, majd végre folytattam a reggelim. Ezután néma csend volt az asztalnál. Valami nem stimmelt Alexszel, és képtelen voltam rájönni, hogy mi a fene. Közben kapta egyfolytában az SMS- eket, és majd meg őrjített ezzel. Vajon ki az, akivel így írogat? És az a furcsa mosoly a száján. Ez nem tetszik, itt valami nagyon nem stimmel.
Aztán miután mindenki befejezte a reggelit, felmentünk a szobájába, de még akkor is kapta az SMS-eket.
- Ki a fenével írogatsz? –kérdeztem már kissé dühösen. Eleinte hezitált, de aztán mondott valamit. Képtelen voltam eldönteni, hogy most igaz, vagy sem…
- Semmi különös, az egyik haveromnak kellett segítség. – mondta a kissé átlátszó kifogását, de akkor én balga hittem neki.
- Értem. –mondtam zavartan. Ha róla van, szó tényleg nem tudom, hogy miben higgyek. Egyik percben olyan kedves, a másik percben meg összetöri a szívem.
- Nos én megyek, majd hívj, ha nem SMS-ezel. –mondtam oda gonoszan, majd elindultam, de visszarántott magához, és megcsókolt.
- Viszlát. –mondta, és szemeiből szomorúság sugárzott. Csók közben is éreztem, hogy búcsúzik, és mintha ez lenne az utolsó csókunk, olyan érzésem támadt.
De nem akartam ezt hinni, biztos paranoiás lettem megint. Ezután intettem neki, elköszöntem a család többi tagjától is, Josht megvigasztaltam újra, majd hazamentem apuhoz, aki nagyban várt.
Most arra sem tudtam gondolni, hogy esetleg fejmosást kapok, az a búcsúcsók szerűség járt a fejemben egész idő alatt, amit Alextől kaptam.
- Szia. –köszöntem oda apunak, aki a nappaliban várt.
- Szia. Minden oké? –kérdezte zavartan.
- Igen. Miért kérded?
- Csak mert olyan világfájdalmas képed van.
- Jól vagyok, csak kifáradtam. –mondtam komolyan, de ezzel éppen egy kínos téma irányába löktem magam.
- Nem is akarom tudni a részleteket, csak az, hogy jól vagy e. - hangja komoly volt, most nem oktatott ki, vagy csak nem akart, hiszen tudta, ezek után hasztalan velem beszélnie a biztonságos szexről.
- Igen jól. –mondtam, majd egy zavart mosoly után elindultam a szobám felé.
Még sosem aggódtam ennyire, ha Alex újra megbánt, akkor végem, összetörtem egy életre. Ezek közt a gondolatok közt aludtam el. Nem is tudom miért, pedig reggel volt, de talán a tegnapi vad szex merített ki ennyire, ami hajnalig tartott, de egy biztos, rémálmaim voltak arról, hogy ismét összetöri a szívem…
- Milyen terveid vannak a jövőre nézve, Kristine? –kérdezte Mr. Leroy.
- Am még magam sem tudom, egyszerű gimibe járok, de érdekel az írás, sokat írok. Ezen kívül kínáltak már pár modellállást, lehet, elvállalok majd pluszba párat. –mondtam mosolyogva, majd felkapta mindkét Leroy srác a fejét.
- Modellkedés? –döbbent le Mrs. Leroy.
- Igen. –mondtam szerényen és halkan.
- Mit vártál anya, meseszép a csaj. –mondta Josh. még picit goromba volt, és letört, láttam rajta, hogy teljesen ki van készülve. Mondjuk a parkban panaszkodott Alysonra, most mégis egy összetört szívet láttunk. Lehet ezért nem is szóltak rá, mindenki láthatta, hogy mennyire kivan szegény.
- Hát ebben egyet értünk. –mondta Alex, majd rám kacsintott, és én visszamosolyogtam. De nem tudtam mégsem koncentrálni, mert majd meg szakadt a szívem szegény Josh miatt.
- Majd elmúlik a fájdalmad, Josh. –csak ennyit mondtam, majd megfogtam a kezét. Ugyan is pont a két srác közt ültem, pechemre, vagy mákomra, ez már csak nézőpont kérdése.
Alex olyan komoly volt, gondolom sajnálta szegényt, aztán később kiderült az igazság, és teljesen más volt, mint hittem, de erről később…
- Már alig várom. –csak ennyit mondott szegényke.
Aztán hirtelen telefoncsörgés volt, Alex kapott sms-t.
- Elnézést. –mondta, majd felvonta a szemöldökét, és ezután mosolyogva olvasta az üzenetet. Vajon kitől lehet? Olyan feszült volt. Vajon mit titkol a drága?
- Minden rendben? –kérdeztem mosolyogva, de belül majd meg ölt a kíváncsiság.
- Igen, persze, semmi gond. –mondta rezzenéstelen arccal, de tudtam, hogy baj van. Én marha sejthettem volna már akkor, hogy túl szép vele ahhoz, hogy igaz legyen.
- Akkor jó. –mondtam, majd végre folytattam a reggelim. Ezután néma csend volt az asztalnál. Valami nem stimmelt Alexszel, és képtelen voltam rájönni, hogy mi a fene. Közben kapta egyfolytában az SMS- eket, és majd meg őrjített ezzel. Vajon ki az, akivel így írogat? És az a furcsa mosoly a száján. Ez nem tetszik, itt valami nagyon nem stimmel.
Aztán miután mindenki befejezte a reggelit, felmentünk a szobájába, de még akkor is kapta az SMS-eket.
- Ki a fenével írogatsz? –kérdeztem már kissé dühösen. Eleinte hezitált, de aztán mondott valamit. Képtelen voltam eldönteni, hogy most igaz, vagy sem…
- Semmi különös, az egyik haveromnak kellett segítség. – mondta a kissé átlátszó kifogását, de akkor én balga hittem neki.
- Értem. –mondtam zavartan. Ha róla van, szó tényleg nem tudom, hogy miben higgyek. Egyik percben olyan kedves, a másik percben meg összetöri a szívem.
- Nos én megyek, majd hívj, ha nem SMS-ezel. –mondtam oda gonoszan, majd elindultam, de visszarántott magához, és megcsókolt.
- Viszlát. –mondta, és szemeiből szomorúság sugárzott. Csók közben is éreztem, hogy búcsúzik, és mintha ez lenne az utolsó csókunk, olyan érzésem támadt.
De nem akartam ezt hinni, biztos paranoiás lettem megint. Ezután intettem neki, elköszöntem a család többi tagjától is, Josht megvigasztaltam újra, majd hazamentem apuhoz, aki nagyban várt.
Most arra sem tudtam gondolni, hogy esetleg fejmosást kapok, az a búcsúcsók szerűség járt a fejemben egész idő alatt, amit Alextől kaptam.
- Szia. –köszöntem oda apunak, aki a nappaliban várt.
- Szia. Minden oké? –kérdezte zavartan.
- Igen. Miért kérded?
- Csak mert olyan világfájdalmas képed van.
- Jól vagyok, csak kifáradtam. –mondtam komolyan, de ezzel éppen egy kínos téma irányába löktem magam.
- Nem is akarom tudni a részleteket, csak az, hogy jól vagy e. - hangja komoly volt, most nem oktatott ki, vagy csak nem akart, hiszen tudta, ezek után hasztalan velem beszélnie a biztonságos szexről.
- Igen jól. –mondtam, majd egy zavart mosoly után elindultam a szobám felé.
Még sosem aggódtam ennyire, ha Alex újra megbánt, akkor végem, összetörtem egy életre. Ezek közt a gondolatok közt aludtam el. Nem is tudom miért, pedig reggel volt, de talán a tegnapi vad szex merített ki ennyire, ami hajnalig tartott, de egy biztos, rémálmaim voltak arról, hogy ismét összetöri a szívem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése