A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nikki. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nikki. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 22., szerda

19. fejezet -A játék elkezdődött…


Hiába tagadom, azon az éjjelen sírtam, viszont tudtam, hogy erősnek kell lennem, mert most egyetlen célom van: kicsinálni azt a ribancot! Lealázom, ahol tudom, és erre kiváló segítség, hogy egy suliba járunk, az egész egyetem tudni fogja mit tett. Sajnos börtönbe nem küldhetem, még, de lehet, hogy jobb is, mert amit tőlem kap, annál még a börtön is jobb.
Nyomoztam egy kicsit az egyetemen, és nem volt nehéz megtudni infókat Mattről, hiszen Ő az első lépés a húga kicsinálásához.  Minden lány oda van érte, és mint kiderült, nem is vér szerinti testvére a ribancnak, hanem mostoha. Azt beszélik, hogy Alyson anyja csak a pénze miatt ment hozzá a milliárdos Mr. Daltonhoz. Sőt még olyat is pletykáltak, hogy Alyson többször is kikezdett fogadott bátyával, aki persze jól kiröhögte és elutasította. Így még könnyebb lesz kikészíteni a ribancát.
Meg azt is megtudtam, hogy szabályosan epekedik utána, hát ez a csaj aztán beteg, és én még jobban kikészítem!
Megtudtam a cserfes lányoktól, hogy ilyenkor Matt mindig kondizik a suli konditermében, így felkaptam a tornarucim és utána mentem. Jól megbámult mindenki mindenhol –biztosan az új külsőm miatt – de nem érdekelt, most az a célom, hogy elcsábítsam Mattet, és közelebb lépjek a ribanc kikészítő hadművelthez…
Odasétáltam hát hozzá egy feszülős sötétkék topban, és miközben a súlyokat emelgette a fejéhez mentem és fölé hajolva ráköszöntem. Szegényke majdnem eldobta a súlyokat.
- Jaj, bocsi, én csak köszönni akartam, mert láttalak… - mondtam bocsánat kérően. tényleg nem állt szándékomban.
- Semmi. –mondta zavartan, majd felült és én az ölébe, szemtől szembe neki, main meg is lepődött, és jó páran is ránk szegezték tekintetüket, de nem érdekelt, már nem, régen érdekelt volna, viszont az a bizonyos énem már eltűnt.
- Nos, hála a drága mostohanővérednek életem szerelmének szüksége van időre és testvérével együtt elköltözött Franciaországba, szóval szakítottunk.  Sírtam, de átvészelem, viszont kell valaki, akivel szexelhetek, hogy elfelejtsem. Benne vagy szépfiú? Kérdeztem flörtölve vele, majd ujjammal végigsimítottam mellkasán.
Kissé ledöbbent –már megint – de aztán csibész mosoly férkőzött az arcára. Végigsimította hátam, és magához vont. Aztán megsimítottam arcát, majd vadul megcsókoltam. Ez valami varázslatos csók volt, még soha, de soha nem éreztem hozzá foghatót. Forrt benne a szenvedély és a vágy, és közben éreztem, hogy férfiassága áll.
- Ezt igennek veszem. –mondtam mosolyogva, majd újra megcsókoltam. A srác a markomban van, de mégis nehéz ezt tenni vele, de elvégre jól szórakozok, és a bosszúm is sikerül.
- Vedd annak cicavirág. –mondta rám kacsintva a szépfiú.
Nem érdekel, ha ribancnak néznek, de jobb, ha tudja mindenki, aki velem szembe mer szállni, azt kicsinálom, tönkreteszem, egy életre.
- Akkor elmegyünk szórakozni valahová szépfiú? –kérdeztem huncutan vigyorogva. tényleg élveztem ezt, mármint nem csak a bosszú miatt, hanem a srácért is, igencsak tehetségesen csókol, és lefogadom, az ágyban is ilyen jó.
- Igen szépségem. –mondta mosolyogva. Mondjuk kissé gyanús, hogy ilyen hamar beadja a derekát, vagy tényleg ilyen szép nő lettem?
- Mégis miért jössz el velem? Ne mondd, hogy csak a szépségem miatt. –kételkedtem. Mondjuk, semmi jogom nem lenne hozzá, hiszen é n is csak kihasználom, de mégis kíváncsi voltam.
- Nos, gondolom Te is azt szeretnéd, amit én, kicsinálni Alysont. Csakhogy én az anyjával együtt akarom, mert csak élősködnek rajtunk. –mondta komolyan és majd leesett az álam a döbbenettől.  Okos a srác, túlságosan is.
- Okos, nos, hát, ha látom, hogy bízhatok benned, és miután teszteltelek az ágyban, talán lehet róla szó. –kacsintottam rá mosolyogva.
- Ehhez mégis mi köze van a szexnek? –kérdezte döbbenten.
- Semmi, csak jó móka, és mi vadul fogjuk csinálni, és gyakran. –mondtam huncutan.
- Biztos vagy Te ebben? –kérdezte kissé pimasz módon kételkedve szavaimban.
- Igen, egyre biztosabb. –mondtam huncutan mosolyogva, majd vadul megcsókoltam újra…
Eljött hát a játék ideje, és ki tudja, talán mégis bízhatok benne, de előtte még tesztelnem kell a szépfiút, és örömmel fogom tesztelni, főleg a ráadást, a szexet Vele, mert a játék elkezdődött, és nincsenek szabályok!

2011. június 21., kedd

16. fejezet - Új élet… igaz szerelem



Egy héttel később már otthon is voltam, és tudtam, azzal, hogy megváltozott az arcom, egy új élet kezdődött el nálam.  Már tizenkilenc éves vagyok, példát kell mutatnom nem szabad összeroppannom. A ruhatáram-lecseréltem –bár néhány szexi rucit meghagytam- a hajam szőkére festettem –hiszen az a lány az álmomban szőke volt, Ő én voltam, és lehet őrült tett, de megtettem – és megpróbáltam mindenhez jó pofit vágni.
Éppen Joshal pakoltunk ki a szobámban a ruhákat, amit a kis cukkancs vett nekem.
- Köszi, a ruhákat. –mondtam mosolyogva, majd puszit nyomtam az arcára. Végigsimította a hátam, miután szorosan magához vonzott. Majd a nyakamba bújt, és éreztem, hogy mélyen beszívja az illatom.
- Nincs mit ez a legkevesebb, amit tehettem miután öcsém… - kezdte el a mondatot, de nem fejezte be. Szegénykémnek olyan lelkiismeret furdalása van öccse miatt, aki nagyon sokszor bocsánatot kért, de a plasztikája nem. Szakított is vele. Ezt Alexben becsülöm, és már közel a megbocsájtás, de a plasztikát kicsinálom.
- Figyu! Nem a Te hibád. –néztem mélyen a szemeibe megfogva az állát.
- De… - kezdett belé és én az ujjam-rátettem az ajkaira.
- Cssss. Ne beszélj, nem a Te hibád, Te velem voltál, és Alexet sem okolom már, csak a plasztikát, bár most már én vagyok túlplasztikázott hála neki.  –mondtam komolyan, bár azért próbáltam kicsit viccelődni is a végén. Josh azért picit elmosolyodott, de láttam a szemében, hogy akkor is bántja a dolog.
- Mondjuk a melleid nagyobbak. –mondta csibész mosolyával, majd megcsókolt.
Igaz, és ideje lenne érintened. –mondtam huncutan mosolyogva.
- Cseles, de még túl korai, ráadásul csak egy hete műtöttek. –mondta szigorúan, kár volt annyit apával lennie, mert lassan kezd annyira félteni és úgy gondolkodni, mint Ő, bár megértem, szeretnek, node azért szeretem Jost és szeretkezni is akarok vele.
- Node kívánlak. Annyit szenvedtem, végre örülnék, ha lenne valami jó is velem. –mondtam durcásan karba tett kézzel.
- Az orvos külön kihangsúlyozta, hogy nem szabad semmiféle fizikai mozgást végezned.
- Jaj, apa műtött, és nem az orvos, hanem az apa beszélt belőle. –mondtam tovább ugyan olyan durcásan.
- Nem hinném, hercegnőm. Féltelek, nem akarom, hogy bajod essen, mert, Szeretlek. –mondta ki a számomra leggyönyörűbb szót.
- Szeretsz? –kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
- Igen, szeretlek. –mondta komolyan Josh megsimítva az arcom.
- Én is szeretlek hercegem. –mondtam szinte már bőgve, és szorosan Őt ölelve.
- Tudom. –mondta majd megcsókolta a fejem búbját. Még sosem éreztem ilyet, ez az érzés felejthetetlen…
Mindenki annyira kedves velem mindenki annyira félt… Andy, Dimitri és Taylor is bent járt nálam, naponta látogatnak, és úgy kezelnek, mint egy kisgyereket. Néha idegesít, néha pedig élvezem, de végül is csak törődni akarnak velem.
- Mindent köszönök, Josh. –mondtam mélyen a szemeibe nézve, majd megsimítottam az arcát, és érzékien megcsókoltam ajkait.