11. fejezet - Mérhetetlen fájdalom

Ott csókolgatta Alex a számomra igen csak ismerős szőke plasztikát a suliból, sőt, még szerelmet is vallott neki, ennyire tudok szájról olvasni.  Majd meg szakadt a szívem, hogy nekem, annak idején sosem mondta, hogy szeret, ezért hagyott el, és ennek a műnőnek meg csak így szerelmet vall, ráadásul az előző éjszaka velem szexelt . Igaz mondta utólag, hogy szeretett, de ezek után már hinni sem tudok neki, egyetlen szavának sem.
- Alyson? – csak ennyi nyögött ki fájdalmasan Josh, és rögtön leesett a kép, ez a lány Josh exe, aki az én exemmel kefél. Remek.  Mert igen, ezek után már tuti az exem Alex. Én marha csacsi, hogy hittem neki, és annak, hogy az előző éjszaka jelentett valamit! Én balga szamár! A szívem darabokban volt, de egyben majd szétvetett a düh.
Gyors léptekkel megindultam feléjük, utánam Josh, és mikor megláttak, totál le voltak döbbenve.
Nem szóltam egy ideig semmit, csak szomorúan néztem Alexre és a plasztikára. Josh is, mint később kiderült, de akkor csak őket néztem. Majd egy hatalmas pofont vágtam le Alexnek, hogy tudja, kurvára haragszom rá.
- Ezt nem érdemeltem meg Te szemét, hogy ezzel a műnővel csalj meg, és azt főképp nem, hogy újra a lelkembe gázolj. Azt hittem a tegnapi éjszaka után újra kezdtük, de úgy látszik tévedtem. A pokolban fogsz, elégne te rohadék. –mondtam oda dühösen a pofon után Alexnek.
- Sajnálom, hogy így kell megtudnotok, de egy ideje szeretem, Alysont. –mondta komolyan és kimérten Alex.
- Akkor miért kellett megdugnod? Miért kellett újra megbántanod?
- Veled próbáltam felejteni őt, de képtelen vagyok.
- Szóval szereted, és én csak egy tárgy voltam, amit jól kiélvezel, afféle felejtő.
- Sajnálom.
- Én is.  –szólt közbe a szöszi.
- Te csak légy csendbe plasztika! –üvöltöttem rá.
- Hogy mi? Mit képzelsz Te magadról?
- Én mit? Nézz magadba szöszi, összetörted Josh szívét, akinél jobb srác nincs is a Földön, és egyúttal ártottál másnak is. Miért voltatok ilyen gyávák? Mondtátok volna meg nyíltan, akkor talán még meg is bocsájtanám, de így, így készüljetek a bosszúmra! –mondtam gonoszan, és tényleg volt okuk félni  ezek után. Aztán oda jött Andy és Dim is, nem volt nehéz kitalálni, hogy mi folyik itt, így csak csendben hallgatták a dühkitörésem.
- Az én bosszúmra is. Sosem fogom neked ezt megbocsájtani, öcsém. –mondta ridegen Josh, és mikor ránéztem, azokkal a szép szemekkel szinte perzselte az árulókat.
- Készüljetek fel rá, mert a poklok poklát élitek majd át! Itt helyben megígérem, hogy kikészítelek titeket. –mondtam gyűlölettel teli tekintettel én is, majd kézen fogtam Josh, és elindultunk kifelé a klubból, mögöttünk Dim és Andy.
Mikor kiértem majd meg szakad a szívem, és a hirtelen düh mély fájdalomba csapott át. Nem bírtam visszatartani a könnyeim, és Josht átölelve bőgtem. Habár mindenki próbált vigasztalni, de nem ment, egyszerűen képtelen voltam arra, hogy leálljak.
- Nyugi, ne sírj. – mondta Josh vigasztalva, miközben magához ölelt.
- Gyűlölöm őket, ezért kapnak, de nagyon. –mondtam zokogva.
- Én is így érzek, ne aggódj megkapják a magukét, de most az a lényeg, hogy lenyugodjunk, és hideg fejjel gondolkodjunk.
- Még nem megy, képtelen vagyok. –sírtam tovább.
- Jobb lenne, ha pihennél, Kris.  Csak magadnak ártasz, Joshnak igaza van. –mondta vigasztalóan Andy.
- Hazaviszünk. –mondta Dim.
- Nem kell, majd én hazaviszem, ti csak szórakozzatok, már ha tudtok ezek után.  –szólt közbe Josh, mire felkaptam a fejem. De édi, ő akar hazavinni, én meg itten rinyálok, az ő szíve is pont úgy össze van törve.
- Igen, Josh haza visz. –mondtam szipogva, és átöleltem Josht, mire elmosolyodtak.
Most érzem, hogy szükségem van Rá, nélküle elvesznék, csak ő kell, mélyen beszívva az illatát, az erős karjai közt akarok lenni, hogy feledjem azt a mocskos dögöt és a plasztikáját.
- Akkor Josh visz haza és kényeztet. –mondta kis pimaszsággal Dim, de én nem néztem fel, csak tovább szorosan Joshoz bújva szipogtam.  Biztosan meg akart nevettetni, de egyszerűen most bármire képes lennék, csak nevetni nem…
- Igyekszem. –mondta nagyot sóhajtva Josh, majd megfogta az állam és mélyen a szemeimbe nézett.
- Ideje indulni. –szólt újra, majd bólintottam, mire letörölte a könnyeim az ujjával. Aztán kézen fogva a kocsijához mentünk, és miután beszálltunk, elindultunk hozzám. Közben végig az ablaknak dőltem, és kifelé bámultam. Nem tudta mit mondani Neki, hiszen átérzi fájdalmam, és túl gyenge is voltam hozzá.

10. fejezet - A buli...

Aztán késő este keltem fel, egy SMS-re Andy-tól, hogy buli van az egyik bárban, és, hogy miért nem megyünk el.  Vissza is írtam neki, hogy benne vagyok, rám fér a kikapcsolódás. Túl sok minden kavarog a fejemben Alexről és a gyanús SMS-eitől, ráadásul folyton beugrik a kép, mikor Josh végigsimította testem majdnem minden porcikáját, mikor azokkal a tengerkék szemekkel rám nézett, beleremegtem, és már csak a puszta gondolattól majdnem elaléltam.
Aztán a csengő zökkentett ki az álmodozásaimból. Andy volt az, fel is j=ott hozzám, én meg mint a tejbe tök úgy ültem egy helyben.
- Mégis mire vársz? Öltözz!- mondta komolyan.
- Lefeküdtem Alexszel, újra belezúgtam, de megint nem stimmel vele valami, gyanús SMS-eket kap, kikészültem, közben majdnem lesmárolt a bátyja, akinek érintéseitől lázba jövök. Kissé mozgalmas napom volt. –mondtam komoran, és Andynak kishíján leesett az álla a csodálkozástól.
- Huh! Nem semmi kislány, de jobb az ilyenektől távol tartanod magad. –mondta anyáskodó hangnemben.
- Tudom, de szeretem, viszont ott van a bátyja, aki totál megbabonázott, képtelen vagyok józanul gondolkodni.
- Azért megyünk bulizni, hogy lerészegedjünk, és felejtsünk, de mondjuk, jön Dimitri is. –mondta elpirulva miután kiejtette Dim nevét. Ez a lány totál belezúgott.
- Nekem nem baj, ha jön a Te orosz szeretőd, jól ki jövök vele. –mondtam nevetve, majd Andy egyre jobban pirult.
- Hey. – vörösödött el, és én meg jókat nevettem.
- Tény, ami tény, belezúgtál. –mosolyogtam rá, mire ő ugyan úgy pirulva bólintott egyet.
- Majd elmesélem, hogy milyen édi volt a legutóbbi szex alkalmával, azt hittem ott helyben elájulok a döbbenettől, no meg az orgazmustól. –mondta Andy mosolyogva, és ismét elvörösödött.
Ezen elnevettem magam, de egyben annyira jó látni, hogy legalább ő boldog…
Aztán elkezdtem öltözködni, és felvettem egy cuki mintás felsőt, és egy miniszoknyát extra nagy magas sarkúval, majd becsavartam a hajam. sminknek olyan természeteset tettem, csak semmi feltűnés, és aztán együtt elindultunk, apa óvó szavaival az tudatunkban a buliba. Mikor kiszálltam a kocsiból, megpillantottam Josht.
- Szia Josh. –mondtam mosolyogva, majd átöleltem.
- Josh, Ő Andy, a legjobb barátnőm, Andy, ő Alex bátyja, Josh. –mutattam be egymásnak őket. Andy zavartan rám nézett.
- Szóval a tapizós srác. –mondta Andy mosolyogva Josra.
- Elárultad neki? –vonta fel a szemöldökét Josh, de a barátnők mindent elmondanak egymásnak.
Igen el. –mondtam határozottan és pimaszan.  Aztán megjelent Dim.
- Szia Dim. –köszöntem, miután a tubicák számomra elég kínosan vad csókkal köszöntötték egymást.
- Ő Josh, Josh, Ő Andy pasija Dimitri. –mutattam be a két srácot egymásnak.
- Szia Dim.- majd kézfogás gyanánt a kezét felé nyújtotta.
- Szia Josh. –mondta Dim és kezet fogtak.
- Te vagy Kris pasija? – kérdezte újra Dim, és én majdnem ott helyben elájultam.
- Nem, én a pasija bátyja vagyok, most futottunk össze. –monda mosolyogva Josh.
- Az néha ugyan az.
- Ebben van valami Dimitri.
- Kicsit sem zavarunk? –néztem felvont szemöldökkel rájuk.
- Bocsi szépségem. –mondta huncutan mosolyogva Josh.
- Én mondtam, hogy ugyan az. –szólt Dim, és én vállba csaptam.
- Nah irány a buli srácok. Mert Kris végén megveri azt a csinos pofid. –mondta mosolyogva Dimnek Andy.
- Igaza van. –mondtam komolyan, mire mindkét fiú elnevette magát. Ezek nem vesznek komolyan.
De durcás pofival ugyan, de bementem utánuk a buliba, és rögtön táncolni is kezdtünk,  Andy természetesen Dimmel, és én megragadtam Josh-t és elkezdtünk, mint két őrült tini táncolni, hm…talán azok is voltunk.  De nem tudtam leplezni aggodalmam Alex iránt, másfelől az iránta táplált vonzalmam sem. Viszont látta, hogy letört vagyok, és megfogta a két kezem, és vigasztalni próbált.
- Biztosan valami fontos dolga akadt, azért SMS-ezett annyit, ne félj, rendes srác, csak nehezen tudja kifejezni érzéseit. –mondta mélyen a szemeimbe nézve.
- Igen, biztosan. –mondtam, majd mély levegőt vettem.
- Nem iszunk valamit? –kérdeztem fájdalmasan.
- De gyere. –mondta mosolyogva, majd elindultunk a bárpult felé. Viszont amit akkor láttunk, annak egyikünk sem akart hinni. Mintha kést döftek volna szívembe. Ott helyben hirtelen a bőgés és az ájulás kerülgetett. Miért tette ezt Velem? Végül a düh jött ki rajtam…

3. fejezet - Újra látlak

-          Látom, nem vagy jó kedvedbe. –mondtam komoran Josh.

-          Hát nem éppen. –mondtam szomorkásan.

Aztán meghallottam azt a hangot, ami egy éve magát a szerelmet jelentette, a fiút, akinek odaadtam magam, a fiút, akinek szívem adtam, és akivel csúnyán váltunk el.  Elfordultam zavartan a park másik irányába… féltem, sőt rettegtem attól, hogy mi lesz most.

-          Nézd csak kit fújt erre a szél, öcsém. –mutatott felém, és én Alex felé fordultam fájdalmas képpel.

-          Szia, Alex. –mondtam fájdalmasan, mire láttam, hogy arcára fagy a mosoly.

-          Kristine? –döbbent le.

-          Én lennék. –mondtam sóhajtva egyet, majd felkeltem a padról és oda mentem hozzá.

-          Mégis hogy… hogy kerülsz ide?

-          Itt lakom, közel fél éve, itt kapott apu állást. Egyik nagyvárosból a másikba.

-          Értem.

-          Szerettem New Yorkot, sok szép emlék köt hozzá. – eszembe jutott az a bizonyos éjszaka is, sőt az utána jövő vad éjszakáink is, életem legszebb egy hónapja volt, dem égis fájdalmasan emlékszem vissza rá.

-          Nézd, ami megtörtént, megtörtént, borítsunk fátylat a múltra. Az a bizonyos egy hónap meseszép volt, és nem kéne hagynunk, hogy felemésszen minket a fájdalmas elválásunk, lehetnénk barátok, kezdhetnénk újra.  –mondtam ismét, majd kezemet nyújtottam felé.

-          Benne vagyok. –mondta kissé fájdalmas mosollyal, majd kezet fogott velem. Az érintése előhozta a régi emlékeket, minden a feje tetejére fordult az érzéseimmel kapcsolatban.  Egyszerűen ez a kézfogás nem volt elég, újra ölelni akartam, érezni illatát.
Aztán a következő pillanatban átöleltem, mélyen beszívtam az illatát, és bebújtam a nyakához.

-           Hiányoztál. –mondtam kissé rekedtes hangon, mert a bőgés közelében jártam.

-          Te is. –mondta, majd éreztem, ahogyan végigsimítja a fejem, majd a hátam.

-          Én azt hiszem, hogy megyek, magatokra hagylak. –mondta zavartan Damon, majd felkaptam a fejem. Megkedveltem a huncut mosolyú srácot, nem akartam, hogy menjen.

-          Jaj, nem kell, elmehetnénk valahová hárman. Mit szóltok? –kérdeztem hirtelen.

-          Nekem okés. –mondta mosolyogva Alex.

-          Nem akarlak zavarni titeket, van mit megbeszélnetek.  Ráadásul a barátnőm vár. –mondta Josh, és nekem leesett az állam. Ennek barátnője van és mg így is flörtélt velem?

-          Neked barátnőd van, és az előbb mindezek ellenére flörtöltél velem. Kis szemét. –mondtam ledöbbenve, de nevetve, majd finoman belebokszoltam a vállába. Bár ha erősen tettem volna sem fájt volna neki, olyan izmos a karja. Vállat vont és huncutan elmosolygott. Alex meg  felvont szemöldökkel, de mosolyogva nézett bátyjára.

-          Ne nézz így Alex, akkor még nem tudtam ki, és különben is, mostanában az agyamra megy Alyson, de igyekszem még vele maradni. –mondta vállat vonva Josh.

-          Így már más, de tudod, hogy Alsyon apja fontos ügyfele apának, ha most dobod, apa kikészül. –mondta Alex, és én csak bambán néztem a beszélgetésüket az üzleti fogásokról, amiben az emberi érzések, az igazi értékek elvesznek.  Első az üzlet úgy néz ki.

-          Igen tudod, de már lépek utána, biztosan nem tudja, hol vagyok, de előbb elhoztad, amit kértem?

-          Igen, itt van. Nem hiszem el, hogy pénz nélkül járkálsz a városban.  –majd egy köteg pénzt adott át Joshnak.

-          Elköltöttem.  Node megyek, sziasztok!

-          Szia, bátyám.

-          Am szia. –intettem Joshnak.

-          Nos, mihez lenne kedved, hercegnőm? –kérdezte huncutan vigyorogva Alex. Kezdődik, de ha azt hiszi, hogy megfektet,nagyon téved, nem adom magam neki, még egyszer nem adom oda neki szívem.

-          Nem tudom, elmehetnénk enni valahová, vagy csak mesélj. Mi volt eddig veled. –mondtam mosolyogva.

-          Mindegyik megoldható.

-          Mennyire akarsz elegáns helyre vinni? Csak mert nem ahhoz vagyok öltözve.

Ezután végigmért, és én majdnem elpirultam tőle, mindig is zavarba tud hozni, ez a gyengém, másnak eddig még soha sem sikerült.  Nah jó apának, de neki máshogyan. Azokkal a ciki kérdéseivel, a pasikat illetően. Néha elsüllyedek, annyira zavarba hoz, főleg, ha más előtt kérdi. Meg persze váltig állítja, hogy szűz vagyok, ha tudná, hogy egy éve odaadtam ennek a szexistennek a szüzességem, kitérne a
hitéből.  De nem tudja, és ez így van rendjén, még ne is tudja meg, idéo kell, hogy kitaláljam a szöveget, és kimagyarázzam a dolgot.

-          Ez is megteszi, hercegnőm. –mondta ismét ezt a mesebeli jelzőt rám, de igaz, mellette hercegnőnek érzem magam.

-          Akkor induljunk, hercegem. –mondtam nevetve, majd belékaroltam és elindultunk a kocsija felé.