2011. június 21., kedd

14. fejezet - Gyöngy szülők...


Josh felült hozzám és szorosan magához húzott, miután én leszedtem róla nadrágját. Letolta a hálóingem pántját, és nyakam, valamint vállaim csókolta. Egyszerűen zabálnivaló ez a srác, és minden egyes érintésével, minden egyes csókjával úgy éreztem, hogy elvesztem, méghozzá Benne!
Aztán hirtelen mindennek vége lett, kocsiajtó csapódást hallottam. Gyorsan az ablakhoz futottam és megláttam anyát kiszállni az autóból.
- Öltözz Josh, anyu hazajött, bár Ő egyáltalán nem szigorú, de mégis, ne egy szál alsónadrágban fogadd. –mondtam Josnak mosolyogva, de kissé szétszórtan.
Utána gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy felsőt, majd anyuhoz szaladtam. Lehet Joshank ez furcsa, de anyu a munkája miatt folyton utazik, olyan jó érzés, ha egy kicsit együtt lehetünk és annyira, de annyira közel állunk egymáshoz.
- Anyu. –öleltem át már a napaiban és Ő is engem, még, soha de soha nem voltam boldogabb.
- Szia, kislányom. Hogy vagy? –kérdezte mosolyogva anyu.
- Jól. –mondtam fülig érő szájjal, de még mindig nem eresztettem el.
- Jó napot asszonyom, a nevem Josh Leroy. –mutatkozott be Josh.
- Szia. A neved ismerős. Találkoztunk már? –kérdezte anyu.
- Am Kris az öcsémmel járt, régen. –mondta zavartan.
- Ne említsük azt az árulót, inkább menjünk, beszélgessünk. –mondtam mosolyogva, majd kézen fogtam anyut és Josht is és leültünk a kanapéra.
- Mesélj anyu, milyen volt Párizsban? –kérdeztem mosolyogva.
- Jó, de nyugalom kislányom, mindent elmesélek, csak előbb le kéne pihennem. Amúgy apád merre van? – mondta anyu nyugtatva engem, majd rákérdett apára én meg vállat vontam. De igaz, fogalmam sincs, hogy apa merre lehet.
- Biztos dupla műszakja van a korházban. Majd beszélnem kell vele, meg egyebek, amik nem rátok tartoznak. –mondta anyu elpirulva. Jaj, ezek ketten rosszabbak, mint egy ifjú házaspár. De nem bánom, mert nagyon szeretik egymást.
- Igen, valószínű. –mondtam komolyabban. –De ne félj, nemsokára megérkezik. –próbáltam vidítani, mert apa tényleg munkamániás.
- Igen, remélem is, hogy meg, mert kap a fejére. –mondta anya kissé morcisan mégis mosolyogva és Joshal akaratlanul is elnevettük magunk.
- Tudja az én apám is sokat dolgozik, néha volt olyan héz is, hogy csak egyszer láttam, de mikor hazajön, anya arcán látni, hogy mennyire szereti, és nem zavarja, mert tudja, hogy az mikor ölelheti, a legszebb pillanatuk. Az ön arcán is ezt látom, Mrs. Evans. –mondta mosolyogva Josh és én majdnem elájultam romantikus szavaitól, és jól megdöbbentem.
- Köszönöm Josh. –mondta anyu mosolyogva. – Jó szerelmed van, kislányom, ne engedd el. –mondta anya rám mosolyogva, majd felállt. – Nos én megyek is gyerekek, lepihenni.
- Am mi… - kezdtem belé a magyarázkodásba, hogy nem vagyunk szerelmes pár, bár én mélyen ezt érzem, nem akartam Josh elijeszteni, de anyu mosolyogva akár a tini és kissé elpirulva felment a szobába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése