16. fejezet - Új élet… igaz szerelem

Egy héttel később már otthon is voltam, és tudtam, azzal, hogy megváltozott az arcom, egy új élet kezdődött el nálam.  Már tizenkilenc éves vagyok, példát kell mutatnom nem szabad összeroppannom. A ruhatáram-lecseréltem –bár néhány szexi rucit meghagytam- a hajam szőkére festettem –hiszen az a lány az álmomban szőke volt, Ő én voltam, és lehet őrült tett, de megtettem – és megpróbáltam mindenhez jó pofit vágni.

Éppen Joshal pakoltunk ki a szobámban a ruhákat, amit a kis cukkancs vett nekem.
- Köszi, a ruhákat. –mondtam mosolyogva, majd puszit nyomtam az arcára. Végigsimította a hátam, miután szorosan magához vonzott. Majd a nyakamba bújt, és éreztem, hogy mélyen beszívja az illatom.
- Nincs mit ez a legkevesebb, amit tehettem miután öcsém… - kezdte el a mondatot, de nem fejezte be. Szegénykémnek olyan lelkiismeret furdalása van öccse miatt, aki nagyon sokszor bocsánatot kért, de a plasztikája nem. Szakított is vele. Ezt Alexben becsülöm, és már közel a megbocsájtás, de a plasztikát kicsinálom.
- Figyu! Nem a Te hibád. –néztem mélyen a szemeibe megfogva az állát.
- De… - kezdett belé és én az ujjam-rátettem az ajkaira.
- Cssss. Ne beszélj, nem a Te hibád, Te velem voltál, és Alexet sem okolom már, csak a plasztikát, bár most már én vagyok túlplasztikázott hála neki.  –mondtam komolyan, bár azért próbáltam kicsit viccelődni is a végén. Josh azért picit elmosolyodott, de láttam a szemében, hogy akkor is bántja a dolog.
- Mondjuk a melleid nagyobbak. –mondta csibész mosolyával, majd megcsókolt.
Igaz, és ideje lenne érintened. –mondtam huncutan mosolyogva.
- Cseles, de még túl korai, ráadásul csak egy hete műtöttek. –mondta szigorúan, kár volt annyit apával lennie, mert lassan kezd annyira félteni és úgy gondolkodni, mint Ő, bár megértem, szeretnek, node azért szeretem Jost és szeretkezni is akarok vele.
- Node kívánlak. Annyit szenvedtem, végre örülnék, ha lenne valami jó is velem. –mondtam durcásan karba tett kézzel.
- Az orvos külön kihangsúlyozta, hogy nem szabad semmiféle fizikai mozgást végezned.
- Jaj, apa műtött, és nem az orvos, hanem az apa beszélt belőle. –mondtam tovább ugyan olyan durcásan.
- Nem hinném, hercegnőm. Féltelek, nem akarom, hogy bajod essen, mert, Szeretlek. –mondta ki a számomra leggyönyörűbb szót.
- Szeretsz? –kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
- Igen, szeretlek. –mondta komolyan Josh megsimítva az arcom.
- Én is szeretlek hercegem. –mondtam szinte már bőgve, és szorosan Őt ölelve.
- Tudom. –mondta majd megcsókolta a fejem búbját. Még sosem éreztem ilyet, ez az érzés felejthetetlen…
Mindenki annyira kedves velem mindenki annyira félt… Andy, Dimitri és Taylor is bent járt nálam, naponta látogatnak, és úgy kezelnek, mint egy kisgyereket. Néha idegesít, néha pedig élvezem, de végül is csak törődni akarnak velem.
- Mindent köszönök, Josh. –mondtam mélyen a szemeibe nézve, majd megsimítottam az arcát, és érzékien megcsókoltam ajkait.

15. fejezet - Ismeretlen lány…

- Ideje mennem. Holnap találkozunk, hercegnőm. –mondta mosolyogva Josh, majd megcsókolta lágyan ajkaim.
- Rendben, holnap. –mondtam kissé unottan.
- De holnap szétszexuállak szépfiú. –mondtam huncutan mosolyogva, majd ő is elmosolyodott.
- Rendben. –mondta majd felállt és én utána mentem és kikísértem.
- Szia, szépszemű. –mondtam, majd egy csókkal elváltunk…
- Szia, hercegnőm. –mondta a csók után ismét mosolyogva, majd elindult a kocsija felé és intett egyet a kocsiból még.
Annyi minden kavarog bennem, annyi dolgot kell elrendeznem magamban, és ehhez egy kis friss levegőre van szükségem…
- Megyek ki anya a városba egy kicsit, nemsokára jövök! –mondtam anyának kiáltva.
- Rendben vigyázz magadra. –kiáltott vissza.
- Meglesz! –mondtam majd elindultam ki a városba. Sétálnom kell, gondolkodni, tudni, hogy megéri  e a bosszú a plasztikának és Alexnek. Hiszen ha ők nem hagynak minket cserben, akkor sosem kezdek így érezni Josh iránt.
Este volt már alig jár ember az utcán, azon töprengtem, hogy mennyi minden történt ma velem, egy jelzőlámpánál álltam zöld lett, az útra léptem, és hirtelen hófehér reflektorokkal találtam magam szemben.  Aztán minden sötét lett, furcsa álmaim voltak, az, hogy futok az erdőben kézen fogva Joshal, utánunk a kislányunk, csillog a bőrünk, tiszta Twilight hatás, de nagyon élveztem az álmom.
- Nessie! –kiáltottam.
-Josh! Gyertek, nem értek utol!- ezeket kiáltottam, de utolértek, megfogták a kezem, de aztán egy tóhoz értünk belenéztem és egy teljesen más nőt láttam, szőke voltam, arcom teljesen más volt, de a szemeim csillogása megmaradt.
 Aztán kinyitottam a szemem, felébredve az álomból, és megpillantottam anya apa és Josh aggódó arcát.
- Mi az? Mi történt? –kérdeztem zavartan, és próbáltam felülni, de mindenem fájt… Anyáék szinte sírtak örömükben és ölelgettek a nővér meg morgott, hogy ez fájhat, neki hagyják pihenni.
- Ne, hagyja csak. De mégis mi… mi történt? –kérdeztem zavartan.
- Az öcsém volt és Alyson, ittasan vezetett a lány, és… elgázolt. –mondta ki fájóan Josh, és láttam, hogy könnyeivel küszköd. Felment bennem a pumpa, de annyira fájt a testem, hogy képtelen voltam most másra gondolni.
- Semmi baj Josh, erre most ne gondolj. –mondtam nyugtatva Őt, de eléggé feszült volt.
- De nézd mit tettek veled, ez… megbocsájthatatlan, hisz az arcod, mindened… - mondta zavartan és dühösen Josh.
- Mi van az arcommal? –kérdeztem zavartan, majd anya egy tükröt adott a kezembe és mikor belenéztem, egy teljesen új lányt láttam benne. Furcsa módon pont azt, akit az álomban. Megijedtem, mert rájöttem, hogy ez én vagyok.  Oda lett a régi arcom egy bár barnahajú, de mégis teljesen más arcú lány lett belőlem, egyedül a barna szemeim maradtak meg.
Eleredtek könnyeim, bár széplányt láttam a tükörben, mégis fájt ez az egész.
- Ne sírj kicsim. –mondta anyu majd megsimította az arcom. – Nézd milyen szép lettél, apád csodát tett veled, még jó, hogy plasztika sebész, és a legjobb.
- Csak ennyit tudtam kihozni belőle lányom, bocsáss meg. –mondta apa szomorúan.
- Nem baj apu, szép lettem, köszi. –mondtam, majd megfogtam a kezét.
- Pihenned kéne. –mondta apa.
- Nem kell. De mégis meddig voltam eszméletlen? – kérdeztem zavartan.
- Három napot. – láttam, már ő is a könnyeivel küszködik, és mikor anyára néztem Ő már a könnyeit potyogtatta.
- Alsyon és Alex megúszták a börtönt, mivel szüleik óvadékot kaptak, de nem hagyjuk annyiban! Josh is támogat ráadásul, ami nagyon nagy tett tőle.
- Nem baj. nincs baj, ez egy új esély, és új élet. –mondtam megsimítva anyu és apu kezét.
És mennyire igaz, egy új életet kaptam, de idegen lány lettem, már nem az, aki voltam, és bosszúra szomjas, hogy Alysont kicsináljam, amiért elgázolt, és még Alexnek is odapörkölök. Reszkessenek, mert ezt nem ússzák meg könnyen!


(szerki megj: bocsi az arcváltozásért,ez most így jött ki)