A nevem Kristine Evans, és ez az én történetem. Azon a napon, mikor megismertem Őt, az életem teljes fokú fordulatot vett, és minden, amiben hittem, minden, amit valaha gondoltam, szertefoszlott, és valami más, valami hatalmasabb erő vette kezdetét, valami, ami régen ismeretlen volt, és amit akkor még nem ismertem fel: Az igaz szerelem.
Ezen a bizonyos nap sem indult másképp, mint a többi átlagos nap. Apa felszívódott valami üzleti útra ismét. Orvos, igaz, de túl sokat van távol, hiányzik. Bár a szigorúsága kevésbé.
Túl szigorú, néha úgy érzem, nem kapok levegőt tőle, de végül is félt, ez az apák dolga.
Lehet lázadnom kéne, de nincs hozzá elég merszem...
Unatkoztam otthon, a naplómba is beleírtam gondolataim, a Tv-ben semmi sem volt, egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Ráadásul aggódtam a családunkért, így gondoltam kiszellőztetem a fejem. Elindultam a parkba, kicsit gondolkodni.
Mikor odaértem, leültem az egyik padra és mély levegőt vettem, majd oldalra néztem, és hirtelen megpillantottam Őt. Akkor még nevét sem tudtam, de szívem mintha hevesebben vert volna, mintha megszűnt volna a világ számomra létezni, és csak Ő van, csak Őt látom, senki mást.
Álmodozásomból – és bámulásából- az zökkentett ki, hogy kissé huncutan rám mosolygott. Persze én zavartan vissza, aztán elfordultam, éreztem, hogy elönt a forróság, és vérvörös a fejem attól, hogy elpirulok.
Aztán mikor visszafordultam, már azon kaptam magam, hogy felém tart. Nem tudtam szólni sem, csak mikor köszönt visszaköszöntem.
Túl szigorú, néha úgy érzem, nem kapok levegőt tőle, de végül is félt, ez az apák dolga.
Lehet lázadnom kéne, de nincs hozzá elég merszem...
Unatkoztam otthon, a naplómba is beleírtam gondolataim, a Tv-ben semmi sem volt, egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Ráadásul aggódtam a családunkért, így gondoltam kiszellőztetem a fejem. Elindultam a parkba, kicsit gondolkodni.
Mikor odaértem, leültem az egyik padra és mély levegőt vettem, majd oldalra néztem, és hirtelen megpillantottam Őt. Akkor még nevét sem tudtam, de szívem mintha hevesebben vert volna, mintha megszűnt volna a világ számomra létezni, és csak Ő van, csak Őt látom, senki mást.
Álmodozásomból – és bámulásából- az zökkentett ki, hogy kissé huncutan rám mosolygott. Persze én zavartan vissza, aztán elfordultam, éreztem, hogy elönt a forróság, és vérvörös a fejem attól, hogy elpirulok.
Aztán mikor visszafordultam, már azon kaptam magam, hogy felém tart. Nem tudtam szólni sem, csak mikor köszönt visszaköszöntem.
- Szia, am Kristine vagyok. –köszöntem neki, mire Ő is bemutatkozott, neve mesésen csengett számomra, mégis rosszfiúsan. Mégsem hagytam ott, maradtam, és elvesztem meseszép kék szemeiben.
- Josh. –mondta azzal a huncut vigyorával, amitől az első pillanattól majd elolvadtam.
- Am mond csak, erre felé laksz? –kérdeztem mosolyogva.
- Igen erre, ide valósi vagyok, szépségem. –egyre jobban majd elolvadtam tőle. Mi ütött belém? Általában ellen tudok állni a pasik flörtjének, de most elvesztem… De próbáltam összeszedni a gondolataim, próbáltam koncentrálni, nem ment, csak mosolyogva és szerényen néztem azokba a meseszép szemekbe.
- Én is. De mond csak, mióta vagyok a szépséged? –kérdeztem felvont szemöldökkel mosolyogva.
- Hiszen csak most ismertük meg egymást.
- Az idő nem számít, néha elég egy pillanat. – az a huncut mosolya, hát végem, ki kell ürítenem a fejem, de ne megy, ez a srác, flörtöl velem, túl magabiztos, ami általában idegesít, nem szeretem az egoista nagyképű pasikat, de Ő, hát teljesen magával ragadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése