4. fejezet - Vallomások

Mint egy úriember kinyitotta a kocsija ajtaját, majd elindultunk.
- Hová megyünk? – kérdeztem mosolyogva.
- Az meglepetés. –mondta huncutan. Kezdődik, ha ő meglepetést tervez, akkor én tuti elveszítem a fejem és általában az ágyában kötök ki.
- Nem vagyok oda a meglepetésekért.  Bár legutóbb vad szexben tört ki a meglepid, mégis, inkább kihagynám ezt ma, tekintve a múltunk. Komolyan mondom.
- Nem terveztem szexet, de ha akarod, érted kivételt teszek.  - kacsintott rám. Ez nem vesz komolyan.  Nem vagyok hajlandó ismét beleszeretni, habár abban sem vagyok biztos, hogy kiszerettem belőle.
- Komolyan mondom. –mondtam, de aztán meg is érkeztünk egy káprázatos villához.
- Ez az új otthonom, és ma főzök valami jó neked. És ne félj, többé nem kell szeretkezned velem, pedig biztosan fantasztikus lenne, de soha többé nem kell úgy lenned velem, örülhetsz.  –hangja olyan szomorú volt, majd meg szakadt a szívem, érte, pedig tudtam, milyen nagy lókötő, de mégis, tudtam, hogy ezt őszintén mondja, és tényleg fáj neki, hogy ilyen rideg vagyok vele.  Magam sem értem, hol nevetek vele, hol pedig komor vagyok és rideg. De tudjuk, miért vagyok ilyen, hiszen tudjuk mit tett, elutasított, mikor szerelmet vallottam, és akárhányszor felhoztam az érzéseim, a lelkembe tiport. Ha nem megyek el, ha apa nem kap más állást, már ennél is jobban össze lennék törve lelkileg.
- Jaj, én nem úgy gondoltam, de nézd el, Alex, még a mai napig nem hevertem ki, amit velem tettél. –mondtam komolyan.
- Nekem sem volt könnyű, nehéz volt kifejezni érzéseim, de miután elmentél, rájöttem, hogy kár volt elengednem téged, és, hogy én is szeretlek. De ez a múlté, mondom, már csak barátok vagyunk, kivertelek a fejemből, vége. – hangja komor volt, kimért és rideg. De totál ledöbbentem, hogy Ő is szeretett, így már haragudni sem tudok rá.
- Szerettél? –néztem rá boci szemekkel, majd végigsimítottam az arcát, pont a sebhelyénél. Egy kutya harapta meg, de csak még szexibb lett a pofikája a harapástól. Persze nem jó, hogy ez történ vele, de mégsem csúnyította el cseppet sem.
- Igen. –mondtam ridegen, majd elfordult vissza és előre nézett ki a kocsiból.
- Hívhattál volna, vagy írhattál volna. –mondtam és biztosra veszem, a képre volt írva, hogy mennyire fáj. Mert fájt is, hiszen ha megírja, visszajövök hozzá, és sosem engedem el.
- Azok után, ahogyan bántam veled, nem hittem, hogy visszajössz. De most itt van a lehetőség mindent helyre hozni. És első lépésnek kezdjük a vacsorával. – el akart indulni ki a kocsiból, de megfogtam a karját, és visszahúztam.
- Várj. Mielőtt elmennénk vacsizni akarok valamit adni. –mondtam komolyan a már zavart tekintetébe nézve, majd hozzá hajoltam, egyre közelebb és közelebb és megcsókoltam. Eleinte gyengéden csókoltam meg, várva reakcióját, de ő rögtön vissza is csókolt, majd egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást. A végén az ölében kötöttem ki, és szemtől szemben vele csókolóztunk. Közben a hajába túrtam, és levegő után kapkodtam olyan vadul csókolóztunk.
Hirtelen éreztem, hogy feláll férfiassága, és belemosolyogtam a csókba.
- Mi az? –kérdezte mosolyogva.
- Érzem, hogy a farkad áll, mint a cövek. –mondtam kacéran mosolyogva.
- Hát csodálkozol? –kérdezte nevetve.
- Kívántalak. –mondta ismét, majd újra megcsókolt vadul és szenvedélyesen, én meg vissza. Közben még szorosabban hozzá tapadtam –már mintha ez lehetséges még ennél is jobban - és közben éreztem, hogy a felsőm alá nyúl és végigsimítja, a hátam. Belebizseregtem minden egyes érintésébe, és itt volt az ideje belátnom, hogy a rabja lettem.
- Én is téged. –mondtam két csók közben. De igaz, ez az érzés, már rég nem éreztem, a szívem hevesen vert, ismét, és a testem szinte égett a vágytól, miközben azok a bizonyos pillangók a gyomromban egyre nagyobb szárnycsapásokkal repkedtek.  Félek, hogy ismét beleszeretek, de attól tartok késő ennek gátat szabni, mert az érzéseim elindultak, és csak Rá vágyom, csak Őt akarom.