3. fejezet - Újra látlak

-          Látom, nem vagy jó kedvedbe. –mondtam komoran Josh.

-          Hát nem éppen. –mondtam szomorkásan.

Aztán meghallottam azt a hangot, ami egy éve magát a szerelmet jelentette, a fiút, akinek odaadtam magam, a fiút, akinek szívem adtam, és akivel csúnyán váltunk el.  Elfordultam zavartan a park másik irányába… féltem, sőt rettegtem attól, hogy mi lesz most.

-          Nézd csak kit fújt erre a szél, öcsém. –mutatott felém, és én Alex felé fordultam fájdalmas képpel.

-          Szia, Alex. –mondtam fájdalmasan, mire láttam, hogy arcára fagy a mosoly.

-          Kristine? –döbbent le.

-          Én lennék. –mondtam sóhajtva egyet, majd felkeltem a padról és oda mentem hozzá.

-          Mégis hogy… hogy kerülsz ide?

-          Itt lakom, közel fél éve, itt kapott apu állást. Egyik nagyvárosból a másikba.

-          Értem.

-          Szerettem New Yorkot, sok szép emlék köt hozzá. – eszembe jutott az a bizonyos éjszaka is, sőt az utána jövő vad éjszakáink is, életem legszebb egy hónapja volt, dem égis fájdalmasan emlékszem vissza rá.

-          Nézd, ami megtörtént, megtörtént, borítsunk fátylat a múltra. Az a bizonyos egy hónap meseszép volt, és nem kéne hagynunk, hogy felemésszen minket a fájdalmas elválásunk, lehetnénk barátok, kezdhetnénk újra.  –mondtam ismét, majd kezemet nyújtottam felé.

-          Benne vagyok. –mondta kissé fájdalmas mosollyal, majd kezet fogott velem. Az érintése előhozta a régi emlékeket, minden a feje tetejére fordult az érzéseimmel kapcsolatban.  Egyszerűen ez a kézfogás nem volt elég, újra ölelni akartam, érezni illatát.
Aztán a következő pillanatban átöleltem, mélyen beszívtam az illatát, és bebújtam a nyakához.

-           Hiányoztál. –mondtam kissé rekedtes hangon, mert a bőgés közelében jártam.

-          Te is. –mondta, majd éreztem, ahogyan végigsimítja a fejem, majd a hátam.

-          Én azt hiszem, hogy megyek, magatokra hagylak. –mondta zavartan Damon, majd felkaptam a fejem. Megkedveltem a huncut mosolyú srácot, nem akartam, hogy menjen.

-          Jaj, nem kell, elmehetnénk valahová hárman. Mit szóltok? –kérdeztem hirtelen.

-          Nekem okés. –mondta mosolyogva Alex.

-          Nem akarlak zavarni titeket, van mit megbeszélnetek.  Ráadásul a barátnőm vár. –mondta Josh, és nekem leesett az állam. Ennek barátnője van és mg így is flörtélt velem?

-          Neked barátnőd van, és az előbb mindezek ellenére flörtöltél velem. Kis szemét. –mondtam ledöbbenve, de nevetve, majd finoman belebokszoltam a vállába. Bár ha erősen tettem volna sem fájt volna neki, olyan izmos a karja. Vállat vont és huncutan elmosolygott. Alex meg  felvont szemöldökkel, de mosolyogva nézett bátyjára.

-          Ne nézz így Alex, akkor még nem tudtam ki, és különben is, mostanában az agyamra megy Alyson, de igyekszem még vele maradni. –mondta vállat vonva Josh.

-          Így már más, de tudod, hogy Alsyon apja fontos ügyfele apának, ha most dobod, apa kikészül. –mondta Alex, és én csak bambán néztem a beszélgetésüket az üzleti fogásokról, amiben az emberi érzések, az igazi értékek elvesznek.  Első az üzlet úgy néz ki.

-          Igen tudod, de már lépek utána, biztosan nem tudja, hol vagyok, de előbb elhoztad, amit kértem?

-          Igen, itt van. Nem hiszem el, hogy pénz nélkül járkálsz a városban.  –majd egy köteg pénzt adott át Joshnak.

-          Elköltöttem.  Node megyek, sziasztok!

-          Szia, bátyám.

-          Am szia. –intettem Joshnak.

-          Nos, mihez lenne kedved, hercegnőm? –kérdezte huncutan vigyorogva Alex. Kezdődik, de ha azt hiszi, hogy megfektet,nagyon téved, nem adom magam neki, még egyszer nem adom oda neki szívem.

-          Nem tudom, elmehetnénk enni valahová, vagy csak mesélj. Mi volt eddig veled. –mondtam mosolyogva.

-          Mindegyik megoldható.

-          Mennyire akarsz elegáns helyre vinni? Csak mert nem ahhoz vagyok öltözve.

Ezután végigmért, és én majdnem elpirultam tőle, mindig is zavarba tud hozni, ez a gyengém, másnak eddig még soha sem sikerült.  Nah jó apának, de neki máshogyan. Azokkal a ciki kérdéseivel, a pasikat illetően. Néha elsüllyedek, annyira zavarba hoz, főleg, ha más előtt kérdi. Meg persze váltig állítja, hogy szűz vagyok, ha tudná, hogy egy éve odaadtam ennek a szexistennek a szüzességem, kitérne a
hitéből.  De nem tudja, és ez így van rendjén, még ne is tudja meg, idéo kell, hogy kitaláljam a szöveget, és kimagyarázzam a dolgot.

-          Ez is megteszi, hercegnőm. –mondta ismét ezt a mesebeli jelzőt rám, de igaz, mellette hercegnőnek érzem magam.

-          Akkor induljunk, hercegem. –mondtam nevetve, majd belékaroltam és elindultunk a kocsija felé.