14. fejezet - Gyöngy szülők...

Josh felült hozzám és szorosan magához húzott, miután én leszedtem róla nadrágját. Letolta a hálóingem pántját, és nyakam, valamint vállaim csókolta. Egyszerűen zabálnivaló ez a srác, és minden egyes érintésével, minden egyes csókjával úgy éreztem, hogy elvesztem, méghozzá Benne!
Aztán hirtelen mindennek vége lett, kocsiajtó csapódást hallottam. Gyorsan az ablakhoz futottam és megláttam anyát kiszállni az autóból.
- Öltözz Josh, anyu hazajött, bár Ő egyáltalán nem szigorú, de mégis, ne egy szál alsónadrágban fogadd. –mondtam Josnak mosolyogva, de kissé szétszórtan.
Utána gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy felsőt, majd anyuhoz szaladtam. Lehet Joshank ez furcsa, de anyu a munkája miatt folyton utazik, olyan jó érzés, ha egy kicsit együtt lehetünk és annyira, de annyira közel állunk egymáshoz.
- Anyu. –öleltem át már a napaiban és Ő is engem, még, soha de soha nem voltam boldogabb.
- Szia, kislányom. Hogy vagy? –kérdezte mosolyogva anyu.
- Jól. –mondtam fülig érő szájjal, de még mindig nem eresztettem el.
- Jó napot asszonyom, a nevem Josh Leroy. –mutatkozott be Josh.
- Szia. A neved ismerős. Találkoztunk már? –kérdezte anyu.
- Am Kris az öcsémmel járt, régen. –mondta zavartan.
- Ne említsük azt az árulót, inkább menjünk, beszélgessünk. –mondtam mosolyogva, majd kézen fogtam anyut és Josht is és leültünk a kanapéra.
- Mesélj anyu, milyen volt Párizsban? –kérdeztem mosolyogva.
- Jó, de nyugalom kislányom, mindent elmesélek, csak előbb le kéne pihennem. Amúgy apád merre van? – mondta anyu nyugtatva engem, majd rákérdett apára én meg vállat vontam. De igaz, fogalmam sincs, hogy apa merre lehet.
- Biztos dupla műszakja van a korházban. Majd beszélnem kell vele, meg egyebek, amik nem rátok tartoznak. –mondta anyu elpirulva. Jaj, ezek ketten rosszabbak, mint egy ifjú házaspár. De nem bánom, mert nagyon szeretik egymást.
- Igen, valószínű. –mondtam komolyabban. –De ne félj, nemsokára megérkezik. –próbáltam vidítani, mert apa tényleg munkamániás.
- Igen, remélem is, hogy meg, mert kap a fejére. –mondta anya kissé morcisan mégis mosolyogva és Joshal akaratlanul is elnevettük magunk.
- Tudja az én apám is sokat dolgozik, néha volt olyan héz is, hogy csak egyszer láttam, de mikor hazajön, anya arcán látni, hogy mennyire szereti, és nem zavarja, mert tudja, hogy az mikor ölelheti, a legszebb pillanatuk. Az ön arcán is ezt látom, Mrs. Evans. –mondta mosolyogva Josh és én majdnem elájultam romantikus szavaitól, és jól megdöbbentem.
- Köszönöm Josh. –mondta anyu mosolyogva. – Jó szerelmed van, kislányom, ne engedd el. –mondta anya rám mosolyogva, majd felállt. – Nos én megyek is gyerekek, lepihenni.
- Am mi… - kezdtem belé a magyarázkodásba, hogy nem vagyunk szerelmes pár, bár én mélyen ezt érzem, nem akartam Josh elijeszteni, de anyu mosolyogva akár a tini és kissé elpirulva felment a szobába.

13. fejezet -Első csókunk♥

És eljött az a perc, megcsókolt, és én viszonoztam. Még sosem éreztem, hogy valaha valaki így csókolt volna meg, volt benne valami varázslatos, valami észveszejtő, mert éreztem, hogy kómába esek, éreztem, hogy végem, csak érte élek, csak Őt akarom.
Csók után bambán néztem a szemeibe, mégis mélyen, miközben elvesztem azokban a meseszép tengerkék szemekben.  Megsimította az arcom, és Ő is meseszépen nézett rám. Hát igen, Ő lett az én szépszemű hercegem, csak az enyém, és együtt elválaszthatatlanok leszünk, és bosszúállók, de ez most mégsem érdekel. Jobban érdekelt a nézése a csókjai, az, mikor kezével megsimította arcom, és mikor átkarolta a derekam, az érintése, na attól még jobban kikészültem.
- Legszívesebben már most Tiéd lennék, még sosem vágytam ennél jobban senkire, de mégis, Alex iránti érzéseim bennem vannak és a mérhetetlen fájdalom és düh is.  Viszont nem akarok sokáig várni, csak pár nap kell, és Tiéd vagyok, én huncut tapizós szépszeműm. –mondtam mosolyogva.
- Szépszmű? Tapizós? Tudod, mit igazad van, az vagyok és bár semmi szex, most jól végigtapizlak és csókollak. –mondta Josh huncutan, majd az ölébe vett.
- Hej, szépszemű! Mégis mit… ? –lepődtem meg miután felkapott. Aztán az ágyra tett és fölém hajolt és elkezdte csókolni a nyakam, majd feltűrte a hálóingem és a hasam kezdte el csókolni. Én csak mélyeket sóhajtottam és élveztem a csókjait.
- Imádlak. – mondtam már lassan nyödécselve.
Mikor abbahagyta a csókolásom Ránéztem, és láttam, hogy Ő felnézett rám kissé zavartan. Jaj én balga marha, hiszen nincsenek érzések, csak üzlet az egész, de én kezdek érezni, pedig Alex… De ő becsapott és nem szabad és… marha vagyok, és Josht szer…azaz kedvelem. Teljesen összezavarodtam,  ezt nem…még nem, most bosszút kell állnom!
- Am ezt nem lehet! Biztos megőrültem és tényleg így érzek, de ez csak üzlet. Ugye? Nem lehet érezni, én…- motyogtam össze vissza, majd felültem és Ő mellém.
- Megértelek, túl korai, csak én is elkaptattam magam. –mondta mosolyogva, majd kezébe vette a plüssmacim és játszadozott vele, mint valami kisfiú. Ezen akaratlanul is elnevettem magam.
- Most mégis mit csinálsz? Akár egy kisfiú komolyan mondom. –mondtam mosolyogva.
- Csak játszadozom. –mondta vállat vonva, majd elkezdte a macit a lábaimon „járkáltatni” majd egyre feljebb és feljebb haladt.
- Hm, ez a maci is olyan huncut, mint Te? –kérdeztem mosolyogva mire ő huncutan rám mosolygott.
- Igen, sőt, még huncutabb, jobb, ha vigyázol. –kacsintott rám, miközben a mancsával felém mutatott.
- Nálad senki sem huncutabb, bár lehet én igen. –mondtam mosolyogva.
- Egyet értek, viszont alig várom, hogy szeretkezzünk. –mondta mosolyogva, majd megsimította az arcom. Már megint kezdi, és nekem a térdeim remegni kezdenek újra –pedig ülünk az ágyon- és a szívem hevesebben ver. Talán nem is szerettem Alexet most? Talán az már régen elmúlt, mikor elváltunk egy éve? Talán Joshba beleszerettem ilyen rövid idő alatt? Lehetséges ez? Mégis mi a fenét várok? Élvezzem ki, szeretkezzünk, hiszen most már mindketten vágyunk rá, és mindketten szabadok vagyunk. Szeretem? Nem tudom, de érzek valamit iránta és hihetetlenül kívánom. Ez az! Ma megteszem és vadul szeretkezek vele, de mégis érzékien… szerelmesen.
- Én is, Josh. –mondtam a szemeibe nézve, majd kivettem a macit a kezéből, ráültem és oda tettem ahol én ültem ott az előbb.
- Ez az éjszaka a miénk, csak a miénk. –mondtam mélyen a szemeibe nézve, majd megcsókoltam szenvedélyesen és elkezdtem kikapcsolni a nadrágját. Tudtam ismét éreztem, hogy Vele akarok lenni és nem csak most, nem csak ezt az egy éjszakát, hanem még sokat, sőt, lehet nyálsana hangzik, de Örökre Vele akarok lenni.

Visszatértem :)

Sziasztok!
Jól kikirándultam magam, kipihentem majd magam miután hazaértem, és most készen állok arra, hogy folytassam az írást, Kristine storyját.
Bocsánat a késésért, de erre szükségem volt, viszont ma már jön is az új fejezet ;)
xoxo Kris :P

Vakáció!!!Holiday :)

 Kedves olvasók!
 10 napra elutazom Görögországba, Paráliába :)
Szóval 10 napig nem fogok semmilyen bejegyzést írni, sajnálom...
De gondoltam jobb ha szólok, 
viszont ha  visszatértem, ismét írok ezerrel :P

                                               Addig is Hérete!(viszlát) ^^

12. fejezet - Szükségem van Rád!

Aztán hazaértem, de egyszerűen képtelen voltam bemenni a házba. Mondjuk apa kocsija sehol, így nem kell elé állnom, és azt mondanom igazad volt Alexszel, legalábbis egyelőre.  De nem akartam, hogy Josh itt hagyjon, most szükségem volt Rá, és neki is rám…
- Velem maradsz ma éjjel? –kérdeztem boci szemekkel.
- Lehet nem éppen a legjobb ötlet, most zaklatott vagy. –mondta komolyan.
- Nem úgy velem, hanem csak légy mellettem, szükségem van rád.  De neked is rám, hiába tagadod.
- Rendben. Igazad van. Gyere, menjünk be.
- Menjünk be.
Aztán kiszálltunk a kocsiból, majd a bejárathoz sétáltunk, kézen fogva, majd bementünk, és meg sem állva a szobám felé vezettem.
- Hát ez lenne a szobám. –mondtam mosolyogva.
- Szép. –mondta ki, majd elkezdett nézelődni, amíg én elkezdtem vetkőzni.
- Ho –ho, mit csinálsz kislány? Semmi szex…még. –mondta megzavarodva, én meg elmosolyodtam. Annyira vicces volt, végre sikerült mosolyognom.
- Leveszem a ruháim, és átöltözök. De vicces vagy, amikor zavarban vagy. –kuncogtam el magam.
- Meg tudtommal láttál már ruhák nélkül, kis tapizós. –mondtam felvont szemöldökkel.
- Szóval vicces vagyok, hm? És tapizós? – vonta fel a szemöldökét, és virította ismét azt a cuki sunyi vigyorát, amitől már ott helyben elolvadtam.
- Igen, az vagy. - mondtam huncutan, majd odamentem hozzá, már csak egy szál melltartóban és bugyiban, majd végigsimítottam a mellkasán.  – Csak Te voltál képes megvigasztalni, és egyben megnevettetni, és köszi, érte, szépszemű.
Közben elkomolyodtam, és végigsimítottam arcán.  Már egyre közelebb és közelebb hajoltam felé, és már majdnem megcsókoltam, de ő elhajolt.
- Ezt nem kéne. Most zaklatott vagy, és én is, de ígérem szépségem, hogy amint lenyugodtak a kedélyek, úgy megdöngetlek, hogy arra szavakat sem találsz majd, legfeljebb nyögéseket. –mondta komolyan, majd a szex résznél huncutan rám vigyorgott.
De igaza volt, túlságosan dühös vagyok még Alexre és a plasztikájára és meg kell bosszulnunk, amit velünk tettek.
- Igazad van, bocsi. –mondtam komolyan. Persze a másik felem vágyott rá, és azt kívánta, bárcsak most „megdöngetne”, itt helyben vadul és szenvedélyesen. Tudom, hogy nemrég még alexért dobogott a szívem, de Josh, nos már az első perctől kezdve megmozdult valami a szívemben iránta, és mikor reggel letapizott, az érintésétől lázba jöttem, és ha csak visszagondolok rá újra elönt ez a vágy. Eközben észrevettem, hogy még mindig mellkasát simogatom, és mélyen azokba a meseszép szemekbe nézek.
- Minden oké? – kérdezte zavartan, kissé aggódva Josh.
- Am igen persze. –mondtam mosolyogva.
- Ami pedig a döngetést illeti, alig várom. –mondtam oda mosolyogva, kacéran, majd elindultam a szekrény felé. Simán levettem a melltartóm és a bugyim, nem zavart, hogy ott van, hiszen látott már a kis tapizós szépszemű ruhák nélkül. Mikor oda néztem hirtelen elfordult, de biztosra veszem, hogy amikor módjában állt, megbámult a drága. De ezt, cseppet sem bánom…
Aztán felkaptam egy cuki rózsaszín selyem hálóinget.
- Nos, hogy festek? –kérdeztem mosolyogva.
- Meseszép vagy. –mondta, majd odajött hozzám, és megsimította az arcom. Én csak bambán néztem a szemeibe és újra elöntött az a mérhetetlen vágy, amit iránta érzek.
- Szükségem van rád, Kris. –mondta mélyen a szemeimbe nézve.
- Nekem is rád, Josh. –mondtam komolyan miközben elvesztem azokban a szép szemeiben, aztán egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám. Tudtam, itt az idő, végre velem lesz, végre ölel és csókol. Itt vagyunk egymásnak, és mindkettőnknek szüksége van a másikra.

11. fejezet - Mérhetetlen fájdalom

Ott csókolgatta Alex a számomra igen csak ismerős szőke plasztikát a suliból, sőt, még szerelmet is vallott neki, ennyire tudok szájról olvasni.  Majd meg szakadt a szívem, hogy nekem, annak idején sosem mondta, hogy szeret, ezért hagyott el, és ennek a műnőnek meg csak így szerelmet vall, ráadásul az előző éjszaka velem szexelt . Igaz mondta utólag, hogy szeretett, de ezek után már hinni sem tudok neki, egyetlen szavának sem.
- Alyson? – csak ennyi nyögött ki fájdalmasan Josh, és rögtön leesett a kép, ez a lány Josh exe, aki az én exemmel kefél. Remek.  Mert igen, ezek után már tuti az exem Alex. Én marha csacsi, hogy hittem neki, és annak, hogy az előző éjszaka jelentett valamit! Én balga szamár! A szívem darabokban volt, de egyben majd szétvetett a düh.
Gyors léptekkel megindultam feléjük, utánam Josh, és mikor megláttak, totál le voltak döbbenve.
Nem szóltam egy ideig semmit, csak szomorúan néztem Alexre és a plasztikára. Josh is, mint később kiderült, de akkor csak őket néztem. Majd egy hatalmas pofont vágtam le Alexnek, hogy tudja, kurvára haragszom rá.
- Ezt nem érdemeltem meg Te szemét, hogy ezzel a műnővel csalj meg, és azt főképp nem, hogy újra a lelkembe gázolj. Azt hittem a tegnapi éjszaka után újra kezdtük, de úgy látszik tévedtem. A pokolban fogsz, elégne te rohadék. –mondtam oda dühösen a pofon után Alexnek.
- Sajnálom, hogy így kell megtudnotok, de egy ideje szeretem, Alysont. –mondta komolyan és kimérten Alex.
- Akkor miért kellett megdugnod? Miért kellett újra megbántanod?
- Veled próbáltam felejteni őt, de képtelen vagyok.
- Szóval szereted, és én csak egy tárgy voltam, amit jól kiélvezel, afféle felejtő.
- Sajnálom.
- Én is.  –szólt közbe a szöszi.
- Te csak légy csendbe plasztika! –üvöltöttem rá.
- Hogy mi? Mit képzelsz Te magadról?
- Én mit? Nézz magadba szöszi, összetörted Josh szívét, akinél jobb srác nincs is a Földön, és egyúttal ártottál másnak is. Miért voltatok ilyen gyávák? Mondtátok volna meg nyíltan, akkor talán még meg is bocsájtanám, de így, így készüljetek a bosszúmra! –mondtam gonoszan, és tényleg volt okuk félni  ezek után. Aztán oda jött Andy és Dim is, nem volt nehéz kitalálni, hogy mi folyik itt, így csak csendben hallgatták a dühkitörésem.
- Az én bosszúmra is. Sosem fogom neked ezt megbocsájtani, öcsém. –mondta ridegen Josh, és mikor ránéztem, azokkal a szép szemekkel szinte perzselte az árulókat.
- Készüljetek fel rá, mert a poklok poklát élitek majd át! Itt helyben megígérem, hogy kikészítelek titeket. –mondtam gyűlölettel teli tekintettel én is, majd kézen fogtam Josh, és elindultunk kifelé a klubból, mögöttünk Dim és Andy.
Mikor kiértem majd meg szakad a szívem, és a hirtelen düh mély fájdalomba csapott át. Nem bírtam visszatartani a könnyeim, és Josht átölelve bőgtem. Habár mindenki próbált vigasztalni, de nem ment, egyszerűen képtelen voltam arra, hogy leálljak.
- Nyugi, ne sírj. – mondta Josh vigasztalva, miközben magához ölelt.
- Gyűlölöm őket, ezért kapnak, de nagyon. –mondtam zokogva.
- Én is így érzek, ne aggódj megkapják a magukét, de most az a lényeg, hogy lenyugodjunk, és hideg fejjel gondolkodjunk.
- Még nem megy, képtelen vagyok. –sírtam tovább.
- Jobb lenne, ha pihennél, Kris.  Csak magadnak ártasz, Joshnak igaza van. –mondta vigasztalóan Andy.
- Hazaviszünk. –mondta Dim.
- Nem kell, majd én hazaviszem, ti csak szórakozzatok, már ha tudtok ezek után.  –szólt közbe Josh, mire felkaptam a fejem. De édi, ő akar hazavinni, én meg itten rinyálok, az ő szíve is pont úgy össze van törve.
- Igen, Josh haza visz. –mondtam szipogva, és átöleltem Josht, mire elmosolyodtak.
Most érzem, hogy szükségem van Rá, nélküle elvesznék, csak ő kell, mélyen beszívva az illatát, az erős karjai közt akarok lenni, hogy feledjem azt a mocskos dögöt és a plasztikáját.
- Akkor Josh visz haza és kényeztet. –mondta kis pimaszsággal Dim, de én nem néztem fel, csak tovább szorosan Joshoz bújva szipogtam.  Biztosan meg akart nevettetni, de egyszerűen most bármire képes lennék, csak nevetni nem…
- Igyekszem. –mondta nagyot sóhajtva Josh, majd megfogta az állam és mélyen a szemeimbe nézett.
- Ideje indulni. –szólt újra, majd bólintottam, mire letörölte a könnyeim az ujjával. Aztán kézen fogva a kocsijához mentünk, és miután beszálltunk, elindultunk hozzám. Közben végig az ablaknak dőltem, és kifelé bámultam. Nem tudta mit mondani Neki, hiszen átérzi fájdalmam, és túl gyenge is voltam hozzá.

10. fejezet - A buli...

Aztán késő este keltem fel, egy SMS-re Andy-tól, hogy buli van az egyik bárban, és, hogy miért nem megyünk el.  Vissza is írtam neki, hogy benne vagyok, rám fér a kikapcsolódás. Túl sok minden kavarog a fejemben Alexről és a gyanús SMS-eitől, ráadásul folyton beugrik a kép, mikor Josh végigsimította testem majdnem minden porcikáját, mikor azokkal a tengerkék szemekkel rám nézett, beleremegtem, és már csak a puszta gondolattól majdnem elaléltam.
Aztán a csengő zökkentett ki az álmodozásaimból. Andy volt az, fel is j=ott hozzám, én meg mint a tejbe tök úgy ültem egy helyben.
- Mégis mire vársz? Öltözz!- mondta komolyan.
- Lefeküdtem Alexszel, újra belezúgtam, de megint nem stimmel vele valami, gyanús SMS-eket kap, kikészültem, közben majdnem lesmárolt a bátyja, akinek érintéseitől lázba jövök. Kissé mozgalmas napom volt. –mondtam komoran, és Andynak kishíján leesett az álla a csodálkozástól.
- Huh! Nem semmi kislány, de jobb az ilyenektől távol tartanod magad. –mondta anyáskodó hangnemben.
- Tudom, de szeretem, viszont ott van a bátyja, aki totál megbabonázott, képtelen vagyok józanul gondolkodni.
- Azért megyünk bulizni, hogy lerészegedjünk, és felejtsünk, de mondjuk, jön Dimitri is. –mondta elpirulva miután kiejtette Dim nevét. Ez a lány totál belezúgott.
- Nekem nem baj, ha jön a Te orosz szeretőd, jól ki jövök vele. –mondtam nevetve, majd Andy egyre jobban pirult.
- Hey. – vörösödött el, és én meg jókat nevettem.
- Tény, ami tény, belezúgtál. –mosolyogtam rá, mire ő ugyan úgy pirulva bólintott egyet.
- Majd elmesélem, hogy milyen édi volt a legutóbbi szex alkalmával, azt hittem ott helyben elájulok a döbbenettől, no meg az orgazmustól. –mondta Andy mosolyogva, és ismét elvörösödött.
Ezen elnevettem magam, de egyben annyira jó látni, hogy legalább ő boldog…
Aztán elkezdtem öltözködni, és felvettem egy cuki mintás felsőt, és egy miniszoknyát extra nagy magas sarkúval, majd becsavartam a hajam. sminknek olyan természeteset tettem, csak semmi feltűnés, és aztán együtt elindultunk, apa óvó szavaival az tudatunkban a buliba. Mikor kiszálltam a kocsiból, megpillantottam Josht.
- Szia Josh. –mondtam mosolyogva, majd átöleltem.
- Josh, Ő Andy, a legjobb barátnőm, Andy, ő Alex bátyja, Josh. –mutattam be egymásnak őket. Andy zavartan rám nézett.
- Szóval a tapizós srác. –mondta Andy mosolyogva Josra.
- Elárultad neki? –vonta fel a szemöldökét Josh, de a barátnők mindent elmondanak egymásnak.
Igen el. –mondtam határozottan és pimaszan.  Aztán megjelent Dim.
- Szia Dim. –köszöntem, miután a tubicák számomra elég kínosan vad csókkal köszöntötték egymást.
- Ő Josh, Josh, Ő Andy pasija Dimitri. –mutattam be a két srácot egymásnak.
- Szia Dim.- majd kézfogás gyanánt a kezét felé nyújtotta.
- Szia Josh. –mondta Dim és kezet fogtak.
- Te vagy Kris pasija? – kérdezte újra Dim, és én majdnem ott helyben elájultam.
- Nem, én a pasija bátyja vagyok, most futottunk össze. –monda mosolyogva Josh.
- Az néha ugyan az.
- Ebben van valami Dimitri.
- Kicsit sem zavarunk? –néztem felvont szemöldökkel rájuk.
- Bocsi szépségem. –mondta huncutan mosolyogva Josh.
- Én mondtam, hogy ugyan az. –szólt Dim, és én vállba csaptam.
- Nah irány a buli srácok. Mert Kris végén megveri azt a csinos pofid. –mondta mosolyogva Dimnek Andy.
- Igaza van. –mondtam komolyan, mire mindkét fiú elnevette magát. Ezek nem vesznek komolyan.
De durcás pofival ugyan, de bementem utánuk a buliba, és rögtön táncolni is kezdtünk,  Andy természetesen Dimmel, és én megragadtam Josh-t és elkezdtünk, mint két őrült tini táncolni, hm…talán azok is voltunk.  De nem tudtam leplezni aggodalmam Alex iránt, másfelől az iránta táplált vonzalmam sem. Viszont látta, hogy letört vagyok, és megfogta a két kezem, és vigasztalni próbált.
- Biztosan valami fontos dolga akadt, azért SMS-ezett annyit, ne félj, rendes srác, csak nehezen tudja kifejezni érzéseit. –mondta mélyen a szemeimbe nézve.
- Igen, biztosan. –mondtam, majd mély levegőt vettem.
- Nem iszunk valamit? –kérdeztem fájdalmasan.
- De gyere. –mondta mosolyogva, majd elindultunk a bárpult felé. Viszont amit akkor láttunk, annak egyikünk sem akart hinni. Mintha kést döftek volna szívembe. Ott helyben hirtelen a bőgés és az ájulás kerülgetett. Miért tette ezt Velem? Végül a düh jött ki rajtam…